Hodossi Máté, alias Hodi a hétköznapi munka és családapai teendők mellett kezdett dalokat fabrikálni otthon, majd 2021-ben úgy gondolta, hogy színpadra viszi a sztorit, pár kispajtást maga mellé gyűjtött és kiállt a világot jelentő deszkákra… kiabálni. Short story long, így született a Hodi Kiabál nevű formáció, amely (jó)néhány koncert, klip és kislemez után megjelentette első nagylemezét Kifizetem címmel.
Sokat gondolkoztam, hogy hogyan lehetne leírni a Hodiék által képviselt bulis kocsmarockot. Alapvetően dallamos, (fél)akusztikus soft rock, funkys és ska beütéssel, de egy bájosan punkos fésületlenség és lendület hatja át az egészet. A DIY jegyében aztán maga a csapat sietett a tanácstalan rockzsurnaliszta segítségére azzal, hogy saját magukat a „punky” jelzővel írják le – és ezzel kész is vagyunk ezzel az áltudományos stílusbehatárolós sehová nem vezetős újságíróskodással.
A lemez 13 tracket tartalmaz, 33 perc hosszúságban. Ez kicsit becsapós, hisz van egy Intro, és olyan dalnak nem, inkább zenei gagnek tekinthető tétel is rajta, mint a Népdal című eposz, a Nem vagyunk olyan ostobák… című „izéről” nem is beszélve.
Tehát összesen 9-10 dalról beszélünk igazából. Ezeknek egy jelentős része már klip és/vagy single formájában korábban is kijött. De, további érdekesség, hogy van az életműből olyan nóta is, ami erről a lemezről lemaradt – mint például a 2021-es Alattunk a föld, ami még klasszikus trió felállásban lett rögzítve (de rákerült például az egyik „legősibb” dal, a 2017-es Mostantól demo verziója, adva egy kontinuitást és „történelmi” távlatot az egész lemeznek).
Ez azért érdekes, mert az „alakulás” homályos dátumától kezdve a zenekarnak értelemszerűen volt egy útkeresése: a kicsit rockosabb-punkosabb vonal dallamai átalakultak, és a csapat a saját hangját egyre inkább a muzikálisabb, lazább, funky és ska elemekkel fűszerezett bulimuzsikában találta meg.
A srácok pedig egy nagyon jó döntést hoztak azzal, hogy megvárték a saját maguk beérését: így a Kifizetem lemez egy ezerarcú, mégis koherens anyag lett. Van egy klasszikus nézet, amely szerint egy jó dal egy szál gitáron vagy zongorán is megállja a helyét, és a hangszerelés már csak hab a torta tetején: a Beatlestől Aviciiig rengeteg világhíres dalszerző dolgozott így -ebbe az illusztris sorba illeszkedik mostantól a Hodi Kiabál csapata is. Az szinte minden dalból, témából kiérződik, hogy egy egy akusztikus gitáros hálószoba jammelésből indul az alap, vagy minimum egy jó hangulatú próbatermi jammelésen született meg. És ez az, ami az egész Kifizetem lemeznek a szerethetősége, erőssége, lendületessége és minden elmondhatatlan erénye egyben: igazi ’90s vibe, amikor hátra csapott baseball sapkás srácok dohos próbatermekben kölcsöngitárokon csörömpölve belekiabálták a világba a véleményüket, csak nem tudták hogy metál legyen e a cucc, vagy funky, mert ugyanannyi Metallicát hallgattak, mint Red Hot Chilli Pepperst.
A lemez hangzása alátámasztja ezt: van benne egy direkt nyers, „próbahelyi” feeling – abszolút pozitív értelemben.
Az alig egy hónappal ezelőtti I Love Török Gabriella Csilla című dal – ami az én éves top 10 listámon is szerepelt – már nagyon jól mutatta az irányvonalat. Nem véletlen, hogy underground szinten szép sikernek könyvelhető el a dal, és hogy ez lett az első igazi sláger, illetve védjegy a Hodi Kiabál életműben.
A dalszövegek viccesek, pimaszak, odamondósak, és van itt-ott debreceni vonatkozás a sorok közt. Ennek én született cívis parasztként örülök, de remélem, az ország más tájegységén élő polgártársakat nem riasztja majd el attól hogy ezt az alföldi rikácsolást hallgassák.
10/10