Bármekkora veterán a hazai HitRock zenekar, le merem fogadni, hogy sokan nem hallottak még a csapatról. Jómagam is csak néhány éve fedeztem fel őket, és nagyon örültem Neki, hogy ez a koncertlemez a Hammer Records égisze alatt juthat el az emberekhez. Hátha így egy kicsit nagyobb réteget lesz képes megszólítani.
Amikor a szemtelenül fiatal (mindössze 15 éves!!!) Romogyi Remig került a csapatba, akkor kaptam fel a fejemet rájuk igazán, hiszen egy kellően veterán csapatba bevenni egy akkor talán alig 13 éves gitárost, meglehetősen merész húzásnak gondoltam. Aztán minden kétségem eloszlott az első alkalommal, illetve ezt a CD-t hallgatva. A kis srác nagyon érzi a dolgot, és egyre inkább elkapja a feelinget is.
A koncertet a Városligeti Sörsátorban rögzítették, tavaly augusztusban, és az ottani bulikhoz hűen ez a felvétel is remekül, arányosan és tisztán szól. A 11 dalos koncert és a bónusz stúdiófelvétel teljesen átfogja a csapat életművét, egészen az 1979-es indulástól kezdve. A sors fintora is valahol, hogy a banda elég kevés sorlemezzel örvendeztette meg rajongóit. Pedig szerintem ha sikerült volna a fénykorban, vagyis a banda kezdetekor lemezt kiadniuk, simán lehettek volna a csöves mozgalom vezető bandája. Hiszen míg a kortárs Dinamitnál némelyik szöveg inkább volt mosolyfakasztó, mint komolyan vehető, addig itt a Rock nemzedék Rocker király, vagy A vén csavargó halála simán lehetett volna akkor himnikus sláger. (Utóbbi kettő talán még a Lord Vándorját is megközelíthette volna.) Első néhány hallgatásnál ezeket a dalokat kicsit vonakodva hallgattam, hiszen a generációs különbség adott, mit sem sejtek arról az éráról mondhatnák a nagy öregek, viszont valahogy mégis megszerettem őket, sőt, szinte már kívülről tudom a koncert legjavát. 🙂
A koncerten elhangzó új dal, a Halott madár viszont számomra elsőre libabőr. Mr. Basary hangja szárnyal benne, énektémái rendesen megzengetik a hangfalakat. Szövegileg is talán ez a legjobb, legérettebb daluk. Tematikájában viszont remekül illeszkedik a régi darabok közé. A bónuszként felrakott stúdiófelvétel, a Féltem a szerelmed egy instrumentális darab, ahogy Remig gitártudása szárnyal. Erős Gary Moore, Santana, Bartha Tamás hatásokat hallok benne. Tudja a srác, hogy kiknek a játékára kell odafigyelnie. 🙂
Ugyanez igaz a többi hangszeres játékára is. Finki dobjátékára tagadhatatlan hatással volt Bonzo stílusa, és Füxi játékában is bujkál szerintem némi John Lord hatás, hogy csak egyet említsek.
Ez a hiánypótló koncertlemez az év első nagy meglepetése számomra a hazai fronton. Aki szereti a Led Zeppelin/Deep Purple/Uriah Heep vonalas hard rockot, az nem igazán lő mellé a HitRock-al sem. Kihallani a zenélés örömét és az alázatot a játékukból. Remélem, még sok évig velünk lesznek, és a Hammer lát annyi fantáziát bennük, hogy egy új stúdiólemez is elkészülhessen. Remélem még idén!
10/10! (Úgy fest, igazam lett! A MAHASZ TOP40 21. helyén nyitott a CD! Hajrá!)