Június 20-án és 22-én vetítik a mozik világszerte – így Magyarországon is – a Ghost grandiózus koncertmoziját, a Rite Here Rite Now-t. A Tobias Forge és Alex Ross Perry rendezésében készült alkotás koncertrészleteit tavaly szeptemberben rögzítették a Los Angeles-i Kia Forum arénában adott két előadáson, a több mint 2 órás végeredmény pedig valóban nem mindennapi látnivaló.
A film gerincét ezek az élő felvételek adják, amiket hol humoros, hol komolyabb közjátékok szakítanak meg, a koncert közben Tobias jóvoltából betekinthetünk a kulisszák mögé is – persze amolyan játékfilmes, megrendezett formában. Ezek a jelenetek egyébként kapcsolódnak a banda Chapters websorozatához, mintegy keretet adva a történetnek.
A közel 2 és fél órás hossz elsőre indokolatlanul soknak tűnhet, a filmben azonban mindig történik valami, ami érdemes a figyelmünkre, üresjáratokat minimális mértékben tartalmaz az alkotás. A kellemesen retro sci-fi hangulatú felvezető után rögtön belecsapnak a közepébe a svédek, és aki el tud merülni a Ghost világában, annak már a koncertfilm kezdése is lúdbőröztető élmény lehet. A hangulat persze a későbbiekben csak fokozódik.
Maguk a koncertfelvételek technikailag kifogástalanok, képileg, látványvilágát tekintve nem lehet belekötni az alkotásba. A színpadi jelenetek kellően mozgalmasak, a vágások szerencsére nem kapkodóak, s jó pár kreatív beállítást is kapunk a hatalmas díszletek között levezényelt show-ról. Igen, a hangsúly a show-n van, hiszen a Ghost munkássága erre épül: ez egy színház, egy aprólékosan megtervezett és tökéletesen kivitelezett cirkuszi előadás, ami egyaránt megidézi a 70-es évek okkult színterét és a 80-as évek dallamrock világát. S mint ilyen, elképesztően hatásos, nálam legalábbis működik. Persze megértem azokat is, akik a a giccset, a blöfföt látják meg először a zenekar dolgaiban, akik szerint ez a fajta felturbózott shock rock már lejárt lemez. Őket ez a mozi sem fogja meggyőzni az ellenkezőjéről.
Ami a hangzást illeti, jobban is megdörrenhetne, nekem kicsit steril az összkép. Az ének, a gitár és a billentyű rendben van, viszont a dob és a basszus néha nagyon a háttérben marad. Ezzel együtt is kidomborodnak a produkció erősségei, úgy mint a rendkívül kidolgozott, többszólamú vokálok, a megadallamos refrének, a rögtön fülbemászó énektémák, amik leginkább különlegessé teszik a svédek muzsikáját (nem lenne túlzás az ABBA párhuzam sem, persze a helyükön kezelve a dolgokat). És hát a hangszeres teljesítmény sem éppen kócmadzag. Kétségtelenül Tobias van a fókuszban, ugyanakkor kellően sok szerephez jutnak a zenészek is, amit igen sok ízes gitárszólóval – néhol ikerszólóval – vagy éppen improvizációs hatást keltő (de nyilván aprólékosan kidolgozott) muzsikálással hálálnak meg ezek a feketébe öltözött és végig maszkban izzadó vérprofi előadóművészek.
A látványhoz sokat hozzátesz a jó ütemben bevetett koreográfia, a koncert egyértelmű csúcspontjai azok a dalok, amikben láthatjuk a csontváznak maszkírozott táncosokat. Jó ötlet volt, kétség sem férhet hozzá. Mint ahogy jó ötlet volt a közönség hangsúlyos szerepeltetése is a filmben – a maskarába öltözött, festett arcú rajongók épp olyan szerves részét képezik az előadásnak, mint maga a zenekar.
Ezen kívül még sok mindenről írhatnék a Rite Here Rite Now kapcsán, a készítők nem spórolták ki az anyagot a produkcióból; egy kis piró itt, egy látványos effekt ott, kifogástalan operatőri munka, és még némi rajzfilmes bejátszást is kapunk a vége felé… A koncert a zenekar összes korszakát megidézi – mind zenében, mind látványban –, mára klasszikussá vált és újabb dalok, keményebb tételek és balladák váltják egymást jó ritmusban, egészséges ívet adva az előadásnak.
A Ghost koncertfilmje mindenképpen érdemes a megtekintésre, már csak azért is, mert kiszakít a hétköznapok szürkeségéből, elvisz, utaztat, lenyűgöz. Rajongóknak természetesen kötelező látnivaló, de minden zenekedvelőnek jó szívvel ajánlom. Valóban figyelemre méltó darab.
Köszönjük a lehetőséget a Cinema MOM-nak és a Pannonia Entertainmentnek!
U.i.: Nálam továbbra is a Cirice című mestermű viszi a prímet, azt a dalt felíratnám receptre mindenkinek, aki kicsit is szereti a rockzenét.