A Marvel Cinematic Universe egyik darabját sem lehet önálló entitásként értelmezni. Ez így volt már a 2012-es eget rengető sikert hozó első Bosszúállók idején is -és így van most is, amikor a korábban patinás brand kicsit döcög, és egyébként az egész mozikultúra takaréklángon működik a világon. A Fantasztikus Négyes már a jelenlegivel együtt négy mozifilmes adaptáción/remaken van túl, de a mostani az a darab, amely szervesen és tudatosan az MCU részét képezi. A véleményes örökség, recsegő-ropogó univerzumépítés, és a megváltozott korszellem nagyobb ellenfele volt a Marvel szuperhős családjának, mint maga Galactus. Lássuk, sikerült e felvenniük a kesztyűt?
A film rendezője az a Matt Shakman, aki korábban már bizonyított a képregény adaptációk világában: a példátlanul sikeres a WandaVision sorozatban láthattuk,hogy képes ötvözni a nosztalgikus hangulatot és a karakterközpontú történetmesélést. Sorozat formátum persze nyilván nagyon más, mint egy több főszereplőt mozgató nagy vászonra készült mozifilm, de bizalmi alapnak nem volt rossz…
Bár az F4 ezzel az alkotással lép be a MCU-ba, mégsem egy nulláról építkező eredettörténetet kapunk. A Kevin Feige producelte produceri felügyelet mellett összerakott népes forgatókönyvírói csapat (Jeff Caplan, Ian Springer, Josh Friedman, Cameron Squaries, Eric Pearson és Peter Cameron) már egy kész családot mutat be, akik már túl vannak a szuperképességeket okozó kozmikus baleseten, és a világot permanensen megmentik, az emberek pedig rajongják őket.
A sztori mindezek ellenére viszonylag kiszámítható és lineáris, de ez nem zavaró, pusztán tényszerű. A történetvezetés hű a képregényfilmes standardokhoz. Ami egy átlagos szuperhős blockbaster forgatókönyvénél sokkal nagyobb kihívást jelentett, hogy Galactust mint ikonikus gonoszt behozzák végre a filmes univerzumba, és mindezt úgy, hogy egy eddig ismeretlen csapattal, és egy ismeretlen idősíkban tegyék meg mindezt. Ez a bravúr sikerült is, de ennek ára az, Shakman kénytelen kelletlen túl óvatos a szuperképességek bemutatásában – nem mer igazán szabadjára engedni a furcsa,sokszor már-már abszurd képregényes elemeket. Illetve, amim korábban erőssége volt – a karakterek egyéni bemutatása, elmélyítésére – arra most sokszor nem maradt hely és idő. Különösen igaz ez az Ebon Moss-Bachrach által alakított Ben Grimm (The Thing) esetében, aki marginális figurává vált az egész film során.
A Fantasztikus Négyes képregény eredetileg a Marvel egyik legnagyobb sikere, és legikonikusabb alapvetése volt.A Stan Lee és Jack Kirby által megalkotott alapokat a mostani film tisztelettel kezeli, és bájos easter eggekkel jeleníti meg az „alapító atyákat”. A képi világ egyszerre retró és futurisztikus, vizuálisan erősen idézi a ’60-as évek Kirby féle képregény stílusát, miközben olyan motívumokat épít be, mint a család fontossága, a tudományos ambíció – ezek mind klasszikus elemek az eredeti képregényekből. Ennek köszönhető, hogy érzésre, feelingre talán ez a leginkább képregényhű filmadaptáció -még annak ellenére is, hogy mind az alapművet, és főleg a Tim Story keze alatt készülő 2005-ös és 2007-es F4 adaptációkat jellemző bájosan infantilis interakciókat kihagyták, vagy legalábbis próbálták komolyabbra venni. Ez az, ami talán gyengeség, vagy testidegen: ez különösen Pedro Pascal alakításán érződik. Hiába korunk egyik ünnepelt, és legfoglalkoztatottabb színésze, itt egyszerűen Reed Richards szerepében túlságosan visszafogott, szürke és savanyú – nagyon messze van a vicces, szerethető és idealista professzortól, akit korábban megismertünk. Sajnos azt a megállapítást kell tenni, hogy a főszereplő a leginkább gyenge pont az egész hajcihőben.
Vannak azonban ígéretes elemek is: például az Ezüst Utazó. A Marvel fővonalbeli képregényeiben az Silver Surfer eredetileg és alapvetően férfi – Norrin Radd néven, a Zenn-La bolygóról. Viszont több történetszálban jelent meg a figura női variánsa -más más névvel és szerepben. Ami viszont fontos, hogy Marvel még SOSEM publikált folyamatosan futó sorozatban vagy központi történetben női Silver Surfert. Most viszont, a Fantasztikus Négyes-Első Lépések egy női formában tárta elénk a karaktert, aki eredettörténetet is kapott: így várhatóan az MCU, mint filmes univerzum, őt fogja hosszú távon is használni, ami üdítő, vagy ha úgy tetszik, egy évtizedek óta várt innovatív húzás.
Összességében, ha nem is erőteljes, de ígéretes újrakezdés ez – még úgy is, hogy a sikeres nyitóhét után a film elég csúnya visszaesést produkált a második hétre -, amely reményt ad arra, hogy a Fantasztikus Négyes végre valódi, hosszú távú helyet nyer az MCU univerzumában.