Mocskosul vártam ezt a bulit. A The Joystix hatalmas favoritom, a logojukat a bőrömbe is vésettem rajongásom jeleként. A másik két csapatról csak annyit tudtam, hogy állítólag jók! 😀
De a társaság és a buli miatt tudtam: Hatalmas buli lesz!
A bulit én is nagyon vártam, egyrészt a Főnököm által nagyratarott The Joystix bulira voltam kíváncsi, mert bevallom hősiesen, felkészületlenül érkeztem erre az estére, az adott bandákról szinte semmit sem tudtam, de rá kellett döbbennem ez egy oltári hiba volt a részemről… 🙂
Az Eznemjazz-ről csak nagyon kevés infóm volt. A Graveyard at Maximum egykori frontembere Papp Lajos énekel, Szőke Márk, akit egészen kicsi kora óta ismerek a dobos. Ennyit tudtam. Se azt, hogy zeneileg mire számítsak, se mást. Aztán amikor a beállásnál rögtön saját dallal próbáltak, akkor éreztem, hogy nem lesz itt gond.
Nem is volt. A programjuk kb.fele-fele arányban állt feldolgozásból és saját dalokból. Utólag azt mondom, hogy a saját dalok jobban meggyőztek. Tetszettek a témák, a szövegek, az összhatás, meg minden. A banda együtt van, bennük van a boogie, semmi gond nem volt a produktummal. Remélem mihamarabb újra találkozunk, illetve lesz valami hallgatható cuccuk mielőbb!
Ez általában ritka, de engem most az első fellépő győzött meg a legjobban. Hozzám közel álló, igazi tökös RocknRollt nyomtak a srácok hibátlanul, és a saját dalok szóltak a legütősebben… Hibátlan, várom a mielőbbi kézzel fogható hanghordozót.
Aztán következett a High-School Motherfuckers. A franciákról annyi infóm volt, hogy meghallgattam a neten az új EP-jüket, a Jesust. Az tetszett, de azért ez a zene élőben üt igazán, vagy nem ugyebár. Nagyon jó arcok, kurva szimpatikusak, nagyon tudnak bulizni és imádják a pálinkát. Bozsóval már látatlanban, előre megszerettük Őket! 😀
Nulla sztárallűr, mondjuk nem tudom, odakint Ők mennyire ismert banda, de a Sportalsóban sajnos kevesen voltunk bulin. Az elsőként elhangzó Lets Go-nál már tudtam, hogy az ég adta világon semmi baj nem lesz itt. Rákenroll a javából, ahogy kell. Mocskos, de dallamos és odabaszós. Szeretjük az ilyet! A koncert alatt lepillantottam a setlistjükre és már a számcímek tetszettek: Dead Candy, Treat Me…, Jesus, Grow Up, stb. Ahogy élnek a színpadon, az egész előadásmód példaértékű.
Amikor Dominique, az énekes gitáros lejött a színpadról zenélés közben és levette a sapkámat, majd felvette és abban tolta végig a számot, meg a hasonló, apró gegek egyszerűen pazarrá varázsolták a showt. Emlékszem, a Get Away című daluk annyira magával ragadott a bulin, hogy a második refrénnál hadova angollal már próbáltam valami hasonlót üvöltözni! 😀
Nagyon jó koncertet adtak. Remélem mihamarabb újra látom őket valahol!
A beharangozás úgy szólt, amiből tudomást szereztem az estéről, hogy a Joystix meg valami Francia banda. Hát kérem, ezek a Francia srácok szemmel láthatóan jobban élvezik a koncertezést, mint bármi mást az életben! Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy egy maréknyi ember előtt léptek fel, de igyekezetük hogy a legtöbbet kihozzák az estéből! Nagyon jól sikerült, semmi rocksztároskodás, semmi szarakodás, úgy tolták az emberek arcába a stílust, hogy kérdés nem volt! Maximális tisztelet a Francia Barátainknak! 🙂
Aztán jött a fő attrakció, a The Joystix. Nem tudom kihangsúlyozni, hogy imádom Őket és a zenéjüket. Számomra vitán felül a legjobb hazai banda. Stílszerűen az egyik új dallal, a Back In The Saddle-vel kezdtek. Remek kezdés! Kicsit féltem, hogy trióban véknya lesz a sound, de szó sincs ilyesmiről! A megszólalás, akárcsak az első két bandánál, Pazar volt. A repertoárjukat tekintve ennél csak a Bombs away lett volna jobb kezdőnóta, de harmadikként aposztrofálva sem volt az rossz! 😀
Okosan felépített műsorral leptek meg minket Joystixék, ugyanis minden hangzóanyagukról felcsendült pár dallam. Olyannyira, hogy még SzöSzö és Dominique közös projectjétől, a Suckerstarz-tól is előkerült, nagy örömömre a 10000 Miles Away! Itt fel is szaladt a két érintett französiche muzsikus egy röpke cameo erejéig! Már önmagában ezért megérte volna lemenni! 😀
(Ezért a pillanatért valóban érdemes volt talpon maradni egész este, nagyon odatették magukat ebben a koprodukcíóban!)
A másik új dal, a zseniális szöveggel megtámogatott No Friends, hatalmasat pirított élőben! Sok, magát tévesen rokksztárnak képzelő hazai muzsikusnak megmutatnám, hogy tessék Öcsém, ez a rock, nem az a fos, ami Ti toltok! De volt itt még Powerdrive, Put Me in Thrash, a klipesitett Behind The Closed Doors, vagy az elmaradhatatlan Jet Black is. Amin viszont csodálkoztam, hogy a Better Things To Do című első lemezes sláger viszont kimaradt a programból. Bár megmondom őszintén, a Monkey On My Shouldert, a Temptationt és a 2in1-t jobban hiányoltam! 😀
A normál program a Jet Black-el véget ért, de kikönyörögtük a ráadást, amit a talán legnagyobb klasszikus Joystix dal, a New Generation jelentett. Itt volt egy kis közönségénekeltetés is, amin szerintem rendesen megbuktunk! 😀
Majd a tényleges zárszó, a SzöSzö által himnusz és életfilozófiaként felkonferált Johnny Thunders dal, a Bort To Lose volt. Egy tökéletes koncert tökéletes lezárása!
És hát az est fénypontja: The Joystix! A kolléga annyira kirészletezte a bulit, hogy csak annyit tudok hozzáfűzni: aki nem élvez egy ilyen koncertet, annak baj van a heteroszexulitásával! Akarva és akaratlanul is beindítja az emberben a tombolhatnékot! 🙂 Hamarosan találkozunk!
A buli itt még természetesen nem ért véget, hiszen DJ Ric$ (azaz én) visszapattant a laptop mögé, és folytatódott a rock-diszkó! 😀
Ebben a szekcióban megmutattuk Pamyz-zal (HSMF dobos), hogy milyen szépen tudunk The 69 Eyest énekelni, illetve Bozsó természetesen eldalolta Nekünk a Bikini Lángosképűjét, majd mindannyian közösen a végén a Zodiac Mindwarp örökzöldet, a Prime Movert! Ez volt a zárszó, aztán irány a másik kocsmába! 😉