A nemzeti rock Motörheadje holnap ünnepli 35. születésnapját az Analog Music Hall-ban megrendezésre kerülő születésnapi koncerten. Néhány hete egy új stúdiólemezzel is jelentkeztek Zaláék, így bőven volt miről beszélgessünk.
– 35 éves lett az Oi-kor, de a lendület talán nagyobb, mint valaha. Koncertek, új lemez… Hogy bírjátok szusszal?
– Huh! A lendülettel úgy gondolom nincs gond egyelőre. A koncertek tekintetében kicsit visszavettünk, így a szülinapi buli előtt, de ha visszatekintünk erre az évre, vagy a jővő felé nézünk, nincs okunk panaszra. Nem vagyunk egy populáris sztár zenekar, és pont ezért, tisztában vagyunk a korlátainkkal. Tesszük amit tudunk, és szeretünk… (nevet)
– Nemrég jelent meg a jubileumi új korong, Az utolsó napon címmel, 12 új dallal. Igazi, esszenciális Oi-kor lett, ami felvillant minden korszakot és rátok jellemző hangulatot. Mennyi ideig készült, milyennek érzed most? Van róla kedvenc dalod?
– Teljesen elégedett vagyok az új lemezzel, és mindig a tökéletességre törekszünk, nem szeretünk igénytelent kiadni a kezünkből. Szerintem a lemez jól össze lett rakva, ami talán újdonság, hogy a keverés, a mai elvárásoknak fele meg. Kellően erőszakos, és dübörög ahogy kell! (mosolyog) Nem is tudom mikor adtunk ki utoljára lemezt… Talán új cd-t úgy 5 éve. (Igen, A becsület nem eladó 2013-ban jelent meg. – Ric$) Az biztos, hogy úgy 9 nóta az utóbbi egy évben készült el. Azt hiszem, egy jó nóta megírásához nem kell sok idő, akár a szöveg, akár a zene kapcsán. Jön aminek jönnie kell, és már kész is van. Aztán persze még csiszolódik, és megy az ötletelgetés, majd teljesen összeáll… (mosolyog) És persze olyan is akad, hogy mondjuk szöveg tekintetében elmegy az ember egy irányba, majd elveti, és egy egészen mást ír. Így voltam az „ Egy új harcos születése” című dallal is. Ő az egyik kedvenc, meg az Utolsó napon , meg a Te csak állj fel, meg a… (nagy nevetés)
– Ez volt az első lemez, amit már teljesen hármasban írtatok, Dudi nélkül. Másabb volt így az alkotási folyamat?
– Már az előző lemez is trióban készült, viszont bő két éve, hogy Kicsi lett a dobos. Nem volt semmi probléma, lévén, hogy mi már játszottunk így hárman együtt a Panzerfaust zenekarban. Emberileg is jól kijövünk, és úgy gondolom, ennyi idősen az ember már meg tudja beszélni, ha netán egy-egy kisebb probléma adódna. Ami egyébként tök normál, egy együttesen belül. (mosolyog)
– 2018. November 24-én, az Analog Music Hall-ban tartjátok a 35 éves jubileumi koncertet. Milyen különlegességekkel készültök a bulira, mire lehet számítani?
– Lesz meglepetés!!! Nem lőném le, talán csak annyit, hogy olyan dalok is felcsendülnek, amiket már nagyon rég nem játszottunk. A koncertre felkészültünk úgy hiszem. Lesz egy kis bevezetés is, ami tőlünk nem megszokott, aztán letesszük az asztalra amit kell! (nevet)
– A 30 éves bulit egy nagyon profi DVD-n örökítettetek meg. Ezúttal is van ilyen terv? Esetleg egy koncertlemez? Elvégre az X. Év óta nem készült ilyen anyagotok…
– Az a helyzet, hogy mi egy kispénzű zenekar vagyunk. Sajnos ebből fakadóan nincs lehetőségünk, hogy képi anyagot rögzítsünk. Viszont a hangot igen! Még az is felmerült, hogy bakelit formájában is megmaradhatna a jövő számára. Igazából nem tudom, majd kialakul…
– Ha végignézel az Oi-kor életművön, melyik lemezetekre vagy a legbüszkébb?
– Huh. Talán az első Demo 87-ből. A X. év is jól sikerült, A Becsület nem eladó is király lett, na meg persze az új, Az utolsó napon. Viszont van pár nóta a többi lemezről is, amire büszkék lehetünk. Ilyen a Szól a táltos például.
– Tekintélyes kor a 35 év. Nem gondoltad még, hogy ezt esetleg papírra is kéne vetni? Vagy majd a 40 éves jubileumra?
– Na igen. 35 év nem kevés idő. Nem tudom, talán majd egyszer. Bár sok emlék megfakult, vagy ki is esett, de ha bandázgatunk a régi barátokkal, előkerül egy-egy, és akkor beugrik. Bakker! Tényleg, ezt el is felejtettem már… (nevet) Szóval, talán majd egyszer…
– Az Oi-kor mellett két másik formációban is zenéltél az elmúlt 20 évben. Mi a helyzet a Panzerfaust és az Óbudai fiúk és a Ramón háza táján? Elképzelhető, hogy lesz még ezekkel valami?
– Nem tervezünk ilyesmit. Kaptunk egy felkérést egy januári bulira, ott eltolunk pár Panzerfaust, és Óbudai fiúk nótát. Viszont ezek konkrét folytatása nem merült fel… Elég már nekünk ez az egy zenekar… (nevet)
– Az elég köztudott, hogy a kertészkedés és a horgászat a hobbid. Mikor kezdtél el ezekkel foglalkozni? Van esetleg más is, amivel szívesen múlatod a szabadidőd?
– Mivel itt nőttem fel Rómain, a Duna mellett, így teljesen adott volt a peca. Olyan 6-7 éves koromtól verem a vizet. Imádom ezt a folyót, a hajnalt ami mindig más, vagy amikor macskaként közlekedem a parton süllők után kutatva, a kövezésen vak sötétben. Ez örök szerelem. A kertészkedés részint muszájból jött: Elegem lett abból, hogy nem tudok egy jóízűt beleharapni egy paradicsomba, mert műanyag. Erre úgy 12 éve jutottam el.. Más hobbi is akad. Gyerekkoromtól szerettem a videó játékokat. Kb. 8 éve leragadtam egy háborús játéknál online. Ps3 Mw2! (Vagyis PlayStation 3 és Call Of Duty: Modern Warfare 2 – Ric$) Ha ez mond valamit. (nevet)
– Melyek azok a zenészek, zenekarok, kik a legnagyobb hatással voltak Rád?
– Fiatalabb koromban még kedveltem a lágyabb zenéket is. Nem véletlenül nyomtam a Flúgos futamban annak idején. Ami viszont végig kísért, és amit bármikor, bármilyen helyzetben szívesen meghallgatok, az a MOTÖRHEAD!!!
– Üzensz valamit az Olvasóknak?
– Nem is tudom. Talán a szombati koncert kapcsán. Egy dolgot értsen meg mindenki, ez a buli, nem csak a zenekarról szól, hiába vagyunk mi a kezdetektől jelen ezen a színtéren! Ez a születésnap mindenkiről szól, öregtől fiatalig bezárólag, az összetartozástól kezdve a közös kő fújásáig…