Holnap este, 2022. 06. 08-án a Budapest Parkban koncertezik a Billy Talent, aminek alkalmából volt lehetőségünk készíteni egy interjút Jonathan Gallant basszusgitárossal! Az interjút Borhi Dániel készítette!
D: Hogy halad eddig a turné, milyen ismét úton lenni? Mások a koncertek mint covid előtt?
J: Oh, haver, nagyszerű érzés újra koncerteket adni. Azt mondanám, hogy a tegnapi Rock im Park-os koncert Nürnbergben teljesen normálisan lement, viszont amikor a kanadai körünket nyomtuk, az beltéri volt nagy tömegekkel, többen is elkaptuk az úton a covidot, ami miatt kénytelenek voltunk lemondani bulit. Tehát van valamiféle perspektíva váltás, ahogy a bulikra nézünk, mert sose lehet tudni, hogy történik-e valami váratlan, csak reménykedsz, hogy minden menjen le rendben. Egy szó, mint száz, nagyon jó érzés újra úton lenni, főleg Európában, ahol három éve nem jártunk.
D: Látom van néhány day off (szabadnap) a turné állomásai közt, miket csináltok ilyenkor?
J: Sétálunk, megnézzük a várost, semmi extrát. Néha én olvasok, próbálom kreatív dolgokkal elütni az időmet, de a legjobban a bóklászást szeretem. Ma Kölnben vagyunk, most az interjú előtt is átsétáltam a hídon a folyó felett, megnéztem a Dómot. A séta egyszerre egy kis edzés és a kultúra megismerése is.
D: Vannak a bandában többen is akiknek kelet-európai felmenői vannak. Amikor erre jártok és van idő, „hazalátogatnak”?
J: Aaronnak (az eredeti dobos – a szerk.) Ukrajnában van családja, egyszer amikor játszottunk ott eljöttek a koncertre, szerintem Aaronnak is ez volt az első alkalom, hogy találkozott velük. Mindenesetre nagyon kedvesek voltak, hoztak finom ételeket és különféle ajándékokat. Bennek már nem él a családja Lengyelországban, de legutóbb amikor ott léptünk fel az Édesapja eljött a koncertre, körbevezetett minket, jó élmény volt.
D: Játszottatok már néhányszor Magyarországon, Budapesten. Melyiket szereted jobban a fesztiválokat vagy a klub bulikat?
J: A fesztiválozás egy teljesen más típusú élmény, olyan embereknek játszol akiknek jelentős része alig ismer téged vagy a dalaidat. Nekem a kedvenceim azok a bulik, ahol egy-kétezer ember van összezárva és ők mind ismerik a dalainkat, mivel Billy talent fanok. De igazából mind a kettőt szeretem és örülök, hogy részem lehet bennük.
D: Van bármi történet, amit megosztanál Budapest, vagy más magyar bulival kapcsolatban?
J: Talán az egyik első alkalmakkor, amikor Budapesten játszottunk, az egy hajó gyomrában volt a folyón (A38 – a szerk.) és az pont a Canada dayre esett (Július 1 – a szerk.). Borzasztóan berúgtunk a hajó backstageben, egész éjjel ott ünnepeltünk és kanai zenét hallgattunk. (Nevetünk, hogy tuti Avril Lavignet.)
D: Olyan csapat vagytok akik egyértelműen a helyi zenei közösségből törtek fel, underground háttérrel, múlttal rendelkeztek. Van, hogy helyi, kisebb bandákat kértek fel, hogy nyissanak nektek a koncerteken?
J: Igen, abszolút, nem idegen ez tőlünk. Ha szükségünk van helyi bandura, akkor az adott területen tevékenykedő promoternek szólunk, hogy ajánljon párat. Kifejezetten a fesztivál időszakokban jellemző ez, amikor fel kell tölteni a maradék üres dátumokat. Egy rendes, nagy turné esetében kellenek mindig kellenek bandák, és mi örülünk, hogy ezzel támogathatjuk őket, végülis mind kicsiben kezdtük.
(Itt Dani megjegyzi, hogy értékeli ezt, mint underground zenekar(ok) tagja, megkérdezi, hogy mi a bandája neve.)
A buli Facebook eseménye: https://www.facebook.com/events/1445794112262002
D: Előző témához kapcsolódik a következő kérdés is, mi a titok? Mondhatni a középiskola óta egyben van ez a zenekar. Barátok vagytok vagy ez inkább egy munkakapcsolat?
J: Nem is barátok, inkább testvérek vagyunk mint egy nagy család mára. Talán, ami leginkább összetartott minket az, a kölcsönös és feltétlen tisztelet a tagok között. Hogy milyen keményen dolgozunk, hogy mennyire vagyunk jók a hangszereinken illetve, hogy hajlandóak vagyunk máig tanulni. Amit még kiemelnék, az Ian dalszerzői munkássága és Ben képessége, hogy mindent kézben tartson. Nagyon jól csinálják, de az egész banda a végsőkig dolgozik minden egyes dalon, hogy a lehető legjobb legyen.
D: Milyen az új album fogadtatása?
J: Szerintem csodálatos, máshogy adtuk ki ezt az albumot mint eddig a többit. Körülbelül a dalok fele előre kijött kislemezek formájában. Szerintem ez okos dolog volt, mivel könnyebben megemésztik egyenként a dalokat mint egy egész albumot. Szerintem jó volt ez így és a fogadtatás is pozitív volt. Nekem ez a személyes kedvencem.
D: Ezt szerettem volna kérdezni következőleg, hogy van-e személyes kedvenc Billy Talent lemezed?
J: Most jelenleg ez biztosan. Új dalok, de mégse annyira újak, amiatt, amit előbb említettem. Néha mi is meglepődünk, hogy koncerteken mennyire jól fogadják őket, pedig sokszor csak néhány hete van kint egy-egy dal.
D: Mit tanácsolnál hasonló együtteseknek akik az underground közegből próbálnak feltörni?
J: Dolgozzanak a dalokon, ez a legfontosabb, próbáljanak meg egyedinek maradni. De nehéz tanácsot adni, mi is voltunk a lent is, amikor még más idők voltak.
D: Sokat próbáltok még?
J: Ember, abszolút, nagyon felkészülünk ezekre a turnékra! Igazából jó ideje okosak voltunk: vettünk egy épületet a kiadótól kapott pénzből, ahova kiépítettünk stúdiót és próbatermet is. Ez a mi otthonunk, a klubházunk bizonyos szempontból. Jó oda járni, az utóbbi kettő albumunk is ott lett felvéve. Van a helynek egy kreatív energiája ami motivál, pedig néha nehéz az embernek motiválnia magát. Ez a hely tényleg arra való, hogy kihozza belőlünk a kreatív énünket.
D: Köszönöm szépen az idődet, Jonathan. A legjobbakat kívánjuk Aaronnak és Nektek is, jó bulit június 8-ra a Budapest Parkba!
