Számomra a Lincoln Lawyer is úgy került terítékre, mint a legtöbb hasonló témájú film. Mindig is vonzottak az ilyen ügyvédes, bíróságos, ügyészes témájú filmek. Említhetném akár a Frost vs. Nixon-t, vagy hasonló alkotásokat, de most Brad Furman rendezõ alkotásáról lesz szó (és isten ments, hogy akár egy karaktert is másra pazaroljak).
Rendezte: Brad Furman
Írta: Michael Connelly
Forgatókönyv: John Romano
Fõszereplõk: Matthew McConaughey, Marisa Tomei, Ryan Phillippe
Alapsztori: Mickey Haller jólmenõ ügyvéd, elvált férj és apa. Ismeri azt a törvényt, amit legegyszerûbben mindannyian úgy fejezünk ki: „Jó tett helyébe jót várj!”. A törvényszolgától kezdve a nyomozókon át minden olyan embernek segít, aki neki segített valamikor. (Nem túl fontos része a történetnek, de nekem tetszett). Legjellemzõbb példája, amikor a söfõr megkérdezte: „Fõnök, arra gondoltam, hogy majd ha visszakapja a jogsiját, maradhatnék-e állandóra. – Már négy hónapja visszakaptam…” Kész. Ennyi. Tényleg nem sok köze van a sztorihoz, de már így a film elsõ tíz percében megszerettük a fõszereplõt. Szóval Mickey kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot egy dúsgazdag családtól. A kisfiút (legalább is számomra ezzel a színésszel – Ryan Phillippe – eléggé olyan kisfiúsra sikeredett a karakter, pedig a film szerint 32 éves) tettlegességig fajuló erõszakkal vádolják. Mickey természetesen el is vállalja az ügyet (különben mi értelme lenne a filmnek). Ahogy bontakozik ki a történet, és megismerjük a fiú szemszögét, akaratlanul is elhisszük, hogy ártatlan. Vagy mégsem?
Izgalmas, lebilincselõ és változatos filmet láthatunk (pedig egyébként nem egy nagy alkotás, a rendezõnek ez a második filmje, a forgatókönyvíró eddig inkább csak sorozatokban jeleskedett, tehát ha csak ez alapján ítélnénk, sokat nem választanák esti programnak az „Igazság ára” címû filmet. Akik így gondolják, azokat most figyelmeztetem, hogy TÉVEDNEK! 😀 Igenis tessék megnézni a filmet, mert a kereteihez képest nem is sikerülhetett volna jobban).
Az elmúlt 10 évben Matthew McConaughey barátunk inkább csak vígjátékokban szerepelt (persze becsúsztak komolyabb filmek is pl. Pénz Beszél), azonban az én véleményem szerint az ilyen filmek sokkal jobban állnak neki. A karizmája alapján sokkal inkább beleillik egy öltönyös szerepbe, mint egy bolondozósba. Valahogy úgy kéne elképzelni, mint Jim Carrey-t, csak fordítva. Carrey-nek is voltak jó filmjei, amikben a komolyság és a dráma volt a számottevõ dolog, mégis inkább a vicces arcát szeretjük.
Kellemes csalódás egy kezdõ rendezõtõl és egy sorozatírótól.
10/7