Az Edguy zenekar frontembereként ismertté vált Sammet 1999-ben indította útjára az Avantasia projektet, amely mára nem csupán egy mellékvágány, hanem egy teljes értékű, önálló zenekar lett, ami immár bőven túlnőtt az Edguy-on. Az Avantasia nem csupán a power metal kereteit feszegeti, hanem egy sokszereplős, epikus rock/metal operaként is definiálható, ahol a zenei sokszínűség és a történetmesélés egyaránt központi szerepet kap. A legújabb, Here Be Dragons című albumuk ismételten egy izgalmas utazásra invitálja a hallgatót, hogy szerintem ez mennyire sikerült azt mindjárt megbeszéljük. Ráadásul ezt a zenei utazást szokás szerint neves vendégművészek teszik még különlegesebbé, a teljesség igénye nélkül Geoff Tate (ex-Queensrÿche) a progresszív rock ikonikus hangja, aki a szokásos drámai előadásmódjával emeli az album színvonalát. Michael Kiske (Helloween) a power/speed metal legendás énekese, akinek tiszta és erőteljes hangja az Avantasia korai korszakát próbálja megidézi. Tommy Karevik (Kamelot, Seventh Wonder) a modern progresszív metal egyik legtehetségesebb énekese, aki érzelmes és dinamikus előadásmódjával próbál hozzájárulni az albumhoz. Roy Khan (Conception, ex-Kamelot) a Kamelot korábbi énekese, aki nemrég visszatért a zenei életbe. Kenny Leckremo (H.E.A.T.) a svéd hard rock csapat énekese, aki energikus és karcos hangjával hoz egy kis rock’n’rollt az albumra. Bob Catley (Magnum) a brit rock veteránja, akinek jellegzetes, meleg orgánuma a klasszikus rock hangulatát idézi az albumra. Ezek a kiváló frontemberek egyedi hangjukkal és stílusukkal járulnak hozzá az album zenei szövetéhez, így téve teljessé a Here Be Dragons-t és emelik ki a zenei anyagot a középszerből. Az album borítója igazán kiemelkedő lett, átjárja a klasszikus fantasy hangulat, ami egy sötét, misztikus lemezt vetít előre és egy epikusabb hangulatú utazásra invitálja a hallgatót. Rodney Matthews az alkotó a fantasy művészet elismert mestere, aki többek között a Magnum zenekar borítóit is alkotta. A kép egy sötét, sziklákkal teli tájat ábrázol, ahol egy hatalmas sárkány uralja a vidéket a messzeségben egy várral. Matthews gyönyörű, részletgazdag stílusa művészi értéket kölcsönöz a frontképnek, ami tökéletesen illeszkedik az album szintén aprólékos zenei világához.
A lemezt nyitó Creepshow egészen szemtelen módon idézi meg az anyabanda, az Edguy játékosabb, slágeresebb világát. Kicsit talán túl szirupos is, de még bőven az élvezhetőségen belül. Viszont a dalhoz készült ripacskodó klippel nem igazán tudok mit kezdeni. A Here Be Dragons a nagyzenekari terjengősségével már be is dobja az egyik legnagyobb nevet, Geoff Tate-et, aki egészen fantasztikus dallamokkal támogatja meg az egyébként nem túl érdekes nótát, de így az Ő zsenije kiemeli a középszerből a dalt. A harmadiknak érkező The Moorlands At Twilight-tal végre rálépnek a gázpedálra és a Helloween pacsirtájával, Michael Kiske-vel klasszikus happy/speed metal dalt kerekítenek belőle, egy kifejezetten kellemes szólóval. The Witch ismét egy középtempósabb nóta, ami egy málházós főriffel operál és Tommy Karevik természetesen ad a dalnak egy plusz réteget a kifejező előadásmódjával. Ugyanakkor a dal végi szinte gagyi szintiszőnyeg nem engedi, hogy igazán lelkes legyek a szerzemény iránt. Az ezt követő Phantasmagoria ismét egy tempósabb darab Ronnie Atkins szenvedélyes előadásmódjával. Egészen elképesztő, hogy betegen is ilyen fantasztikus teljesítményre képes még mindig. Nélküle ez a dal is totálisan középszerű lenne, de szerencsére a rutin és az évek itt sem hazudtolják meg önmagukat. Bring On The Night számomra az egész album legjobb szerzeménye. Eleve imádom a klasszikus Magnum-ot és Bob Catley hangját, ez dal pedig sokkal közelebb áll a brit hard rock veteránok veretes stílusához, mint az Avantasia metal operás világához. Az Unleash The Kraken egy újabb speed/power metal bomba Tobias habosabb stílusában, de egy egészen morózus riff szörnnyel a dal vége felé. A kelta zenei motívumokat felvonultató Avalon-ban Adrienne Cowan-nal énekel duettet Sammet mester. Kellemes darab, de ezt a fajta dallamvezetést már sokszor hallottuk másoktól és sok esetben jobb megvalósításban is. Ettől függetlenül egyáltalán nem rossz nóta. Az Against The Wind viszont minden sablonossága ellenére egy kiváló, gyorsabb darab, ami ismét nagyban a vendégnek köszönhető, mert Kenny Leckremo kicsit új oldaláról mutatkozik meg és a lelkét kiénekli ebben a szélvész nótában. Az alap lemezt záró Everybody’s Here Until The End-ről sajnos ez már nem mondható el, mert Roy Khan ide, Roy Khan oda ez egy unalmas és túl patetikus dal, amit legalább egy perccel túl is húznak.
Összességében tehát a Here Be Dragons egy igencsak vegyes képet fest. A kiváló énekesek, mint Geoff Tate, Michael Kiske és Ronnie Atkins vagy bármelyik vendégszereplő, kétségtelenül emelik az album színvonalát, és megmentik a középszerűségtől. Az album borítója is kiemelkedő, Rodney Matthews művészi munkája tökéletesen illeszkedik az epikus hangulathoz. Ugyanakkor az albumon érezhető egyfajta sablonosság és néhol túlzott sziruposság, ami ront az összképen. Tobias Sammet tehetsége továbbra is vitathatatlan, de talán ráférne egy kis pihenés vagy egy visszatérés az Edguy-hoz, hogy friss energiával térhessen vissza az Avantasia élére. A Here Be Dragons semmiképpen sem rossz album, de messze elmarad az Avantasia korábbi kiemelkedő alkotásaitól, főleg az első két lemeztől. A rajongók számára mindenképpen érdemes meghallgatni, persze Ők ezt már rég meg is tették, de nem szabad tőle a korábbiakhoz hasonló zenei csodát várni.
10/7.
Április 1-én az Avantasia turné pedig eléri Budapestet, ahol a zenekar beveszi a Barba Negra Red Stage-t s hatalmas bulit csap majd! Jegyek ITT, Facebook esemény pedig ITT.
