Szénégető Richárd

746 cikk
1987-ben születtem, Esztergomban, és egészen fiatal korom óta két nagy álom volt: a zenei újságírás és a zeneipar. Akkor még nem tudtam, hogy mindkettő megvalósul majd, többszörösen is. Bár a rendezvényszervezésből egy időre visszavonultam, mégis utolért a "sötét oldal", így nem csak betűszaporítóként, de rendezvényszervezőként is jelen vagyok a hazai palettán. Green (Sztrakay Bence) barátommal 2009 év végén álmodtuk meg ezt az oldalt, amit 2010 elején el is indítottunk, majd kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan csinálgattunk, csinálgattam is. 2021 nyarán jött az elhatározás, hogy kiépítek egy szerkesztőséget és újraszervezem az oldalt. Jelenleg úgy fest, sikerült is. Jelenleg a Ric$ & Green mellett tagja vagyok a HammerWorld és H-Music magazin csapatának, illetve a Grungery.hu és vdrome.hu oldalak szerkesztőségének, plusz a GrundRecords sajtóügyeit is én viszem, illetve közel négy éve az ország első zenei interjúpodcastját, a Ric$Cast-ot is viszem.

A felejtés bére

(Paycheck)(2003)(Rendezte: John Woo)(Fõbb szereplõk: Ben Affleck, Uma Thurman, Aaron Eckhart, Paul Giamatti) Ismét Phillip K. Dick, vagyis nehéz téma. Féltem ettõl a filmtõl, hiszen sem Ben Affleck, sem John Woo nem tartozik...

Ötödik bejegyzés

Hosszú hallgatás, az újítások idõszaka, és az elbaltázott casting...2009. 10. 09.Egészen pontosan kettõ hónap, és egy teljes hete nem fárasztottam senkit itt a hülyeségeimmel!Ezúttal megígérem: kinek örömére, kinek bánatára, nem lesz...

Negyedik bejegyzés. Remélem ez elég címnek mára

2009. 10. 09.Bocsi, de nincs hangulatom frappáns címek után keresgélni. Sõt, igazából írni sincs okom, de azért megteszem. Mármint az írást. És ráadásul ide. Na, helyben vagyunk... A mai nap teljesen átlagosnak...

Három és feledik bejegyzés. A Hangpróba

2009. 10. 07. Szerda A gyanútlan olvasóban joggal merül fel a kérdés: Mi a franc ez a három és feledik bejegyzés? Mi az, hogy feledik? Semmi. És ha nem ismerem a számokat?...

Véremet áldoztam egy tigrisért

2009. 10. 04. VasárnapBevallom õszintén, eseménytelen vasárnapra számítottam. Azt hittem, miután Kata (a párom), hazaér munkából, irány az anyukájához a már-már rituálisnak számító családi ebédre! Hogy én mekkorát tévedtem... Hazajött, beszélgettünk, majd...