2024.11.23. Szombat, nem mondható egy szerencsés napnak. Sokan már inkább átkozottnak titulálják a kommenteket böngészve az esemény alatt. Teljesen érthető, hogy így vélekedik a nagyérdemű, hisz az eredetileg Falling in Reverse, Hollywood Undead, Sleep Theory lineup-ból kiestek a koncert előtt bő két héttel Ronnie Radke-ék produkciós és logisztikai okokra hivatkozva. Az így teltházas eseményre rögtön fel is szabadultak a jegyek, így aki a Hollywood Undeadre volt csak kíváncsi, de lemaradt, az végülis pozitívan jött ki a dologból.
Azonban nincs még itt a vége a szerencsétlenségnek. A Sleep Theory a koncert napján kényszerült lemondani egészségügyi problémák miatt a fellépést, helyettük a miskolci Z!enemi együttest sikerült gyorsan beszervezni a bulira.
Nem lehetett egyszerű ez így pár órával a kezdés előtt, szóval le a kalappal a szervezők és a banda előtt is!
A Z!enemi 2017-ben alakult, műfajilag igen nehezen meghatározható együttes. Dalaik olyan Sub Bass Monsteres hip-hop alapokon nyugszanak, a rock/metal műfaj keverésével. Az első stúdió albumuk megjelenése előtt nagyon aktív volt a banda, korán eljutottak fesztiválokra és olyan bandák előtt léptek már fel, mint a Tankcsapda, Paddy and The Rats vagy a Subscribe. Legfrissebb albumuk Manna címmel jelent meg 2024. októberében.
Pár perccel a megadott kezdés előtt megszólalt az intro, a közönség is szép számmal összegyűlt, habár a teltháztól elég messze voltunk, azért láttunk már jóval szellősebb termeket előzenekarok alatt.
Mindenki nagy kedvvel, mosolyogva vágott bele az első dalba. Nem volt könnyű feladatuk, nem lehetett egyszerű egy olyan közönség előtt fellépni, akik teljesen mást vártak az egész napot egybevéve. Balogh Szabolcs frontember el is mondta, hogy ők se így tervezték ezt a napot, ha nem a színpadon lennének, akkor közönség sorait erősítették volna.
A jó hangulat megteremtése volt a céljuk az első daltól kezdve. Minden tag folyamatos mozgásban volt, és szerették volna ezt elérni a közönséggel is több-kevesebb sikerrel.
A jó tempójú, fülbemászó dalok engem is megtudtak lepni, főleg mikor random breakdownok kerültek elő teljesen váratlanul.
Külön kiemelném a basszusgitáros Hudák Attila játékát, ami valami szenzációs. Mindig a basszusgitár állt szívemhez a legközelebb, így plusz élvezeti faktort jelent számomra, ha ennyire basszus központú egy banda, és ilyen jól is van visszaadva élőben.
Összességében kellemes meglepetés volt számomra a Z!enemi. A bő 40 perces szettben minden albumukról kaphattunk tőlük ízelítőt. A végig közvetlen és energetikus előadás biztosan mosolyt csalt a szomorkodók arcára. Az enyémre biztosan!
Elkezdődött az átszerelés, a színpad négy sarkában az 1-1 műanyag kivilágított pálmafa indokolatlanul karácsonyi feelinget ébresztett bennem. Láttam már csontvázakat, akasztott hullákat, hatalmas gumikacsát, de műfenyőre hajazó világító pálmát még nem. Minden koncert más meglepetést tartogat és teljesen más élmény, ez a nap pozitív és negatív értelemben is hozta ezt a meglepetés faktort annyi szent.
Közben egy kicsit kitérnék a Hollywood Undead és köztem lévő kapcsolatra. A kaliforniai banda 2008 és 2012 között kiadott 3 albumát rongyosra hallgattam és mai napig nagyon sok jó emlék köt ehhez az időszakhoz. Úgy a 2015-ös Day of The Dead album környéken engedtem el valamiért a bandát, és egészen a 2022-es Hotel Kalifornia albumig egyetlen singlet, egyetlen albumot se hallgattam tőlük. Ez idő alatt nagyon sokat fejlődött a személyiségem, elkezdtem sokkal nagyobb rétegben hallgatni a metalt, kiszakadva a csillapíthatatlan metalcore/deathcore vágyamból. Végigmentem az összes kimaradt albumon, hogy legyen bennem egy végleges összkép a bandáról és arra jutottam, hogy semmiről nem maradtam le az elmúlt jó 10 évben. Születtek szenzációs dalok, amelyeket minden koncerten játszani lehet, de meg se közelítette az első három album szintjét. Reméltem nem az újdonságokból áll majd a setlist egésze, ha már 4 számot hallhatok a régi szép időkből, akkor teljesen megérte.
Kezdésként a California Dreaminggel csaptak a húrok közé, és ahhoz képest, hogy egyszer hallgattam végig a Five albumot a refrén szinte teljesen berágta magát a fejembe. De jellemző az összes számukra, első hallgatásra a legtöbb alattomosan befúrja magát az ember agyába, és úgy tudja énekelni a szövegeket, hogy észre sem veszi. Majd rögtön megkaptuk a legmetalosabb dalok egyikét a CHAOS-t. Nagy meglepetésre már negyediknek előkerült az Everywhere I Go, amit a szett nagy eufórikus lezárásaként vártam. Tudták ezt a srácok is, mert el is köszöntek utána poénosan. Részemről, ha itt véget ért volna a koncert eskü nem háborogtam volna, nekem már ettől felszabadultak a boldogság hormonjaim. Tovább fokozta örömöm, hogy a setlist több mint felét az első három album dalai tették ki. Hurrá! Nem is olyan szerencsétlen ez az este!
Biztos észrevettétek, hogy nem nagyon írok neveket. Persze, hisz én, mint hobbi Hollywood Undead hallgató egyszerűen nem tudtam követni a színpadon látottakat. A legtöbb koncerten mindenki be tudja lőni, hogy ki kicsoda. A gitárosok gitároznak, a szintisek szintiznek és közben énekelnek is, teljesen normális. Itt csak kapkodtam a fejem, hogy épp kinél van gitár, ki énekel, ki rappel éppen. Egyedül a dobos maradt végig a hangszer mögött, a többiek előszeretettel passzolták át számonként a gitárt és a mikrofont egymás között.
Nem negatívumként hozom fel ezt, csak személyes vélemény és tapasztalatként említem.
Azok az energiák, amik a színpadon felszabadultak, a folyamatos mozgás és a szerepek váltakozása nem kis gyakorlást és bandán belüli szervezést igényel. Ezt bakik nélkül abszolválni hatalmas szó, bár a rutin így 16 év távlatában már megvan.
A Comin’ in Hot alatt a közönség egy tagja, nevezzük őt Zolinak (hisz ez a becses neve) felmehetett a bandával végigtolni a számot. A srác életre szóló élményt kapott, egy szám erejéig egyenrangú bandataggá válhatott. De nem csak őt foglalkoztatták a színpadon, hanem az egész Barba Negra meglett ugráltatva, énekeltetve és az évek során kliséssé váló guggoltatás is előkerült a repertoárból.
A csúcspont nálam a Bullet-nél jött el, ami még mindig a legboldogabbnak ható szomorú hangvételű szám, és a Hear Me Now sem maradhatott ki, ahol mindenki együtt ordította a refrént torkaszakadtából. Te jó Ég mekkorát szólt!
Zárásként a szintén kötelezően éneklős Day of the Dead és a 2008-as Swan Songs nyitótétele az Undead hibátlan kombó volt.
Az előzetes negativitás, ami a koncert előtt megragadt a levegőben teljesen megszűnt. A rajongók számára igazi örömünnep volt, de összességében szerintem senki sem távozott csalódottan az helyszínről.
A Hollywood Undead megtalálta azt a tökéletes balanszot a zenéjében, amellyel egyszerre tudja szórakoztatni a metalt kedvelő és azt teljesen elkerülő személyeket is. Hibátlan kapudrog a műfajjal csak ismerkedők számára. Csak óvatosan a fogyasztásával, mert a végén még teljesen beszippant!
Az elátkozott eseményből egy átkozottul jó esemény született, amit bármikor szívesen újra átélnék, és ezzel biztos nem vagyok egyedül.