Amerikai Mesterlövész (American Sniper – 2015)

Rendezte: Clint Eastwood
Főszereplő(k): Bradley Cooper, Sienna Miller
Történet: Chris Kyle (Bradley Cooper) minden idők egyik legeredményesebb és talán legismertebb mesterlövésze. Az Ő életéről szól ez a film.

Eastwood papával kapcsolatos elfogultságomat mindenki ismeri, aki kettőnél többször kattintott már az oldalunk Filmkritikák részére. Nekem Ő a nagy példakép a filmvilágban, akinek szinte fanatikusan rajongok a munkásságáért. A mostanság világ csendőre szerepet ellátó Amerikai Egyesült Államok kontra Közel-Kelet terrorháború nem igazán az én témám, ugyanis eléggé finoman fogalmazok, ha azt mondom: nem esek hasra az amcsik mentalitásától. Sőt, én magát Chris Kyle-t sem nagyon tudtam, hogy kicsoda, amíg anno le nem lőtték, illetve Clint bácsi el nem kezdte a filmet. Minden esetre annyi lehúzó, leminősítő kritika érte a filmet, hogy úgy éreztem, be kell ülnöm rá. A Mozgó Mozinak (www.mozgomozi.hu) hála Esztergomban is volt erre lehetőségem. Nos, akkor essünk neki!

Az első, és leginkább felhánytorgatott dolog a filmnek a pátoszosság és a propaganda jelleg. Nos, könnyen lehet, hogy nem egy filmet néztünk, akárcsak a Harag (Fury – Kritika arról is hamarosan!) esetében. Nem érzem helyénvalónak, megérdemeltnek a degradálást. Én különösebben egyiket sem vettem észre a filmen. Az, hogy Kyle esetében a texasi mivolt előjön, illetve patrióta módjára tenni akar a hazája védelmében, még számomra is elfogadható. (Alapvető kérdéseket vet fel ugyan, hogy annak a helyes módja valóban országok leigázása lenne? Ám a terrorizmusnak mondott dolgokat és ezt nem itt és nem most vitatjuk meg.) Ahhoz, hogy elkezdjem megcáfolni a különböző kritikákban felhozott vádakat, végig kellene elemezzem a filmet, amit kicsit feleslegesnek érzek, hiszen nem tisztem senki meggyőzése. Helyette csak annyit mondok: korántsem annyira arctalanok azok az arabok, ahogy a jenkik sem annyira hősök. Valahol mindkettő és egyik sem. Kicsit inkább a háború poklán volt/van a hangsúly, mintsem ezeken. Az megintcsak más kérdés, hogy ezek ábrázolása mennyire hiteles, illetve mennyire hihető. Nekem ezzel a részével sem volt bajom, de talán ha kicsit kevesebb akció lett volna, akkor nem esem kétségbe. Bár, ha abból indulok ki, hogy sok helyen ezt is megrángatták, mondván gagyik az akciójelenetek, akkor teljességgel biztos vagyok benne, hogy a legtöbb kritikusnak egy olcsósított Asylum-változat jutott csak. (Elég csak a fájnöl betöllre gondolni, ami irgalmatlan hangulatos, és végig torokszorítóan izgalmas.)

A színészi alakítások teljesen jók. Kicsit emberközelibbé tesznek bizonyos dolgokat a filmben. Különösen tetszett, hogy a vége eléggé egyedien lett megoldva, így nem kellett felesleges drámázásokat látnunk. Sienna Millerre ráfért már egy ilyen szerep. Itt végre kijött, amit a Csillagpor óta sejtettem: Ő egy nagyon jó színésznő, ha hagyják alakítani, kibontakozni. Bradley Cooper esetében sokan biztosra vették az Oscart, ahogy én is kicsit szorítottam Neki, ám valljuk meg: ha az Amerikai Botrányért nem kapta meg, akkor ezért sem járt igazán. Alakítása tökéletes, és remekül alátámasztja az elméletem, amit már az Éjféli Etetésnél is mondtam: egy igazi Playboy, és kiváló színész. Elhiszem neki a poszttraumás stresszt, ahogy az egész karaktert is. (Sokan bírálták, hogy nemigazán látszik rajta, hogy éppen csecsemőt, vagy nőt ölt meg, nem hatották meg a dolgok. Szerintem minden egyes lövésnél látszódik, ahogy a karakter egyre mélyebbre kerül.) Jön a leginkább sarkalatos pont: Eastwood mester keze munkája, a rendezés. Valóban nincs annyira intim közelségünk a karakterekkel, mint a Gran Torinoban, a J. Edgarban, vagy a Tökéletes Világban, és a Millió Dolláros Bébiben. Ám szerintem azért, mert ez a téma nem ezt kívánta. Jobban áll neki ez a néhol már-már dokumentaristán hideg jelleg. Akkor lenne igazán pátoszos a mozi, ha itt is azt a látásmódot ábrázolta volna az Öreg, mint az előbb említett filmek esetében. A Spielberg helyére beugró Clint bácsi megtette a magáét, és összerakta a filmet úgy, hogy elégedetten álltam fel a végén, hiányérzet nélkül. (Egyedül a műsoridőn tudtam volna kurtítani egy kicsit.)

Levonva a tanulságot, mint alapos és rendes munkásember: amondó vagyok, hogy az American Sniper semmiképpen sem lesz a kedvenc Eastwood-filmem, sőt, a TOP3-ba sem fog beleférni, mégis azt mondom: remekül sikerült. Ami miatt annyira nem tudott a lelkemig hatolni, az bizony a téma maga. A békért gyűlölni és ölni nem éppen a leghelyesebb út. Talán Chris Kyle halála is ezt támasztotta alá egy picit. Minden esetre: látni kell. Egyszer mindenképpen, bár én személy szerint többször is fogom. Ebben biztos vagyok.

Még egyszer hatalmas a Mozgó Mozinak (www.mozgomozi.hu) a jegyekért!

10/8,5

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás