Ahogy azt korábban írtuk, a magyar felmenőkkel bíró Alanis Morisette meglátogatta az őshazát és a csillagot is lehozta az égről a nagyjából a reá szabott szűk másfél órában.
A ’90-es években felnövő generáció tagjainak Alanis Morisette ugyanolyan fontos, mint mondjuk a Nirvana – még akkor is, ha ezt a generáció tagjai nem tudják, vagy nem akarják elfogadni. Épp ezért teljesen egyértelmű, hogy egy ilyen eseményen megjelennek a Campus Fesztivál stábtagjai, a Felütés podcast tagjai, WMN újságírók vagy épp Gábor Andris és baráti köre. A gyerek-és tinisztárként megélt szexuális zaklatások szülték meg azt a dühös és feminista Alanis Morisettet, akit 1995-ben megismertünk az MTV képernyőjéről. Ez az identitás és üzenet pedig nagyon erősen meghatározza az egész produkciót a mai napig. Már az énekesnő pályafutását bemutató intro is utalt erre, amikor pedig a zenekar belekezdett a Hand in my pocketbe, felrobbant a Park. Ez az érzelmi detonáció fenn is maradt a végéig. Ugyanakkor elkezdődtek olyan háttérvetítések, amelyek a nők elnyomása ellen szóló univerzális üzenetek -és ez szinte végig a koncert alatt ment.
A Jagged Little Pill idén 30 éves, így a turné setlist nagyrészt ezekre a dalokra épült, de persze kitekintést kaptunk a pályaív más korszakaiból is – például már a harmadik dal a Reasons I drink volt. De természetesen, az Ironic az Alanis Morisette életmű Satisfactionje, így a legnagyobb buli akkor kerekedett, amikor ez felhangzott -tegyük hozzá úgy, hogy feljött a színpadra két nagymama, a gyerekei és a férje – lássuk be azért valóban ironikus úgy énekelni
„It’s meeting the man of my dreams
And then meeting his beautiful wife”
sorokat, hogy közben ott az egész family -de Alanis Morisette humora mindig sajátos volt.
Ami viszont érdekes, hogy a későbbi dalok egy része például egy akusztikus blokkba lett „csomagolva” és így egy nagyon intim hangulat teremtődött, ugyanakkor itt volt annak a tere, hogy Alanis megmutassa, miért lett ő egy világhírű énekesnő. Az eszméletlen hangtartomány, és az ezzel való játszogatás nagyon ment neki, ha valaki esetleg azt hinné, hogy 50 felett már megkopott a hang, azoknak üzenem, hogy nagyon nem…
Összességében kaptunk egy tökéletes setlistet, amin gyakorlatilag a JLP minden dala szerepelt, és ezek közé lett csempészve a későbbi időszak összes fontos dala. A ráadásnál például az 1998-as Uninvited is, amit egy mögöttem álló hölgy „azt a büdös kurva” felkiáltással nyugtázott.
A záró Thank You alatt csodálatos rajongói üzenetek sorjáztak a vetítőn, majd óriási tapsvihar közt levonult a csapat a színpadról.
Ha van olyan, hogy tökéletes Alanis Morisette koncert és setlist, akkor ez volt az – zenei értelemben semmilyen hiányérzete nem lehet az embernek – igazából csak én hiányoltam a közönséggel kicsit intenzívebb kommunikációt, meg esetleg egy Taylor Hawkings megemlékezést….
u.i.
A vendég szerepét betöltő ZÓRA pedig a hazai #girlpower egyik kiemelkedő alakja, aki nagyon bensőséges és komor hangulatú zenét csinál. A világklasszis zenekari tagokkal felálló akusztikus produkció csodálatosan szólt. El kell benne mélyülni ebben a zenében, remek tere lehet sok helyen, itt viszont egy kicsit sok volt így egyben a depi hangulat és a lassú számok vegyület.