A Judgment Night filmzenealbuma (1993) mára legendás státuszt ért el, mert gyakorlatilag először hozta össze hivatalos formában a hiphop és a rock/metal világát – megelőlegezve a nu metal és rap-metal hullámot. Maga a Judgment Night film pénzügyileg és kritikailag bukott. Az album azonban aranylemez lett az USA-ban, és azóta is kultikus hivatkozási pont a crossover műfajban. Kulisszatitkokat és érdekességeket a lemez megjelenésének harminckettedik évében.
A Stephen Hopkins rendezésében készült gengszterfilm 1993-ban jött ki, de csak mérsékelt sikert aratott. A soundtrack viszont kultikus lett, mert minden dalban egy rap/hiphop előadó és egy rock/metal banda közös szerzeménye hallható.11 szám van rajta, többek közt olyan valószínűtlen párosításokkal, mint Helmet + House of Pain, Faith No More + Boo-Yaa T.R.I.B.E., Cypress Hill + Sonic Youth, Slayer + Ice-T.
Bár a Run-D.M.C. & Aerosmith „Walk This Way”-e (1986) már mutatott ilyesmit, és már túl voltunk ekkor az első Rage Against The Machine lemezen is, mégis, a Judgment Night volt az első teljes album, ami szisztematikusan építette össze a két világot és közmegegyezés alapján ez a lemez jelenti ma a rap-metal, vagy ha úgy tetszik, a nu-metal közös kiindulási alapját. A későbbi nu metal generáció (Limp Bizkit, Linkin Park, Korn) sokszor említi inspirációként.A Deftones is több interjúban említette, hogy B-Realék és a Judgment Night hatalmas inspirációt jelentettek számukra az induláskor.
A lemez elsősorban a rendhagyó párosításokkal operált. Ezeket a párosításokat a kiadó (Immortal/Epic) és a stáb találta ki – sok előadó nem is ismerte egymást korábban. A dalokat sokszor pár nap alatt vették fel: a producerek direkt ösztönözték az improvizatív, nyers megközelítést, nehogy túlcsiszolt pop-produkció legyen belőle. Emiatt az albumnak van egy nagyon élő, mocskos, szinte jam-szerű hangulata – ez egy védjegy, és egyben egy olyan sajátosság, ami nagyban hozzájárult a hitelességhez és a sikerekhez.
Például a Slayer + Ice-T együttműködés teljesen organikus lett: Ice-T amúgy is közel állt a metalhoz (Body Count), így a „Disorder” valójában három Exploited-punkdal feldolgozása lett brutális crossover módon. A felvételről híres, hogy alig próbáltak, szinte élőben vették fel, ezért olyan brutálisan nyers.
A Faith No More és Boo-Yaa T.R.I.B.E.viszont nehezebb szülés volt: az „Another Body Murdered” az egyik legemlékezetesebb dal, de a stúdiómunka közben feszültségek voltak a felek között, mert Mike Patton maximalizmusa nem mindig találkozott a Boo-Yaa T.R.I.B.E. lazább munkastílusával. Végül Patton engedett, és a dal így sokkal nyersebb, „utcásabb” hangulatot kapott. Nagyon sötét és agresszív szám született, ami szinte horror-hangulatot áraszt. A Faith No More rajongók körében kultikus, mert ez volt az egyik legextrémebb kollaborációjuk.
Helmet + House of Pain kollaborációban készült „Just Another Victim” volt az album húzódala, még klip is készült hozzá.A sztori szerint a House of Pain tagjai először nem nagyon értették a Helmet feszes, szigorú riffjeit, de amikor stúdióban összerakták, azonnal „megvolt a szikra”.
Az album tehát újszerű volt, gyorsan készült el, és rengeteg, különböző emberből és stílusból álló formációt kellett összekoordinálni – a fenti pár anekdotából világos, hogy ez sem egyszerű, sem zökkenőmentes nem volt -mégis alig pár hét alatt megszületett a végeredmény, amit a mai napig hivatkozási alapnak tekinthetünk.A stúdiókban gyakran volt kaotikus hangulat:a Biohazard & Onyx – Judgment Night a film címadó dal felvételénél hardcore/metal Biohazard és az agresszív hangvételű Onyx tökéletesen passzolt: ez az album egyik legbrutálisabb trekkje. Onyx állítólag annyira belelkesedett, hogy a felvételeknél szétverték a stúdió mikrofont – ez sokat elmond arról, hogy milyen hangulatban zajlottak a lemezfelvétel munkálatai.
De, pont ez a káosz, a rengeteg rögtönzés, és a kaotikus szervezés adta a lemez egyediségét.
A Judgment Night sok szempontból hidat épített a közönségek között: hiphop rajongók rockot hallgattak, és fordítva. Run-D.M.C. már bizonyította, hogy tud rockot (lásd Walk This Way). A Living Colour afroamerikai hard rock csapatként a létezésével is átmenetet képviselt a két világ között, így az ő közös daluk dal organikusabb lett, mint sok másik páros a lemezen. A szám eredetileg egy hosszabb jam volt, de a kiadó kérte a rövidítést, hogy „rádióbarátabb” legyen – persze rádióban így sem ment sokat.
A Judgement Night lemezt a Rolling Stone , a Kerrang! és még számos más zenei szakíró többször listázta mint „a 90-es évek egyik legfontosabb soundtrackjét”.
A tizenegy dal tehát meghatározó dalgyűjtemény, de e mellett számos „mi lett volna, ha…” típusú konteó is terjeng a mai napig a lemezzel kapcsolatban. A Cypress Hill volt például a legtöbbször felkért hiphop csapat: a Sonic Youth-tal közösen készült „I Love You Mary Jane” című marihuána-óda mellett a Pearl Jam-mel is próbáltak valamit összehozni, de abból nem lett hivatalos szám – állítólag volt stúdiópróba, de hivatalos felvétel sosem jelent meg. Egyes rajongói bootlegeken keringett valami, ami lehet hogy az, de ez is igazából egy mítosz. A Nirvana + Cypress Hill feat is szóba került: tárgyaltak róla, de végül nem valósult meg. Források szerint a Cypres Hillnek volt még egy közös próbája a Teenage Fanclubbal is, de végül a De La Soulos trekk maradt. Ez lett a Fallin’ amely sokak szerint előfutára lett a későbbi „indie-rap” együttműködéseknek.A szöveg tele van meta-utalásokkal: „fallin’” = a hiphop és a rock „leesik a saját skatulyájából”. Sokak szerint ez viszont ez a lemezről leginkább kilógó tétel: a többiek zúzásához képest túl puha és lötyögős …
A Rage Against the Machine logikus választásnak tűnt, de valamiért végül kimaradtak a projektből.
De, ha már a grunge műfaj nagyjai ennyiszer lettek említve: A Mudhoney & Sir Mix-a-Lot – Freak Momma talán a legfurcsább párosítás, ami megvalósult a JN alkalmából: grunge találkozása Seattle egyik hiphop-ikonjával.Sir Mix-a-Lot (aki a „Baby Got Back”-ről ismert) hozott egy teljesen más vibe-ot a nyers Mudhoney grunge riffekre. A szám a szcénák közti kísérletező szellem mintapéldája, bár kevésbé lett emlékezetes, mint a nagyobb nevek közös darabjai.
A lemez tehát a rock -rap -és poptörténelem egyik kikerülhetetlen darabja. Bárhol jársz, bármit képviselsz, bármelyik generációba születtél bele, muszáj hallanod: sok mindennek ez a gyökere, és biztos hogy van olyan része, ami neked szól.