A Master-Lab Comics egy kreatív világ, mely három összetevőből, három különleges emberből áll össze. Az író és kiadóvezető Tóth-Laboncz Attila, vagyis Labi, Mester Csaba rajzoló és György Zoltán író, szerkesztő. Náluk találkozik a művészet, a fantázia és a hihetetlen tehetség. A Master-Lab Comics olyan képregényeket alkot, melyekben a fikció és a valóság rengeteg humorral fonódik össze. Egy csésze kávé kíséretében beszélgettem György Zoltánnal a csapat egyik tagjával.
– Mielőtt összehoztuk a találkozót egyszer csak kaptam néhány képregényt egy csomagban. Bevallom, mindet elolvastam, zseniális, amit csináltok. Hogyan kezdődött? Hogy találkoztatok?
Tavaly nyáron egy barátom felhívott, hogy van egy debreceni páros és van egy képregényük, amit szeretnének átküldeni véleményezésre. Aztán megkeresett messengeren egy Tóth-Laboncz Attila nevű figura, küldött nekem rengeteg rajzot Kemény Henrikről, de mellette volt még pl. Ganxsta Zolee, Jimi Hendrix is. Amikor átnéztem leesett az állam, hogy mi ez a zseniális cucc, azonnal mondtam, hogy benne akarok lenni! Ahogy elkezdtünk beszélgetni, azon gondolkodtam, hogy ennek a fickónak a neve valahogy olyan ismerős. Mesélte, hogy régebben zenélgetett, akkor esett le nekem, hogy ő a Tankcsapdás Labi! Amikor aztán kiderült, hogy Mester Csabi készíti a rajzokat, akit tini korom óta ismerek a kazincbarcikai Bedlam zenekarból, már tudtam, hogy jó helyen vagyok. Onnantól pillanatok alatt megvolt a közös hang, így aztán szinte azonnal meg is alakultunk. Így indult a Master-Lab Comics kéregények fergeteges világa.
Én nagyon régóta gyűjtöm a képregényeket, 8-10 éve aktívan foglalkozom is vele, mint szerkesztő és kiadó, így pont azt tudtam hozni a csapatba, amit Labiék kerestek.
– Mi volt az első közös munkátok?
Ők ketten már elkezdtek Ganxsta Zolee- val dolgozni, Labibak egy másik projectje kapcsán, így Csaba már rajzolt pár Ganxsta portrét. Ezt elküldték neki, hogy mit szólna egy képregényhez, ő pedig azonnal rácsapott, hogy hát persze, hogyne, mikor kezdjük? El is készültek a rajzok, Labi megírta a sztorit, amiben Zolee-ék is aktívan részt vettek, kicsit „ganxstásították” a párbeszédeket. Ezen a ponton keresett meg Labi, hogy hogyan tovább, itt szálltam be én is a munkába és a csapatba.
– Eszméletlen jók a szövegek, közösen találjátok ki a képregény hősökkel, vagy hárman dolgoztok rajta?
Ganxsta pont akkor adta ki a Los Diavaolos lemezt, amit Vilkóval csináltak, és az egyik dalából készült a szöveg. Ott erősen arra épült a sztori, ez a Labi műve volt, de mint mondtam Zolee és Vilkó kicsit beleírtak a párbeszédbe, hogy a saját nyelvjárásukat tükrözze. Az Egri Petis anyagot is megírta addigra Labi, de ott Peti nem is akarta látni az anyagot, azt kérte lepjük meg, így a menedzserével, Orsyval dolgoztunk együtt. A meglepetés sikerült, imádta Peti a kész képregényt. A többi sztoriba már én is belekontárkodtam, de igazából attól is függ ki ismeri jobban az adott zenekart. Pl. a Hooligans tagjait szinte a kezdetektől ismerem, követtem is őket, így evidens volt, hogy azt én írom. Vagy ilyen volt a Hadházi is, őt nagyon sokat hallgatjuk a párommal, így jól ismertem a stílusát. De a fő inspiráció mindig Csaba rajzai. Azok legtöbbször annyira beszédesek, hogy szinte szöveg se kell hozzá, ránézel és visz előre, tudod mi történik.
– Mennyi idő összerakni egy képregényt?
Az ötlettől a nyomdáig bő 2 hónap. Csaba nagyon gyorsan dolgozik, és általában mindig van egy rendezvény, ami megadja a határidőt. A legtöbb képregényünknek volt valamilyen sajtótájékoztatóval és dedikálással összekötött bemutatója. Pl. Ganxstának a Roncsbárban volt egy koncert előtt, csakúgy a Hooligansnak most Szerencsen. Hadházi Laci is gitározik egy zenekeraban, ott is egy Blues From Hell koncert előtt volt a bemutató, amit külön imádtam mert az „szexeksönös” Szasza volt a moderátor. De a legnagyobb élmény talán a Kemény Henrik bemutatója volt a debreceni Vojtina Bábszínházban.
– Hogy került a zenészek közé Kemény Henrik?
Mester Csabi kezdte sok rajzot készített már róla, neki Kemény Henrik hatalmas példaképe. Kevesen tudják Csabáról, hogy tehetséges bábművész és bábfaragó is. Így aztán már az anyag nagy része készen volt, amikor elkezdtünk vele dolgozni.
– Hogy működik ez nálatok? Van egy folyamat, amit követtek, megvan előre a sztori és arra épül a képregény, vagy mindent bedobáltok egy kalapba és aztán szétszeditek?
Ennek kb. úgy kéne működnie, mint a filmeknél, hogy van egy sztorid, aminek van egy forgatókönyve, azt odaadod a rajzolónak, aki megrajzolja az oldalakat, aztán azt beszövegezik, betördelik, nyomda és kész. Na, ez nálunk marhára nem így megy, legalábbis az eleje nem. (nevetünk)
Csabáról tudni kell, hogy ő egy zseni! Olyan rajzokat csinál, olyan tempóban dolgozik, hihetetlen kreativitással, hogy az valami csoda. Itt jegyezném meg gyorsan, hogy neki már egyébként is voltak képregényei, nem is akármilyenek. Olyan csapatoknak csinált már képregényt angol nyelven, mint az Alice in Chains, a Walking Papers, a Blind Melon, a Monster Magnet, Tom Waits, stb. Nem kis nevek! Ezek legtöbbször fancluboknak készültek, de pl. a Walking Papers egy vinyl megjelenés hivatalos kísérője volt, és az ő illusztrációi díszítik az egyik Mark Lanegan kötetet is.
Szóval Csabának megvan a képregényes múltja, így azért neki is van egyből egy koncepciója mit szeretne rajzolni. Hiába írunk mi forgatókönyvet, vagy adunk egy szinopszist, ha Csaba tök mást lát bele a bandába. (nevet) Így általában hagyjuk had rajzoljon, aztán a végén mi igazítjuk inkább Labival a sztorit a Csaba műveihez. Kapunk tőle rengeteg rajzot, aztán mint a lego kockákat úgy pakolgatjuk a paneleket, és a vicc benne amúgy, hogy ez működik. Általában, amit megkapunk Csabától az olyan 80-85%-ban kerek. Pár kiegészítő rajz vagy oldal és készen is vagyunk.
– Melyik általatok készült képregény volt eddig a legnagyobb siker?
Talán a Kemény Henrik. Mikor már majdnem készen lettünk elküldtük az anyagot Láposi Terkának, a Kemény Henrik hagyatékát kezelő hölgynek, aki teljesen beleszeretett a képregénybe, abszolút mellénk állt. Nagyon sokat segített, és ő szervezett Kemény Henrik születésnapjára egy kiállítással és bábelőadással egybekötött díszbemutatót a Vojtina Bábszínházba. Nagyon sokan voltak, volt velünk egy közel egy órás beszélgetés, több tv kint volt, újságok stb. Később ez az anyagunk angolul is megjelent, amit a Színházi Világnap alkalmából rendezett bábelőadásokra érkezett külföldi díszvendégek kaptak ajándékba.
De nagyot ment most a Holligans képregény is. Maszi, a menedzserük óriási reklámkampányt csapott az anyagnak. Volt közös sajtótájékoztató a zenekarral, készült póló a rajzok alapján, abszolút profin megszervezte az egészet.
– Volt olyan képregény, ami igazi kihívást jelentett?
Igen! Az ország egyik legnagyobb humoristájának kitalálni egy vicces történetet. (nevet)
– A Hadházi képregényre gondolsz?
Természetesen. Először én egy stand-up estjét akartam feldolgozni, de inkább ránk bízta a sztorit, találjunk ki valami újat. Kaptunk tőle pár mankót – az ő ötlete volt az éjszakai gyorsulási verseny Ladával, vagy a Szecskás jelenet –, mondott pár ötletet milyen ismert nevek lehetnének a mellékszereplők (Szasza, Bornai), de alapvetően szabadkezet kaptunk tőle. Laci az életben is pont olyan jó fej, mint a színpadon, tetszett neki, amit csináltunk, ami nekem külön nagy elismerés volt, mert ez volt az első önálló történetem a csapatban.
– Ti döntitek el, hogy kiből lesz képregényhős, vagy megkeresnek Titeket? Kik a következő „áldozatok”?
Labi ismeri szinte az egész itthoni rockszakmát, egyre többen keresnek meg minket, hogy látták, amit csinálunk és ők is szeretnének. Így került most a képbe Juhász Marci vagy a Junkies is, már beszélgetünk a lehetséges közös munkáról.
Nem titok, hogy a Moby Dick képregényünk már nagyon a finisben van, egy Csokonai-ról készülő képregény szintén. Van sok más tervünk is, készülőben pl. egy rockopera kísérő anyaga, de nem szeretnék mindent előre leleplezni.
– Volt már olyan, aki nem szerette volna, hogy megrajzoljátok?
Igen volt, de inkább nem nevezném meg őket. (nevet) Van az az anekdota, hogy az amerikai Rock N Roll Comics sorozatban – ahol a Metallicától David Bowien át a Cure-ig mindenki szerepelt és imádták a bandák – egy csapat nem engedélyezte, hogy kijöjjön a képregény és be is perelte a kiadót, ez a New Kids on the Block volt. Szóval már meg van a mi saját „nyúkidszünk”, de inkább nem mentünk volna perre így az utolsó pillanatban leállt a dolog, pedig a képregény 100%-ban kész, sőt az egyik legjobb lett, amit csináltunk. Nézzük a jó oldalát, van egy képregényünk, ami 5 példányban létezik és rajtunk kívül még senki se látta. Pár évtized múlva piszok sokat fog ez érni! (nevet)
– Mi a jövő, vannak személyes kedvencek, akikkel szeretnétek együtt dolgozni?
Csabának nagy álma volt a most megjelent Cliff Burton képregény, de tudom, hogy szeretne komolyabb, nagyobb lélegzetvételű anyagokon is dolgozni.Pl. csinál most egy grapfic novel-t az amerika delta blues történetéről, gyönyörű anyag lesz. Jó lenne az ő régebbi képregényeit nálunk is kiadni magyar nyelven. Labi szeretne egy kis vérfrissítést, hogy ne csak a szőrös öreg rockerekkel, hanem a mostani fiatal korosztállyal is együtt dolgozzunk. Nagy kedvence most a rapper Sisi, azt tudom, hogy őt szeretné megkörnyékezni. Szaszával vannak nagy terveink, ha az megvalósulna annak nagyon örülnék, de arra legalább három 18-as karikát kell majd rátenni. (nevet) Élvezem nagyon az írást, így erre feküdnék rá, szereplők terén különösen nagy vágyaim nincsenek. Bár a csajos képregényeket hiányolom, eddig csak pasikról írtunk. Jó lenne valami girlpower trió, egy szuperhős sztoriban, mondjuk Pásztor Anna, Péterfy Bori meg Varga Zsuzsa megmentik a világot a gonosz űrlénykétől, persze bikiniben, mint minden rendes hímsoviniszta képregényben. (nevet)
Ha érdekelnek a csapat munkái nézz szét az oldalukon: facebook.com/masterlabcomics