A könnyűzene történelme tele van véletlenekkel, akarva-akaratlanul elkövetett újításokkal. Jimi Hendrix „megálmodta” a wah-pedál hangzását, Jimmy Page pedig egy őrült pillanatban találta ki, hogy hegedűvonóval szólaltatja meg a gitárt – az ehhez hasonló kreatív pillanatok pedig új hangzásokat, stílusokat, és ikonikus dalokat szültek. Lássuk melyik az a TOP 10 dal, amelynek „nem is kellett volna” megszületnie, mégis, ma már kitörölhetetlen darabok a popkultúrában:
The Goo-Goo Dolls: Iris
A buffaloi alter rockos srácok máig legsikeresebb dala (amelyet már több, mint három milliárdan streameltek !!!) több furcsa véletleneknek köszönhető.John Rzeznik, a banda énekes-gitárosa bevallotta, hogy a dalt egy olyan gitáron kezdte el írni, amin csak négy húr volt. Akkoriban egy szállodában élt Los Angelesben, épp egy váláson ment keresztül, és alkotói válságban volt. Nem volt kedve új húrokat venni, ezért azon játszott, ami maradt. Ez a kényszerhelyzet vitte rá, hogy ne a megszokott akkordokat fogja le, hanem elkezdje tekergetni a hangolókulcsokat, amíg a kevés húr is jól nem szólalt meg együtt.Ha egy gitáros ma el akarja játszani az Iris-t úgy, ahogy a lemezen szól, az igazi rémálom. A hangolás ugyanis: B-D-D-D-D-D. John addig tekergette a kulcsokat, amíg az összes húr (az alsó B kivételével) szinte ugyanazt a D hangot adta ki, csak különböző oktávokban.Ráadásul a dal címe sem a dalszövegből jön… John egy újságban látta meg Iris DeMent country énekesnő nevét, és egyszerűen megtetszett neki, ahogy hangzik. Semmi köze nem volt a filmhez, amihez a dal készült (Angyalok Városa) vagy a szöveghez. Egyszerűen csak „jól nézett ki leírva”.
Radiohead: Creep – A dühös gitárzúzás
A refrén előtt hallható két híres, robbanásszerű gitárhang valójában egy szabotázskísérlet volt. Jonny Greenwood, a gitáros, annyira utálta, hogy a dal túl lassú és „nyálas”, hogy szó szerint és szándékosan „beleütött” a pengetőjével a húrokba, hogy tönkretegye a felvételt. A producernek viszont pont ez a hirtelen robbanásszerűen kitörő agresszió tetszett meg. Ez tette végül a dalt ikonikussá.
The Rolling Stones: (I Can’t Get No) Satisfaction
Keith Richards álmában hallotta meg a riffet. Felébredt, felvette egy kazettás magnóra, majd visszaaludt. Amikor felvették a stúdióban, Keith csak azért használt egy Gibson Maestro Fuzz-Tone pedált, hogy a gitár hangja egy fúvósszekciót utánozzon, mert azt akarta, hogy az fújja majd a főtémát. A zenekar többi tagja és a menedzser szerint a torzított gitárhang annyira dögös és újszerű volt, hogy ragaszkodtak hozzá. Keith utálta, szerinte „túl zajos” volt, de végül ez a véletlen torzítás indította el a rockzene új korszakát. Így a dal nem csak a Kövek legikonikusabb dala lett, de évtizedekre nyúló hatást indukált a gitárhangzások terén.
Guns N’ Roses: Sweet Child O’ Mine
Slash valójában nem is egy dalt akart írni, amikor a híres kezdő riffet játszotta. Ez egy technikai ujjgyakorlat, egyfajta bemelegítés volt számára, amivel a gitárját tesztelte és az ujjait melegítette be. Miközben Slash „szórakozott” a dallammal, Axl Rose a szomszéd szobában hallotta meg, és azonnal elkezdett szöveget írni rá. Slash sokáig utálta is a dalt, mert csak egy viccnek indult a részéről -mondjuk viccnek azért komoly, hiszen máig a GNR egyik leghíresebb daláról beszélünk, amelynek gitárszólóját rendre beválasztják a világtörténelem legikonikusabb darabjai közé a világ vezető magazinjai.
The Kinks – You Really Got Me (1964)
Ez a dal sokak szerint a heavy metal és a punk egyik ősatyja, a titka pedig egy dühös kamasz és egy borotvapenge volt. Dave Davies, a zenekar gitárosa elégedetlen volt az erősítője hangzásával. Egy dühös pillanatában fogott egy borotvapengét, és szó szerint összevagdosta a erősítőjének a hangszórómembránját, majd gombostűket is szurkált bele. Amikor bekapcsolta, a hangszóró a sérülések miatt elkezdett „recsegni” és „hörögni”. Ez a koszos, agresszív hangzás lett a You Really Got Me alapja. Addig mindenki arra törekedett, hogy tisztán szóljon a gitár – a Kinks után mindenki azt akarta tudni, hogyan lehet ilyen hangot kicsiholni a cuccból…a dalt azóta feldolgozta a Van Halen, a Metallica, Iggy Pop, Robert Palmer, és még sokan mások.
Linkin Park: What I’ve Done
A Minutes to Midnight album már teljesen kész volt. A zenekar már pezsgőzött, hogy befejezték a munkát. Rick Rubin producer azt mondta nekik a: „Srácok, az album jó, de nincs rajta egy igazi, mindent összefoglaló nagy sláger.” A megjegyzésre a zenekar dühös lett, mert már haza akartak menni, de Mike leült a zongorához, és dacból, körülbelül 30 perc alatt megírta a What I’ve Done alapját. Ez lett végül az album első kislemeze és a Transformers filmek miatt a korszak egyik legnagyobb slágere. A Linkin Park másik nagy véletlenje, hogy az In The End kapcsán Chester úgy érezte, a dal túl popos, túl és nem akarta, hogy rákerüljön a Hybrid Theory albumra. Mike és a menedzsment viszont ragaszkodtak hozzá. Ha rajta múlt volna, a világ sosem hallotta volna az In the End-et…
Beastie Boys: Fight for Your Right
Ez a dal a világ egyik legnagyobb bulihimnusza, de a Beastie Boys tagjai eredetileg viccnek szánták. A srácok utálták az akkori buta, „férfias” party-rock dalokat, és írtak egy paródiát, amivel ki akarták gúnyolni a műfajt. Direkt túlzó, bárgyú szöveget írtak hozzá, a közönség azonban nem értette az iróniát. A dal óriási sláger lett, és a Beastie Boys hirtelen pont azoknak a barmoknak a példaképe lett, akiket ki akartak nevetni. Évekig utálták játszani, mert a „véletlen” slágerük teljesen félreértelmezte az imázsukat.
Deep Purple: Smoke on the Water
Ebben az esetben a véletlen nem egy technikai hiba, hanem egy katasztrófa volt. A Deep Purple a montreux-i kaszinóban akart felvenni egy lemezt. A felvételek előtt Frank Zappa koncertjén egy rajongó jelzőrakétát lőtt ki, és leégette az egész épületet. A zenekar kénytelen volt egy közeli hotel folyosóján, mobil stúdióval dolgozni. A füst, ami a Genfi-tó felett gomolygott, adta az ihletet a dal címéhez. A világhírű riffet Ritchie Blackmore csak azért dobta be, hogy legyen valami egyszerű téma, amire tudnak jammelni a káosz közepén. Ha nincs a tűz, sosem születik meg a rocktörténelem legegyszerűbb, mégis leghíresebb riffje.
Phil Collins: In the Air Tonight
Emlékszel arra a híres dob-belépésre a dal közepén? A szakkifejezés, amit keresel: A „Gated Reverb” robbanás. Az egész modern pop-rock dobhangzás egy technikai hiba miatt változott meg örökre. A stúdió keverőpultjában volt egy beépített mikrofon, ami arra szolgált, hogy a vezérlőből beszélhessenek a zenésszel. Ezen a mikrofonon volt egy erős kompresszor, hogy a suttogást is hallják.Miközben Phil Collins dobolt, valaki véletlenül bekapcsolva hagyta ezt a mikrofont. A kompresszor „összenyomta” a dob hangját, majd hirtelen elvágta a visszhangot. Amikor a producer, Hugh Padgham meghallotta ezt a természetellenes, hatalmas, robbanásszerű hangot a hangszórókból, azt mondta: „Úristen, ezt vegyük fel!” Ez a technikai baki teremtette meg végül a 80-as évek jellegzetes dobhangzását…
Omega: Gyöngyhajú lány
Természetesen itthon is történtek hasonló „esetek” – például a Gyöngyhajú lány esetében. Ma ez az egyik leghíresebb magyar dal (még Kanye West is hangmintázta), de az Omega eredetileg nem szánt neki ekkora szerepet. Az 10000 lépés album felvételeikor már majdnem minden dal kész volt, de maradt egy kis üres hely a lemezen. Presser Gábor egy egyszerű, fülbemászó dallammal állt elő, amiről a zenekar úgy gondolta: „Jó lesz ez ide, kitölti a helyet.” Nem volt mögötte nagy tervezés, pláne világsláger-szándék, egyszerűen csak megszületett egy rövid stúdió session alatt, amelyhez Adamis Anna írt szöveget. Végül ez lett az a dal, ami miatt az Omegát ma már Tokiótól Londonig ismerik…