A Fish! immár 26. éve a hazai zenei élet egyik legaktívabb zenekara. Sosem ültek fel a nosztalgiavonatra, esetükben mindig van újdonság, frissesség és mondanivaló. Két évvel a legutóbbi lemezük után itt az új anyag, a Se csendben, se halkan – ami egy nomen est omen lemez, mert se nem csendes, se nem halk, de akkor vajon milyen?
A 37 perces, 13 dalos lemez a zenekarhoz képest hosszú, de ez azért nem baj, mert jó hallgatni. Bár a zenekar tagjait ismerve, és a koncertes gageket felidézve mindig is tudtuk, hogy a tagok nem idegenkednek a keményebb stílusú zenéktől, azért az elmúlt 15 évük mégis egyértelműen a kalapálós-dallamos punk és crossover rock határmezsgyéjén mozgott. A lemezt felvezető, nyolc hónappal ezelőtt debütált Kösz Szépen például még azt sejtette, hogy ugyanez várható…
…na ez az egész lemezt szemlézve megváltozott: a Fish! minden korábbinál metálosabb lett. Persze, mikor nagyjából egy hónapja a Hevi című tétel kijött, akkor azért az egyszeri hal-hallgató felkapta a fejét, hogy helló, nem hallom hogy helló, mint eddig…
Vélhetően a túl sok metálhallgatás keze nyomát viseli egyik-másik riff, és/vagy dalszerkezet. A lemezkritikák és rockzenei interjúk világában lerágott csont a „dallamos részek dallamosabbak, a keményebb részek még keményebbek lesznek” terminus, de az a helyzet, hogy most tényleg ez történt.
A címekből sejthetően, hogy a komolyabb, sötétebb tónus nem csak a zenében, hanem a dalszövegekben is megjelenik („Senkiből valakik”, „Mindenki fél”, „Vicc az egész”), és a valószínűleg kevésbé lazák, több éllel és konkrétabb politikai/társadalomkritikai üzenettel dolgoznak, mint korábban. Ez mondjuk már az előző két lemeznél is érezhető volt, de mostanra ez nagyon direkté vált, vagy, ha úgy tetszik kicsúcsosodott.
A Fish! ezzel az albummal a saját komfortzónáját hagyta el, és belevetette magát egy intenzívebb, feszesebb, és egyben újfajta műfaji kihívásba, vállalva a kockázatát, hogy a korábban lazább punk/pop/rock elemekhez szokott, rajongók számára túlságosan kemény lehet, vagy elidegenítheti azokat, akik a korábbi könnyedebb hangvételt preferálták.
Azt nem mondhatjuk, hogy ez a fajta „hangzásvastagítás” testidegen ez tőlük, de ez a lemez mégis elüt az életmű eddigi darabjaitól. A Fish! most már nem 100% hardpop, hanem inkább popmetal, ami a nemzetközi trendeket (Electric Callboy, Papa Roach megújulások, stb.) figyelve abszolút kézenfekvő, és aktuális változás. Megmaradtak a Fish! specifikációk, csak ami eddig offspringes, az most már metallicás).
A Halak eléggé bátorak, hogy le mertek térni a kitaposott útról. Szubjektíven erre azt mondanám, hogy ez egy érdekfeszítő Fish!-anyag, mert mert irányt váltani. Hogy ebből mi és hogyan ér el a közönségükig, az rajtuk már nem múlik. Részemről 10/10, bár nekem minden Halas lemez az…
Az viszont biztos, hogy a numetalt idéző breakdownokkal dolgozó, zenei robbanásokkal operáló dalok működnek majd élőben is. A csapat már megkezdte lemezbemutató turnéját, december 12-én az A38-on mutatják be a lemezt, de addig is, több vidéki helyszínen el lehet őket csípni:
