A floridai aligátorszelídítő dallamos punk csapat erőssége mindig abban rejlett, hogy a napfényes laza szörfpunkot és a sokkal súlyosabb hc/metalcore elemeket irgalmatlan jó arányban tudták keverni a zenéjükben. A 2021/23-as időszakban megjelent lemezük és az azt követő félig lemondott turné kicsit félmunka volt: idén márciusban viszont kijöttek egy bikaerős lemezzel (ez a Big Ole Album Vol.1) és az eddigi koncertvideók alapján ezt kiválóan elő is fogják adni. Lemezkritika és koncertajánló 2 in 1 – ugyanis a csapat június 16-án a BARBA NEGRA színpadára lép.
A Day To Remember – Big Ole Album Vol. 1: Egy visszatérés, ami kérdez, nem állít
A Big Ole Album Vol. 1 megjelenésekor érezhetően kettős reakciókat váltott ki: miközben egyesek üdvözlik a zenekar korai éveit idéző energikus visszatérés gesztusát (például én), mások szerint túl sok „kicsit más” elem keveredik a megszokott ADTR-képletbe. Az album szélsőséges kritikai és közönség visszajelzéseket váltott ki: míg a rajongói közösségek (pl. Reddit, Sputnik) ünnepelték, hogy a banda újra megtalálta korábbi energiáját, a kritikusok egy része épp az önismétlést és az önigazoló attitűdöt rótta fel. Ezt a dualitást a szerkesztőségi szinten is megéltük szűk körben: míg én az új punkrock ütemeire ugráltam örömömben, hogy mennyire jó ez a comeback, addig mások -név nélkül Richárd és Róbert – egy vállrándítással ötlettelen és repetatív punkrocknak minősítették az egészet.
Elkövettem azt a hibát, hogy ezt a lemezkritikát nem a megjelenéskor írtam, hanem mostanig vártam vele: így viszont a mások által megfogalmazott gondolatok, és a kommentszekció hidege és melege akarva akaratlanul is hat rám. Sokan emlegetik ezt a lemezt úgy, mintha a zenekar a mélyrepülésnek tekinthető 2021-es You’re Welcome kritikái után egyenesen a mikrofonba kiabálna: „na, akkor most megmutatjuk.”
A nyitó dalok – Feedback, Make It Make Sense, Bad Blood – tele vannak frusztrációval és daccal, mintha a banda nemcsak új zenét írna, hanem szembeszállna azzal az árnyékkal, amit a 2021-es kiadvány vetett rájuk. Ez a hozzáállás azonban megosztó: míg egyesek szerint friss és őszinte, mások túl direktnek, sőt infantilisnek tartják a hangnemet. Sokan várnak az egyre idősebb zenészektől muzikálisan és tartalmilag is érettebb hozzáállást: én mondjuk ezt nem értem igazán, hát könyörgöm, ez egy punk/hc banda a világ egyik legnapfényesebb fertályáról, nem a Dream Theater….
Ugyanakkor az is közkeletű vélekedés a lemezzel kapcsolatban, hogy zeneileg nehéz nem végigbólogatni. A Miracle és To the Death lendülete újra azt az ADTR-t hozza vissza, amit a Common Courtesy vagy akár a Homesick kapcsán szerettek a rajongók. Ezek a számok nem csupán hangosak és jól megkevert metalcore-darabok, hanem okosak is: tudják, mit vár el a közönség, és meg is adják. Az egykori pop-punk életérzése visszaköszön, és nem is rosszul – ha valaki a szentimentálisabb, de mégis tempós ADTR-ért van oda, ezek jó eséllyel playlistre kerülnek.
Sokak kritikája például épp azt rója fel, hogy a tételek jelentős része – különösen a lemez második felében – kiszámítható, érzelmileg üres, és sokszor más bandák (Architects, BMTH, Gojira) stílusának „sablonra húzott” parafrázisai. Az All My Friends vagy a LeBron egyszerre próbálnak tinédzser nosztalgiát és kortárs slágerességet hozni, de közben elcsúsznak a stílustól. És bár a rajongók örülhetnek a retrónak, a zenei újításokat keresők valószínűleg csalódottabban állnak majd fel a végén -és bármennyire is bírom ezt a lemezt, ezekkel egyet kell, hogy értsek. Az erős kezdés után a utolsó fel-harmada már tényleg egy stílus- azonos sablonparádé -ami tök jó, mivel a srácok abszolút önazonosak, de a kreativitás és a fantázia már kevésbé jellemzi a nótákat.
Összességében a Big Ole Album Vol. 1 egy szórakoztató, helyenként valóban erős anyag, de nem több: szándékoltan harsány, de a tökéletes irányt még nem találó újrakezdés. Ha úgy vesszük, ez egy nagy betűs „reakciólemez”: a zenekar megmutatja, hogy figyel, hogy számít neki a közeg, hogy még mindig képes nagyot ütni – de azt is, hogy még keresi, milyen is 2025-ben igazán A Day To Remember. Az első kötet tehát megvan, de az igazi történet csak akkor lesz kerek, ha jön majd egy Vol. 2 – érettebb, bátrabb, és kevésbé defenzív hanggal -addig is, pár nap múlva megnézzük, mit tesz le a csapat élőben az asztalra.