A debreceni alter rock power-trió a közelmúltban változásokon esett át, és új lemez készítésébe kezdett. A múltban szépen építkeztek, de a jövőben is érdemes lesz rájuk odafigyelni. Nagyinternyúl 😀
2023 áprilisában jelent meg a legutóbbi, Változás című lemezetek, vagyis két éve. Pár napja kitettetek egy posztot, hogy készülnek az új dalok. Ezek szerint idén várható tőletek egy új anyag?
KK: Szerintem igen, de igazából nem nyom bennünket semmilyen határidő. Egy bensőséges, házi készítésű lemezzel készülünk. A Változás egy meghatározó mérföldkő volt a zenekar életében. Sok időt foglalkoztunk vele, rengeteg energiát tettünk bele, és teljes mértékben mi csináltuk. A Változás alapvetése az volt, hogy senki nem dolgozhat rajta, csak mi.
Korábban hogy történt ez? Ja, emlékszem, ott a 30Y-nal dolgoztatok…
KK.: Igen, a debütáló, név nélküli lemezünk az úgy készült el, hogy mi 5-6 évig faragtuk a dalokat. Aztán elmentünk a 30Y-hoz, és nagyon beengedtük őket az Árnyéknyúl univerzumba. Viszonylag szabad kezet kaptak, megengedtük nekik, hogy friss, szabad szemmel ránézzenek és alakítsák a dalokat. Ezt nagyon élveztük, és hálásak vagyunk érte a mai napig, iszonyat király volt Zazával és Ádival dolgozni, és a tanácsaik a mai napig elkísérnek minket a felvételeken. Rengeteget tanultunk tőlük. Az új lemeznél viszont szerettünk volna valami újat kipróbálni. Ezért aztán radikálisan fordítottunk egyet a helyzeten: a Változás nagylemeznél bezárkóztunk, és teljesen önállóan végeztünk el minden munkát. Most jön a kettő közötti dolog: hívunk vendégművészeket, de a produceri munkát mi végezzük, és a kreatív döntéseket mi hozzuk meg. A technikai részt is mi csináljuk egyébként.
Bence: egy újabb változás, hogy én ugye ott kerültem be a zenekarba. Ott három dalt még az előző dobos, Máté játszott fel. Én ott integrálódtam bele, mint dobos a zenekarba. Ugye mi trió vagyunk, és itt nagyon fontos ez az egész. Az egy törékeny dolog, és ott nagyon jól tettük, hogy nem engedtünk be külső embert, mert így forrotta ki magát, hogy mi így hárman együtt zenélünk. Most viszont már elég stabil az egész dolog ahhoz, hogy lehessen nyitni.
Elhangzott az a mondat, hogy kreatív döntések meghozása. Egy korábbi interjútokban is azt nyilatkoztátok , hogy akkor vesztek fel dalokat, ha van kreatív energia. Nálatok ez a munkamódszer?
KK: Ahogy te most elmondtad, ez a zenekarok 90%-nál azt jelenti, hogy addig pöcsörészünk, míg ki nem adjuk a dalokat. Nálunk viszont nem ez a helyzet: itt az van, hogy a dalírási folyamat – és ezt tartani is fogjuk mert rájöttünk, hogy ez a legjobb – kurvára ösztönös. Van az úgy, hogy egy zenekar akár évekig azt érzi, hogy egy adott dal még nincs kész. Ez normális, de ezt mi most már tudatosan és észszerűen tudjuk kezelni. Van úgy hogy ülünk egy dalon, mint tyúkanyó a tojáson, de van olyan is, amit két próba alatt összenézünk, és vesszük is fel. A legutóbb rögzített dal pont ilyen volt: volt egy ötlet, jammeltünk rá egy témát, megnéztük rá egy szöveget, működött, és már vesszük is fel. De az, hogy várjuk, hogy mikor jön a kreatív erő, olyan nincs. Azt várjuk, hogy mikor tudunk lejönni a próbaterembe, hogy baszathassuk közösen.
Trió vagytok, ahogy már erről szó volt. A magyar alternatív rockzenében a korai Kispál és a Borzon kívül nem tudok még egy ilyen formációt mondani. Mindenhol 4-5-6 fős felállások van. Ezt a trió felállást bontsuk már ki egy kicsit…
KK: Én itt a KÁ-Studió hangmérnökként dolgozok egy csomó zenekarral. Nagyon sokszor azt veszem észre, hogy minél többen vannak egy zenekarban, annál inkább megvan a veszélye annak, hogy a zenészek elbújnak egyszerű zenei témák mögé. Egy trióban az a fantasztikus, hogy senki nem tud elbújni sehova. Van egy dob, egy basszus, egy gitár, egy ének, meg persze vokálok. Ha egy dal működik, akkor az nagyon egyértelműen látszik, ha nem, az is. Ilyen szempontból nehéz dalt írni, de nagyon hamar kiderül, hogy jó lesz e vagy sem. Az eredeti kérdésre válaszolva, egyszerűen nagyon szeretjük….
Dé: Megpróbáltuk négyen is, de nem működött.
KK: Sok előnye van a hármasnak. Nagyon könnyű szavazásokat tartani. Sokkal könnyebb próbákat egyeztetni, utazni és pakolni. Nem kell sokat egyeztetni, érezzük egymást zeneileg.
Dé: A Karesz által említett előnyök mellett, organikusan működünk együtt. Sorsszerű az, hogy nekünk hárman kell zenélni. Mi sose csináltunk ebből gondot, hogy legyünk négyen, mert akkor Karesz ki tud állni pihenni egy verzénél – bár lehet ő szeretné ezt néha (haha). De így érezzük jól magunkat, és így tudunk a próbahelyen egy jó atmoszférát teremteni magunknak, amikor össze vissza pogózunk… Érzetre így működünk a legjobban.
Bence: rágtam is a Karesz fülét egy ideig, mert ő nem akarta, hogy doboljak…
KK: Bencéről tudni kell, hogy egy nagyon jó zenész, bármit adsz a kezébe azt megszólaltatja. Nekem az volt a fejemben, hogy az Árnyéknyúlon belül király lenne, ha lenne egy arc, trió felállás, de jönne egy plusz ember, egy állandó vendégművész, aki minden mást meg tud szólaltatni, be tudja színezni, be tudja sziporkázni az egészet. Bence ezt abszolút meg tudja csinálni.
Bence, akkor te nem csak dobos vagy, hanem mindenes?
Bence: Igen, a mindenes jó szó. Fuvolán mondjuk nem tudok játszani…
KK: Tud hegedűn játszani, billentyűn, fúvósokon…
Bence: Erőteljes túlzás, hogy tudok… meg tudom szólaltatni…
Kajakra ti vagytok a debreceni Fun Lovin’ Criminals…
KK: Nálunk Bence dobos, billentyűs, és vokálos egyszerre. Nekem ez még mindig fura, ha le kell írni egy cikkben vagy egy riderben, hogy dobos és billentyűs, de egy csomó számban szintizik.
Ez a színpadon hogy néz ki?
KK: Ha megnézed a dobot, ott látod, hogy mellé van rakva a szinti (mivel az interjú a zenekar próbatermében készült, tényleg meg tudtam nézni – a szerk.) Ő dobol és szintizik egyszerre.
Bence: Ha kiállás van, akkor tudok két kézzel, vagy kéz plusz láb, vagy az új albumon lesz is olyan dal, ahol fél kézzel szintizek, fél kézzel meg hozom a groovot. Durva dolgot nem lehet így csinálni, de nagyon mókás.
Klasszikus kérdés, de így azért felvetődik, hogy hogyan íródnak a dalok? Legtöbb ilyen esetben az énekes gitáros hozza a témákat, de erős a gyanúm, hogy ez nálatok nem így van…
KK: Teljesen közös a dalszerzés. Általában valaki lehoz egy kis hógolyót,ami egy ritmus, egy dallam, vagy egy riff, és azt görgetjük. A szövegírás részt azt általában csinálom, de ha Dé, vagy Bence előállna hogy hoztam egy szöveget, akkor csinálnánk és kész. Szóval nincs ilyen, hogy nem, mert a dalszöveget én írom. Nincsenek ilyen szabályok.
Akkor ti egy klasszikus ‘90-es évekbeli zenekar vagytok, nem jellemző ez a fájl küldözgetős dolog. Ami zene, az itt születik meg élőben a próbateremben.
KK: Nincs ilyen, nálunk ez a fajta együtt zenélés működik a legjobban. Nyilván technikailag meg tudnánk csinálni ezeket a mai modern dolgokat, mint fájlok küldözgetése meg otthon felvenni dolgokat meg ilyesmik, de egyszerűen kibaszottul működik hogy közösen, hangszereken játszva, egymással beszélgetve írunk dalokat, hogy nincs értelme ezen változtatni.
Dé: A trió nagy előnye. Többnyire Karesz hoz le alapokat, de az nagyon jó, hogy instant feedback van és nem kell sok mindent egyeztetni. Nem is tudunk ilyen Abelton dolgokat csinálni, hogy sávokat pakolgatunk egymásra, kiteszünk, meg beteszünk dolgokat. Nem is kell, így hogy három hangszer van, meg az ének, egyből érezzük, hogy ez most szar, vagy oké. Így ha valami jó, akkor dolgozunk még rajta, vagy egyből fel is tudjuk venni, és ez egy tök jó dal írási mód. Megindul egy alapötlettel, és kapásból ki tudjuk próbálni.
KK: Abszolút közös dologként éljük meg, nincs olyan, hogy valaki írt egy dalt. Nálunk nem a diktatórikus rendszer megy, de nem is demokratikus. Nálunk ösztönös falka alap van.
Saját magatokat progresszív alterként definiáljátok. Ez pontosan mit takar?
KK: Én nem emlékszem, hogy ilyet mondtunk volna valahol…
Pedig tegnap este hallgattam veletek egy podcastot, és abban elhangzott…
KK: De abszolút valid, és meg is tudom magyarázni. Ha valaki megkérdezi, hogy milyen zenét játszunk – ezt amúgy minden zenekar utálja, mi is -, de ha azt mondjuk, hogy alter zenét játszunk, akkor kábé tudja mindenki, hiszen itthon ennek van egy baromi nagy kultúrája. Ha egyenként megkérdeznél minket, az alapvető alter zenekarok nevei nem biztos, hogy feljönnének. Én mondjuk a Nirvana vagy a Green Day felől közelítenék.
Nekem egyébként – a trió felállás miatt is – a Kispál, a stílusról pedig a 30Y ugrott be rólatok, és nem a mai alter zenekarok…
Dé: Annyi anyag még nem jelent meg. Az első lemezünk tényleg klasszikus magyar alter, hangszerelés, dalok, és minden más szempontból. A második lemeznél már kísérletezgetni kezdtünk, kitörtünk más irányba. Most meg még jobban kísérletezünk. Több van a zenekarban, mint ami jelenleg elérhető.
Nagyon szépen felvezetted a következő kérdésemet. Amikor elindultatok, akkor az volt rólatok a kép, hogy ti vagytok az a debreceni alter-rock banda, akik akár országos hírnévre is szert tehetnek. Valahol a Covid környékén ez megrekedt. Minden szempontból – zene, marketing, stb. – úgy látom, hogy van egy pandémia előtti, és egy pandémia utáni Árnyéknyúl…
KK: …és a Covid utáni Árnyéknyúl még erősebb. De tök jól látod ezt a törést.
Dé: Az egész változás erről szól. Kicsit más lett a zene, tagcsere is volt…
KK.: Ezt több szempontból kell megközelíteni. Ha kívülről nézed, az Árnyéknyúl a Covid előtt elindult egy hype. Ennek a csúcspontja az volt, amikor a 30Y előtt felléphettünk a Budapest Parkban – ez egy nagyon nagy dolog volt nekünk. Erre büszkék vagyunk a mai napig.
És elkezdtünk a fővárosban koncertezni, és a számokból egyértelműen látszott, hogy megyünk felfelé. Beütött a Covid, és minden ami felment, aztán vissza nullázódott. Leültünk oda, ahonnan indultunk. De ezek csak a számok. Nem a lockdown az ami átformált mindket… a dobosunknak, Máténak született egy kislánya, és neki át kellett gondolni a dolgokat, és úgy döntött nem fog neki beleférni a zenekarozás. Ezt mi tiszteletben tartottuk, volt több tag próbálkozás,végül bekerült Bence, és elkezdtünk újraépítkezni. Most mi is hasonló cipőben járunk, mint Máté, nekem is hamarosan kislányom születik, és Bencééknél is jön a második baba. Ez a közeljövő. E miatt idénre az a terv, hogy fókuszáljunk a lemezre. Szuper dalok lesznek rajta. Majd ha letisztulnak ezután a dolgok, már a következő évben megint nekivágunk, még erősebben. Sokan írták már, hogy van egy hatalmas potenciál a zenekarban, ez erősebb lesz, mint a múltkor.
Ennek örülök, akkor nem az van, hogy visszamentek abszolút hobbizenekarba…
KK: Pont azért erős a potenciálunk, mert akkor is ezt csinálnánk, ha ez így lenne. Ha senkit nem érdekelne már a zenénk, akkor is pörgetnénk, mert szeretjük csinálni. Minden zenekarnak van egy célja. A miénk az, hogy – bármennyire giccsesen hangzik – az, hogy zenéljünk együtt, alkossunk dalokat és csináljunk jó koncerteket. Ez az egyszerűség, primitívség, puritánság visz előre. Ma már kezdünk átállni egy szám alapú social media által hajtott világra. De az Árnyéknyúl ebből a szempontból is klasszikus: próbateremben írunk tök jó dalokat, sört iszunk és hangosak vagyunk.
Csak így tovább. Ez ma már ritka szerintem.
KK: Aki viszont így csinálja, az túlél. Vannak még ilyen zenekarok egyébként…
Vannak, de nem a ti korosztályotokból.
KK: Én azt szoktam mondani, hogy van pár mérföldkő az életben, amit ha átvészel az ember, elválik hogy zenész marad e. Az első az egyetem-amikor az elkezdődik, nagyon sok zenekar felbomlik. Második a lakásvétel, van a házasság, és az első gyerek. Ezek tipikus mérföldkövek, amikor feloszlik egy banda, vagy kiválnak tagok.
Még az is érdekes szokott lenni amikor már sok koncertje van valakinek, de anyagilag még nem rentábilis a zenekar…
KK: Az, aki rockzenekart csinál pénzért, az őrült.
Dé: Mi nagyon messze voltunk attól, hogy akár gondolkozzunk is ezen. Nem a pénzért csináljuk.
Itt vagyunk a KÁ-Stúdióban, ami a próbatermetek is egyben. Nálatok az az ideális helyzet van, hogy lehet próbálni, fel is lehet venni, és Karesz személyében van egy tapasztalt stúdiós szakember/producer a csapatban. Ezek az erőforrások nektek házon belül vannak. Így kérdés, hogy a zenekar háttérmunkáit hogyan intézitek?
KK: Mindent saját magunk csinálunk, DIY az egész.
Bence: A WMMD a disztribútor, de azon kívül tényleg mindent mi csinálunk. Kiszervezünk pár dolgot, de azért a disztribúciót leszámítva mindent magunk intézünk. A honlap szerkesztése, grafikai munkák, stúdiómunkák, publikáció, néha még a fotózások is.
KK: Meg kell említenünk két embert a zenekar történetéből, akikre mi úgy tekintünk, hogy kvázi az Árnyéknyúl tagjai. Az egyikük Mercs Máté, aki a klipjeinket csinálja, ő rendezi a klipeket, és ő írja a forgatókönyvet. Teljesen szabad kezet kap. Minden amit lehet látni, az az ő keze munkája, például legutóbb az Ajtót Nyitok klipjében.
A másik Sóvágó Zsolt, aki operatőr, és ő a fotós is. Ha bármilyen PR anyag készül rólunk, az ő.
Dé: Én annyit hozzátennék, hogy szeretnénk, ha egy manager hozzánk csapódva. Ez lehet egy cél, vagy egy felhívás…