Juhász Marcinak 2021 augusztusában jelent meg első önálló albuma, Sorsszinfóniák címmel. A Süllyedő hajó hallgatása közben átéltem egy időutazást, ami visszarepített gyerekkorom helyszíneire.
– Azóta eltelt már néhány hónap és Te megállíthatatlanul koncertezel, a koncerteken pedig általában teltház van. Milyen a fogadtatás a közönség részéről?
– Nincs mindig teltház, de nagyon sok ember eljön a koncertre, akik újak és nem csak azok, akik a Nomad-ból ismernek. A budapesti koncertre például az ország minden tájáról érkeztek emberek Komáromtól Kazincbarcikáig, nagyon jó érzés volt, hogy ennyien kíváncsiak a zenémre. Nyilván ez nem egy ötszáz fős hely, de jól esett, hogy telház volt. Vidéken is elég magas a résztvevők létszáma, amire hihetetlenül büszke vagyok.
– Úgy érzem ezzel, hogy a szóló karrier útját választottad, megtaláltad Önmagad. A Nomad zenekar frontembereként ismertünk meg, de ott korántsem áradt belőled ekkora erő, mint most. Mi lehet ennek az oka?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a Nomad volt egy kicsit más út, ami nem a szóló karrieremhez kapcsolódik. Gyerekkorom óta gitározok és szájharmónikázok és annak idején a Csillag születikben is ezzel az összeállítással indultam, még a Nomad előtt, úgyhogy inkább az a nyolc év volt egy kis kitekintés amit a zenekarban töltöttem, de természetesen büszke vagyok erre az időszakra és nagyon-nagyon szeretem a Nomad lemezeket is. Voltak olyan dolgok, amikkel én nem tudtam azonosulni, de már szép emlékként gondolok erre az időszakra, egy üde színfolt volt az életemben. Megtanultam belőle sokmindent a zenei élettel kapcsolatban. Nagyon sok ember ismert meg ezáltal a szakmából is, úgyhogy ez egy tök jó időszak volt szerintem. Az egy szál gitár, ének, ez viszont tényleg én vagyok és felszabadít az az érzés, hogy nem más találja ki a dalokat, mert a Nomadban nem sok beleszólásom volt sajnos a kezdetektől a zeneszerzésbe. Nyilván az ének dallamokat együtt írtuk, de most a zeneszerzéstől a szövegekig minden az én gyermekem na meg a szövegíróé, akivel együtt dolgoztam az első lemezen, Bodzás Attilával és a Tóth Zolival. Az óriási különbség, hogy most beleszólhatok, és bele is szólok aktívan a szövegekbe. A Nomadnál sokszor volt, hogy nem is értettem miről szól a dal, csak elénekeltem, itt viszont értem, hisz én írtam és az én életemről szól.
– A budapesti koncertedre Cicó (Jánosi Szabolcs, Nomad) is ellátogatott és megragadtátok az alkalmat, egy kis közös zenélésre. Milyen volt újra egy színpadon állni vele?
– Jó volt. Nagyon-nagyon örültem, hogy másfél év után újra egy színpadon álltunk és megtisztelt azzal, hogy eljött a koncertemre. Lehet, hogy lesz még ilyen a jövőben is, mert a barátság megmaradt. Véleményem szerint Cicó az ország egyik legjobb gitárosa és megtisztelő volt számomra, hogy feljött a színpadra és segített nekem az első Budapesti önálló koncertemen, úgyhogy köszönöm neki innen is.
– A Nomad azért valljuk be, más stílust képvisel, mint Juhász Marci, hogy fogadta ezt a közönség?
– A Nomad közönsége úgy fogadta, hogy van aki hallgatja Juhász Marcit és van aki nem hallgatja, de valóban teljesen más. Hozzám a Juhász Marci zenéje közelebb áll, nyilván, mert én csinálom. (nevet) A Nomaddal nem tudtunk egy irányba tartani. Nekem ez a Juhász Marci akusztik verzió sokkal jobban tetszik. (Mosolyog)
– Néhány napja felkerült a Facebook oldaladra egy részlet az új dalodból, és a rajongókat kérted meg, hogy adjanak neki címet. Sok sok komment érkezett. Valóban boldogság sejtekkel osztódsz, ahogy azt az dal részletében is hallhatjuk. Választottál már az ötletekből?
– Igazából még nem választottam, majd amikor teljesen kész lesz a dal, akkor születik meg a címe, de ez, amit mondasz, hogy boldogság sejtekkel osztódó, valami ilyesmi lesz, vagy édes mozaik, nem tudom még.
– Mikor várható az új album?
– Az még titok, annyit tudok mondani, hogy lehet, hogy a következő pár hónapban, de a következő pár évben biztosan meg lesz. (nevet)
– Stílusában hasonló lesz az előzőhöz?
– Igen, ezt megígérhetem. Nyilván szeretném megugrani a Sorsszinfóniák sikerszintjét. Annyit most már talán elárulhatok, hogy Molnár Mátéval is dolgozunk egy két dalon. Nem tudjuk még, hogy melyik kerül fel az albumra, de segít nekem, és a Bodza is írogatja a dalokat. Zeneszerzőként szeretném egyedül csinálni, de szívesen fogadom az új ötleteket, aztán majd kiderül, mi lesz belőle.
– A rajongóid aktivitása és száma is azt mutatja, hogy a zenéddel, a hangoddal pozitív és közvetlen lényeddel belopod magad az emberek szívébe. Elindultál az úton, ahol a rajongókból barátok, a barátokból pedig rajongók lesznek. Ezek az emberek létrehoztak egy Juhász Marci rajongói és baráti csoportot. Ez meglepetés volt?
– Ilyen vagyok, én nem szeretem megjátszani magam, de örülök, hogy az emberek ez jön le, hogy pozitív vagyok. Azért erről a Kinga tudna mesélni. Vannak néha olyan napjaim, amikor nem egészen vagyok pozitív. (nevet) Vannak mumusok, ez általában a zenéhez kapcsolódik, mert van amikor nem látom, hogyan lépek tovább. Ha negatív vagyok, az inkább a maximalizmusom miatt van, mert ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, akkor el tudok keseredni, de szerencsére valóban inkább a jókedv jellemző rám.
Az, hogy reggel felkeltem és láttam, hogy csináltak egy rajongói csoportot… hú, hát ez egy nagyon nagyon kedves gondolat volt tőlük. Nekem a Juhász Marci Facebook és az Instagram oldal kezelése is sok néha, de ez, hogy csináltak egy ilyen oldalt, nagyon boldoggá tesz, mert itt meg tudják osztani a velem kapcsolatos élményeiket, ami egy szuper jó dolog, és klassz látni.
Az, hogy rajongók… hmm, én inkább barátokat érzek bennük, akik eljönnek és meghallgatnak. Hízelgő, hogy rajongók, de én ezt a szót annyira nem szeretem, inkább csak jöjjenek el és érezzék azt amit én a zenémmel át tudok adni. Nem tudom, hogy ezt rajongásnak nevezik e, de én ebben inkább őszinte barátságot érzek és az a jó, ha ez így tud maradni.
– Mély és tiszteletreméltó kötődésedet, melyet a szülőfalud és a családod iránt érzel, valamint a magánéleted pillanatait nem rejted véka alá, szívesen osztod meg mindenkivel, ugyanúgy, mint a színpadon elért sikereidet. Nem sok zenészt ismerek, aki ennyire nyitott könyv lenne az emberek számára, neked pedig ez valahol természetes. Nem gondolkodsz azon, hogy mit gondolnak mások. Hogy csinálod?
– Ezen nem gondolkodok. Hát ez vagyok én. (nevet) Nem nagyon érdekel mások véleménye. Ez vagyok én, hát miért is mutatnék mást? Az is én vagyok, aki egy riffben áll a kék papucsában és az is, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve a színpadon cigányzenét játszik, és ezek az őszinte pillanatok szerintem sokkal többet adnak, mint a stúdiókban beállított képek, amiket egy profi fotós készít.
– Biztos vagyok benne, hogy a nagyszüleid és a családod rettentően büszkék rád. Kinga, a barátnőd nem kevésbé, aki szívesen oszt meg rólad őrült képeket és videókat dínó jelmezben vagy épp a We Are the World éneklése közben, mondjuk ez utóbbi felülmúlhatatlan. (nevetek) El sem tudom képzelni, hogy szoktatok néha komolyak is lenni. Van ilyen? Előfordul néha?
– Szokott olyan lenni, hogy komolyak vagyunk, bár egészen ritkán. Van ilyen, persze. (nagyon nevet) Azt hiszem, kicsit olyan vagyok, mint Jakyll és Hide, néha kedves vagyok, aztán túlgondolok dolgokat és kicsit magamba zuhanok, de inkább a pozitív Juhász Marci szoktam lenni. Na de kinek nincsen rossz napja? Néha furcsa, amikor éppen dolgozom és közben már azon gondolkodom, hogy megyek zenélni. Én imádok dolgozni is, meg zenélni is, csak sokszor nehéz összehangolni a kettőt. Nagy a kontraszt.
– Mik a terveid az elkövetkező időszakra?
– Koncertezni, koncertezni és még többet koncertezni, megírni egy új albumot, az meg, hogy mikor fog megjelenni, hamarosan úgyis kiderül.
– Miért épp dínó jelmez?
– Régebben amikor egy egy jól sikerült buliban, mikor már nem voltam szomjas, mindig úgy mentem mint egy T-Rex (nevet) van is egy ilyen póz, hogy T-Rex póz. Mindenképp szerettem volna valami meglepő dologgal lezárni a Road turnét, ezért aztán vettem ezt a kiváló jelmezt. Mátéval soha nem fordult még elő, hogy elfelejti a gondolatait a színpadon, de itt most sikerült. (nevet)
Amikor megjelentem az utolsó számukon mindenki sírt a röhögéstől!