Van az úgy néha, hogy az ember ismer egy együttest felületesen, nem követi a pályafutásukat, egy-két slágerrel tisztában van, de a teljes reperotárjuk nincs a fejében. Miközben nem csak egy-két kiemelkedő dal van a tudatában, hanem több is, csak nem tudja, hogy az az adott együttes zenei terméke. Ez sokszor a fiatalabb korosztállyal fordul elő, hogy egy-egy régi klasszikus banda számát hallja itt-ott, de nem tud együttest párosítani hozzá.
Nos, bár nem vagyok fiatal, mégis én is így voltam a Foreigner együttes diszkográfiájával, pár dal a fejemben volt, de egy jó párnak viszont nem voltam tudatában, hogy az ő lemezeiken szerepel. Nemrég Szénégető Richárd barátom csábított el a Lovely Days Festival-ra Eisenstadtba július elején, ahol a Foreigner lépett fel többek között. Ő nagy rajongója a bandának, s bizonygatta nekem, hogy biztos több számot ismersz, mint amit hiszel! Mint oly sokszor, most is igaza volt, s a koncertet végighallgatva beismertem, hogy a setlist 80%-a bizony megvolt már régóta, s így nem is csecsemőként csodálkoztam rá arra, hogy mennyire fantasztikus zenét hallottam. De nemcsak a zene, hanem a koncert maga is frenetikus volt a hangzással együtt, s eldöntöttem, ha lesz még rá lehetőségem, akkor egy ilyen live-ot még biztosan beiktatok a szabadidőmbe.
Elég hamar eljött ez a lehetőség, még ha nem is egy élő előadás erejéig, hanem egy koncertlemez megjelenése kapcsán. Ugyanis az együttes júliusban kiadott egy újabb koncertlemezt az 50 éves fennállásuk kapcsán, amire azonnal rárepültem, mint héja a mezei pocokra, és megízleltem, megcsócsáltam, és fülig érő vigyorral, nagy örömmel emésztettem meg. Ez bizony nem az a fajta anyag, ami megüli az ember gyomrát, s többet nem kíván belőle, hanem olyan, ami után még éhesebb lesz a lélek, s merőkanállal próbálna még további számokat magába önteni. De bátran ki merem jelenteni, hogy egy merőkanál nem elég.
A lemez 10 számot tartalmaz, melyeket 2025. szeptember 6-án és 7-én rögzítettek az Ellis Islanden és a brooklyni DUMBO House-ban. Ezt a 10 számot két részre lehet osztani: az első 5 szám az élő koncertanyag az Ellis Island-beli koncertről, míg a második etap a brooklyni DUMBO House-ban előadott akusztikus előadásból van kiemelve. Emiatt aztán mondhatjuk azt, hogy ez a lemez igencsak különlegesre sikeredett. Nyilván egy-egy koncert sem ugyanolyan még egy koncertturnén belül is, de egy acoustic live pláne nem, mert ott nagyon sok improvizáció bejöhet a hely atmoszférája, a közönség lelkesedése és a tagok aznapi lelki állapota révén.
El tudom képzelni, hogy volt agyalás rendesen a producer és a tagok között, hogy hogyan osszák fel a számokat, a két részbe milyen slágereket rakjanak, melyik hangzik jobban így vagy úgy. Nehéz ezt megítélni nekünk rajongóknak is, hogy egy-egy szám jó helyen van-e, vagy inkább a másik kupacban volna szerencsésebb, de ha ezen gondolkodnánk, akkor az együttes erre adott egy csattanós választ, mert a Hot Blooded slágerük mind a két csomagba bekerült. Na már most ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy melyik jobb. Én azon az állásponton vagyok, hogy mind a kettő fantasztikus és nem vállalkoznék döntéshozónak. Annak kifejezetten örültem, hogy a Juke Box Hero is az akusztikus részbe került, mert ennek a zseniális számnak ez a „prüntyögős” verziója talán még zseniálisabb lett, mint egy színpadi felvétel. Nem kérdés, hogy a lassú számokkal nem lehet mellé lőni, ha a gitárverziót halljuk belőlük, de a koncert csomagban lévő I Want to Know What Love Is ballada is fantasztikusan hangzik színpadi előadásban!
Mindent egybevéve lélekemelő szórakozás végighallgatni ezt a jubileumi lemezt, nem egyszer, nem kétszer, hanem sokszor, nagyon sokszor!
Most mondhatnám azt a sablon szöveget, hogy rajongóknak kötelező, ami gyakorlatilag így is van, de egy első ismerkedésnek sem utolsó, főleg az első fele. Aki nem ismeri a számokat, annak érdemes a második felét eredetiben is meghallgatni, és akkor még jobban felmagasztalódik az akusztikus hangzás, de aki már régóta ismeri őket, annak hatalmas csemege lehet az unplugged felhozatal. A lemez dinamikája tökéletes, az élő rész legtöbbször nem is tűnik koncertanyagnak, csak a számok végén lévő ováció igazolja, hogy nem stúdióanyagról beszélünk. Úgy érzem, nem volt felesleges a Foreigner részéről egy újabb élő lemezt kiadni, mert ez nem egy következő bőrlehúzás, hanem rendkívül magas értéket képviselő különleges album, amivel bővült a repertorájuk, ugyanakkor méltó megünneplése az 50 éves fennállásnak.
10/10
Ui.: A Szabadság-szobor árnyékában, zárt forgatási helyszínen forgatott Ellis Island-i koncert központi eleme a Vertigo Live Productions által készített, hamarosan megjelenő nagyjátékfilm, amely 2026 nyarán kerül a mozikba világszerte.