Van egy olyan mondás, hogy egy csecsemőnek minden új! Hát én csecsemő voltam, mert 2026 januárjáig fogalmam sem volt, hogy létezik ez a sorozat. Az 1995-ös, Bruce Willis főszereplésével készült filmet láttam, és tetszett mind a témája, mind az atmoszférája is. Így aztán felvillanyozódtam, hogy a sorozatot is meg kéne nézni. Viszont a sorozatokkal hadilábon szoktam állni, mivel több problémám is adódik velük. Legtöbbször az időhiány az, amiatt nem kezdek bele, mert mindig félek, hogy valahol a közepén járva pont nem fogok ráérni egy ideig, s akkor bizony feledésbe merülhetnek részletek, amikre nem fogok emlékezni, ha sikerül újra a képernyő elé ülnöm. A másik meg az, hogy az ember megnéz egy évadot, oszt jövőre jön a következő, akkor meg már ki tudja, mi volt az előzőben. Azt meg, hogy egy sorozatot elkezdjek elölről újra minden egyes új évadnál, na az aztán már végképp nem megy. A harmadik meg a bosszankodás, ha egy sorozat nagyon megtetszik, de az adott streaming szolgáltató elkaszálja a folytatást, akkor meg megüt a guta, hogy nincs vége, nyitva maradt, s közben nincs tovább.
Ennél a sorozatnál most a legelső volt a konkrét félelmem, mivel ez egy időutazós sci-fi széria, amit, ha nem nézel folyamatosan, akkor teljesen elveszel az idősíkokban. Egy ilyen film olyannyira odafigyelős koncentrációt kíván, hogyha egy-két hetet kihagysz, már akadhatnak gondok azzal, hogy „ki kivel van”! Ráadásul, ha még várni is kell a következő évadra, akkor meg aztán főleg felejtős. Ebben az esetben ennek nem voltam kitéve, hiszen az összes évad – szám szerint négy – 2015 és 2018 között elkészült és teljes lezárásra került a történet. Ezért aztán „félelem” nélkül már csak megfelelő „idősíkot” kellett hozzá találnom, hogy viszonylag egyben le tudjam darálni az egészet.
Az eredeti alapfilm története azonnal megkapott anno, hogy egy halálos vírus kipusztítja az emberiség nagy részét, s a megmaradt emberek a föld alatt élnek, ahol egy James Cole (Bruce Willis) nevű elítéltet visszaküldenek az időben, hogy információt gyűjtsön a vírusról, s annak terjedéséről. A különböző küldetések alatt kiderül, hogy a 12 majom társasága tehet a vírus elszabadításáról és őket próbálja megállítani a közben hozzá szegődött Railly doktornővel egyetemben.
A sorozat ezen a forgatókönyvön nem változtatott, a történet kerete pontosan ugyanaz, amit a régi filmben is megkaptunk (a két főszereplő neve is azonos). De mivel ez összesen 47 rész, ezért aztán jól meg lehetett bonyolítani az időutazásokat, annyi idősík került bele, hogy a sorozat tényleg megkívánja a folyamatos éleslátást. Még az elején könnyebben követhető a kevesebb évszám, de később már nem csak a múltban sokasodik ezek száma, hanem a jövőben is utazgatnak ide-oda. Néha-néha bosszankodtam, hogy egy-egy küldetést valami banális hiba miatt nem sikerült elvégezni és ezáltal egy újabb időbe kellett átugrani, s kapunk megint egy újabb évszámot. De ez a sorozat nem úgy készült, hogy megcsináljuk az első évadot, aztán ha tetszik a Homo sapienseknek, akkor folytatjuk. Az összes évad minden másodperce precízen meg lett szerkesztve, a forgatókönyv a teljes évadokra el lett készítve előre (minimum vázlatszinten), mert megmondom őszintén, én nem fedeztem fel benne logikai bakikat. Hiába a sok idősík, teljesen jól lehet követni az egészet, s néha egy-egy meghökkentő jelenet több résszel odébb értelmet kap. Úgy gondolom, hogy a történet akkor is elvinné a hátán az egészet, ha a színészek nem játszanának esetleg jól. De erről szó sincs, mert mindenki remekül hozza a karakterét, s ráadásul úgy, hogy egy kitűnő egységet alkotnak, nem mondanék senkit, aki iszonyúan kilóg bármerre is. Ám azért egyvalakit mégis kiemelnék: a kissé őrült elsődleges, Jennifer Goinest alakító Emily Hampshire játéka azért lenyűgözött, zseniálisan hozza a karakterét. S mivel sorozatról beszélünk, természetesen van idő kibontani mindenkit, amit a forgatókönyvírók meg is tesznek illedelmesen. A szereplők életéről megtudunk sok mindent, a főbb szerepekben lévőknek még a gyerekkorába is bepillantást nyerhetünk. A történet folyamatában az emberek sokszor változnak, mind érzelmileg, mind ideológiailag, néha teljesen váratlanul, néha azért kiszámíthatólag, de semmi nem sablonos, nem tudható előre, kinél mikor történik és milyen sokáig tart, illetve visszatér-e az eredeti felfogásba. Ezek az emberi változások teljesen jól beleillenek a történetbe, soha nem érezzük azt, hogy valami erőltetve lenne. S mint már említettem, a story fergeteges (talán még egy kicsit jobb is, mint az eredeti), a vírus kifejlesztése elleni harcolás, és a 12 majom társaság tagjainak megtalálása mellett a sorozat még egy csomó találgatást ad nekünk nézőknek, hogy egy-egy megemlített, vagy arcnélküli karakter ki is lehet. Ilyenek pld. az elsődlegesek, akiknek jövőbelátó képességeik vannak, és fontos szerepet játszanak a vírus terjesztében. De még náluk is fontosabb szereplő (a legfontosabb) a „tanú”, akit az első 3 évadban csak ritkán látunk – természetesen az arcát sose –, s ő az, aki mindent tud, s utasításokat ad a 12 majom társasága vezetőinek, akik ezeket kérdés nélkül végrehajtják, hiszen a „tanú szólott”. Na hát persze folyamatos a találgatás, hogy ki is lehet ez az ember, aki mindent előre lát, az összes idősíkot ismeri, és mindig egy lépésre van Cole-ék előtt intézkedés szempontjából, hogy a vírus tutira elterjedjen. Nem árulok el nagy titkot, hogy a néző mindenkire gondol, de azért meglepetésszerű az, aki negyedik évadra lelepleződik, ezért aztán ebben az évadban már minden nyíltan történik, hiszen a tanú felfedte magát. Nem várt események azért még itt is vannak, s az izgalom is fokozódik részről-részre, és úgy gondolom, hogy a történetnek egy olyan frappáns lezárása van, ami egy kerek egésszé teszi, és tökéletesen visszacsatol az elejére. Az életemet rá merném tenni, hogy ez a lezárás senkinek nem jut az eszébe, mert én még a mai napig is keresem az államat. Viszont egy filmsorozat sem nélkülözhet szerelmi szálat, ami természetesen itt is megvan, s a vírustörténet lezárása után még ezt is elintézik az alkotók.
Összesítve a 12 majom sorozat minden másodperce megéri az időtöltést, ritkán látunk ennyire jól kidolgozott, bakimentes időutazós sci-fi-t. Nem csak a történet kiváló, hanem az is, hogy a sorozat remekül boncolgatja az ok-okozat összefüggést, ami mozgatja a szálakat és az idősíkokat. Néha úgy gondoltam, hogy sok ez a 47 rész, és hamarabb is be lehetne fejezni, de a legvégén virtuálisan megemeltem a kalapomat az alkotók előtt. Viszont még egyszer kihangsúlyozom, érdemes záros határidőn belül végignézni az egészet, mert azért a történet igencsak megdolgoztatja a memóriánkat.
10/10
A film megnézhető magyar felirattal a SkyShowtime streaming csatornáján.