A „magyar Live Aid” kifejezés az Élő Segély Afrikáért” nevű eseményt takarja, amelyet a Bob Geldof által szervezett Live Aid mintájára szerveztek 1985 karácsonyán Magyarországon – tehát épp 40 éve. A kétnapos koncert Budapesten zajlott, és a magyar könnyűzenei szcéna legismertebb alakjainak közreműködésével, összesen mintegy 200 zenész fellépésével valósult meg. A kerek évfordulón túl számos érdekes háttérsztori és pletyka kapcsolódik ehhez az rendezvényhez, úgyhogy mindenképp megérdemli a felelevenítést.
Bob Geldof volt a kezdeményezője a világtörténelmi eseménnyé avanzsálódott Live Aid-nek. 1985. július 13-án, két helyszínen (a londoni Wembley Stadionban és a philadelphiai JFK stadionban) rendezték meg a gigantikus segélykoncertet. Londonban 72 ezren, a Philadelphiában mintegy 100 ezer ember vett részt az évtized buliján. A koncertet élőben, vagy 24 órás csúszással 24 ország 49 televízió adója közvetítette. Az akkori szocialista országok közül egyedül a jugoszláv televízió sugározta élőben az eseményt, annak teljes időtartama alatt. Összességében az eseményt a világ 150 országában mintegy 1,5 milliárd ember nézte végig, és több mint 140 millió dolláros bevételt könyvelhetett el. A médiatörténelem egyik legjelentősebb pillanata ez, és az egységesség miatt mondhatjuk, hogy egy generációs élmény -amely később számos más segélykoncert kezdeményezést indukált -például a Willie Nelson neve által fémjelzett FarmAidet is, és a decemberben megrendezésre kerülő hazai „kistestvért” is.
Az akkoriban a puhuló gulyáskommunizmusban élő magyar lakosság azonban a LiveAidből semmit nem látott élőben.Nem politikai megfontolásokból, hanem sokkal prózaibb okból: a televízió szórakoztató főosztályának akkori vezetője nyilatkozta, hogy házon belül elkallódott az a telex, amelyet az egyik amerikai tévétársaság küldött az átvétel lehetőségéről… A kérdéses okmány kicsit később meglett, így A Magyar Televízió így több mint egy hét csúszással 1985. július 22-én hétfőn leadta a négyórás koncertfelvételt.
Két érdekesség ezzel kapcsolatban:
A magyar televíziónak akkoriban még nem volt hétfői sugárzása, így mondhatjuk, hogy a Live Aid miatt lett az MTV-nek egy rendkívüli adásnapja.
A kalandos úton létrejött közvetítést itthon Baló György vezette, „szakkommentátorként” jelen volt Presser Gábor is, aki akkor már egy mondatban elejtette azt az információt, hogy a magyar zenészek sem maradnak tétlenek.
Ez volt az előzménye annak, hogy ugyanaz év decemberre megszervezték a Live Aid magyar verzióját Élő Segély Afrikáért címmel.
A két napos koncert december 26-án és 28-án zajlott a Budapest Sportcsarnokban. A Magyar Rádió élőben, a Magyar Televízió pedig január 13-án, hétfőn, egy újabb rendkívüli adásnapon, felvételről sugározta a rendezvényt, bár itt nem minden felvétel került bemutatásra, csak minden fellépőtől az előadott műsornak a fele. Tematikus megosztásban az első nap volt a „Rock Nap”, a második pedig a „Pop Nap”. A rock-nap zenész szervezője Presser Gábor a pop-napé pedig Zorán volt. A műsorvezetői feladatokat az első napon B. Tóth László, a második napon pedig Antal Imre és Udvaros Dorottya látták el.
Az eredeti Live Aiden is fellépett a világ zenei élvonala, ezt itthon is „lemodellezték” – bár voltak nagy hiányzók – például az akkoriban csúcson járó R-GO, akik azért nem vállalták a fellépést, mert a Bergendy nem kapott meghívást, ők pedig így fejezték ki szolidaritásukat a nagy öregek felé.
De, ott volt a P.Box, akik a Vágtass velem – Bukott angyal – Ómen – A zöld, a bíbor, és a fekete négyessel nyitották az estet.
Utánuk Deák Bill Gyula következett, aki éppen ebben az évben hagyta ott a Hobo Blues Bandet, és lépett szólópályára – épp ezért a Kormorán zenészei kísérték, úgy, hogy gyakorlatilag csak HBB számokat játszott: Ne szeress engem- Nyújtsd a kezed – A felszarvazottak balladája – Kőbánya Blues – mindezt úgy, hogy az est egy későbbi pontján a HBB is fellépett ugyanott, ők viszont a közös időszak sikerdalait értelemszerűen kihagyták a repertoárból, és egy speciális setlistet adtak elő: A Baksa-Soós féle Zöld sárga (amely csak évekkel később, 1988-ban jelent meg a zenekar Tiltott Gyümölcs című lemezén), A bolond levele és a A hajtók dala a Vadászatról, a gyökereket felidéző ősblues, a Kis vörös kakas és a Mata Hari volt aznap este „terítéken”.
Természetesen a rockzene mai is ismert nagyjai – mint például Nagy Feró, Slamó, Varga Miklós, P. Mobil, LGT, az East, az EDDA – mind a színpadra álltak, de olyan zenekarokat is találunk a fellépők közt, akikre ma már talán kevesen emlékeznek – ilyen például az 1983-as Ki mit tud? győztes Satöbbi zenekar, vagy a Tártrai Tibusz – Török Ádám páros tiszavirágéletű összeborulása, a Tandem.
A külföldi sztárvendég az angol énekesnő, Hazel O’Conor lett, aki a ’80-as években többször járt Magyarországon, és a KFT-vel közös kislemezt is készített. Így a koncert zárásaként Borlaiék, O’Conor, majd Kóbor Jánosék léptek egymás után a színpadra.
Az Omega az aznapi felhozatalból a legtöbb dalt vonultatta fel: A Föld árnyékos oldalán, a Vigyázz rám, a Hallgatag szív, A pénz, a Kötéltánc és az Őrültek órája dalok hangzottak el.
A második nap nagyon erős női szekciót vonultatott fel: Zalatnay Cini, Szűcs Judit, Katona Klári, Konc Zsuzsa, és az est zárásaként a Dolly Roll – sőt, még Udvaros Dorottya is megvillantotta énekesi kvalitásait, előadta a Ha senki nem vár, A vendég és a Hiába szép című dalokat -amelyek a művésznő 1985-ös szólólemezén jelentek meg, ahol Dés László szerezte a zenét, és Bereményi Géza írta a szövegeket. Ebből a hölgykoszorúból viszont nagyon hiányzott Cserháti Zsuzsa, aki ekkoriban súlyosan el volt szigetelve a magyar könnyűzenei életben, és nem is fért volna be a programba a kemény menedzselési-politikai háttér miatt.
A férfiak részlege is felvonultatta a kor krémjét: a 100 Folk Celsius, az Old Boys, Komár László (vele még Alfonzó is nyomott egy „featot” a Hé, papa című dalban), az Első emelet, Bródy és Zorán is. Máté Péter 1984-ben hunyt el, így már nem élhette meg a koncertsorozatot. Soltész Rezső viszont egyfajta tiszteletadásként előadta a Gyertyaláng című szerzeményt az emlékére.
A tervezett koncerttel kapcsolatban a fővédnökséget vállaló Magyar Vöröskereszt akkori elnöke, dr. Brüll Miklós elmondta, hogy a jegyek száz-kétszáz forintba kerülnek majd, és mindkét napon tombolajegyek árusításával is növelték a bevételt. A tombolán egy személygépkocsi a főnyeremény, -amelyet a VolksWagen ajánlott fel.
Még a koncert bejelentése előtt, december legelején készült el a magyar „We Are the World”, a Mondd mit ér egy falat kenyér? című dal. Reggae ritmusban, az LGTRWHP formáció előadásában – ami az LGT, Révész Sándor, Wahorn András, Hobo és Póka Egon alkalmi szövetségét takarta. A szöveget Földes László Hobo írta, míg a zenét Presser Gábor szerezte.
A dal koncerten elhangzott verziója:
Az Élő segély Afrikáért című eseményt a Magyar Rádió élőben közvetítette a Budapest Sportcsarnokból, a Magyar Televízió pár héttel később, 1986. január 13-án egy hétfői, újabb rendkívüli adásnapon adta le megvágva, körülbelül a program felét tartalmazó adásban.
A korabeli tudósítások alapján mindenki optimista volt és maximális bevételt várt, de ez nem egészen így alakult. A várt bevétel elmaradt. Ligeti Nagy Tamás a Képes Újság 1986. december 20-i (vagyis egy évvel a magyar Live Aid után) nagy segélykoncert-összegző cikkében írta: „Hogy a kétségkívül hatásos segélyáradatnak lesz-e folytatása, ma még kérdéses. Nem utolsó sorban azért, mert néhány „lekopirozott” rendezvény nem érte el a magasztos célokat: egész egyszerűen ráfizetéses volt.
A koncertek alatt – és főként utána azonban kiderült: a világmegváltó álmok és a valóság között jelentős különbség van: a Budapest Sportcsarnokban korántsem volt teltház, ahogy azt számították. A tombolajegyeket csak az esemény után árusították, így kevés fogyott belőle. Rosszul fogyott az egyébként nagyon negatív kritikai visszhangokat kiváltó Mondd, mit ér egy falat kenyér? című alkalmi nagylemez is… Miután kifizették a BS terembérét, és a technikusok honoráriumát, alig valamivel több, mint 1 millió forintot tudtak a Vöröskereszt számlájára átutalni… a tervezett bevétel viszont közel 6 millió forint lett volna…
Itt zárul a „magyar Live Aid” története, amely a hatalmas összefogás ellenére sem lett frenetikus siker, nem hozta az elvárt számokat és a kritikai visszhang is erősen vegyes -vagy inkább negatív volt. 2000-ben Zorán a Zalai Hírlap munkatársának mesélt erről:
„Sajnos a több évtizedes tapasztalatom a segélykoncertek körül nem igazán pozitív. Annak idején, még a Live Aid után egy évvel Presser Gáborral szerveztünk egy koncertet, az afrikai éhezők javára. Ez volt a Mondd mennyit ér egy falat kenyér. Rettenetesen bonyolult, hálátlan feladat volt, és rettenetesen nehéz volt kézben tartani, egyáltalán nyomon követni azt, hogy hova kerül a pénz.”
Bár a segélykoncert előtte sem volt itthon ismeretlen műfaj, ez a fiaskó kicsit visszavetette itthon a „műfajt”. Az biztos, hogy zenei , szervezési szempontból egyaránt tanulságos eset ez a hazai könnyűzene történetében.