A rockzene történetét általában gitárosok, énekesek és dobosok írják – de a valódi hatalom sokszor nem a színpadon, hanem a backstage-ben születik. A menedzserek – ezek a félig producer, félig politikus, néha gengszter szerepet betöltő figurák – nélkül nem lettek volna stadionturnék, ikonikus lemezek, és nem születtek volna meg a legendák sem. Cikkünk a világ legismertebb (és legbotrányosabb) rockmenedzsereit veszi sorra – a nevük nem mindig ismert, de hatásuk annál nagyobb.
Peter Grant – A Led Zeppelin testőre és keresztapja
A masszív termetű (közel 2 méteres és 150 kilós) Peter Grant neve összeforrt a Led Zeppelinnel – de nemcsak mint menedzser, hanem mint félelmetes védelmező és pénzügyi forradalmár. Ő harcolta ki először, hogy egy zenekar a teljes bevétel nagy részét kapja, ahelyett, hogy a promoterek zsebébe vándorolna -ez azóta iparági sztenderd. A legendás négyes zenei kvalitásait senki nem vitatja, de rossz nyelvek szerint a gyors és átütő sikerhez nagyban hozzájárult esetükben az is, hogy azokat a rádiós-és klub DJ-ket akik nem akartak Led Zep dalokat játszani, Grant megverte, vagy megverette… ezek a történetek persze ma már a sikátorok mélyében vannak elsüllyesztve, de azért permanensen tartják magukat évtizedek óta, mint urbánus legendák…
Don Arden – A félelemkeltés mestere
Ha Grant egy testőr volt, Don Arden egy maffiavezér. A rocksajtó esetében a”notorius gangster” kifejezés az, ami gyakorlatilag szinonimaként jelenik meg a neve mellett. A Small Faces és a Black Sabbath menedzsereként vált ismertté, de igazán hírhedtté akkor, amikor két üzletembert lógatott ki egy erkélyről, mert azok ELO-ügyeket próbáltak elvenni tőle. A Nashville Teens is kapott hasonló életveszélyes fenyegetést, amikor a bevételeket kezdték firtatni. Lánya, Sharon Arden később Ozzy Osbourne menedzsere és felesége lett, ezzel szó szerint elcsábítva apja sztárját. A családi viszály éveken át tartott – és sosem oldódott fel teljesen. Ozzy halála kapcsán napjainkban megint előtérbe kerültek a Arden -féle sztorik: Geezer Butler visszatekintett Don Ardennel való együttműködésére és annak gátlástalan természetére. „A rock keresztapjának hívták. A zenekarok szerződtetésében valóban gengszterhez méltó módszereket alkalmazott.” Például A Small Faces is azt állította, hogy nem biztosak abban, hogy megkapták az Ardentől járó teljes díjazást.
Alan Niven – A GNR-től a Great White-ig
Diplomatikus, stratégikus, halk szavú – épp az ellentéte Grantnek és Ardennek. Ő volt az, aki egy anarchista klubzenekarból (Guns N’ Roses) a világ legnagyobb rockbandáját csinálta az Appetite for Destruction idején. Hozzá kapcsolódik az a legendás történet, amikor csak Slash és Izzy jelent meg a 1986-os első menedzseri találkozón.
Slash a délutánt azzal töltötte, hogy kis fehér nyulakat etetett egy hatalmas kígyóval, hogy megijessze Nivent.
Izzy közben elaludt az asztalnál-túl sok alkohol és kábítószer volt a szervezetében.
Niven szerint a zenekar „teljes káosz” volt. Axl Rose követelte a kirúgását 1989-ben, amikor a frontember teljes irányítást akart. Niven azóta is nyíltan beszél a zenekar pszichodrámáiról. Slash egyszer dühében beverte egy Gibson gitárral a furgonjuk szélvédőjét. Niven később ajándékozott neki egy Les Paul-másolatot, később állítólag ez inspirálta Slash signature modelljét.
Brian Epstein – A Beatles ötödik tagja
Ő volt az, aki felismerte a Beatlesben rejlő lehetőséget – akkor, amikor még csak egy liverpooli klubzenekar voltak. Epstein öltönybe öltöztette őket, és kitakarította a színpadi „csibészséget”.1967-ben gyógyszer-túladagolásban elhunyt. A zenekar irányt tévesztett nélküle, és három év múlva feloszlott. McCartney szerint: „Miután Brian meghalt, már semmi nem volt ugyanaz.” – sokan ötödik tagként hivatkoznak rá a mai napig.
Malcolm McLaren – A provokáció géniusza
A punk megteremtője, a Sex Pistols menedzsere, aki nemcsak elfogadta, hanem gerjesztette is a botrányt. A „God Save The Queen” című számot Erzsébet királynő jubileuma idején jelentette meg – szándékosan. Kirúgatta a tagokat, majd új formációkat kreált (Bow Wow Wow, Adam and the Ants), miközben pereskedett a saját zenészeivel -nála a balhé nem csak marketing, hanem alapvető személyiségvonás volt.
Colonel Tom Parker – Elvis ketrece
Bár „Colonel” volt a beceneve, nem volt valódi katonai rangja. A cím egy tiszteletbeli rang volt, amit a Louisiana állam kormányzója adott neki PR célból -tehát már a kemény katonai image is egy marketing húzás volt. Elvis Presley menedzsere valójában illegális bevándorlóként tartózkodott az Egyesült Államokban, ezért sosem engedte, hogy Elvist külföldre vigyék turnézni – nehogy ő lebukjon. Emellett őrült összegeket húzott le Presleyről, 50%-os jutalékokat kért -holott a sztenderd jutalék 15-20% körül mozgott. , és komoly függősége volt a szerencsejáték. Sok kritikus szerint szisztematikusan kizsigerelte Elvis karrierjét… Levédette az I Hate Elvis feliratot is, hogy az ellenrajongók pénze is az ő kezébe folyjon be.
Bár a magyar zeneipar struktúrája egészen más volt, mint a nyugatié, a menedzserfigurák itt is legendává váltak -ennek alátámasztására lássunk két, egymástól nagyon eltérő sztorit:
Bérczesi Róbert és Menyhárt János esete
Bár nem klasszikus menedzser, Menyhárt segítette a Hiperkarma első korszakát, és közrejátszott abban is, hogy Bérczesi túlélje saját démonait – itt a manager inkább terapeuta, semmint promóciós szakember…
Kémeri Péter – a Tankcsapda első „karmestere”
A Tankcsapda első hivatalos menedzsere, aki 1989 és 1999 között segítette a zenekar országos ismertséghez jutását. Kezdetben baráti alapokon működött az együttműködés, de az évtized végére megszakadt a kapcsolat, és komoly nézeteltérésekre derült fény. Kémeri később botránykönyvet írt a zenekarról, amelyben belső konfliktusokat, pénzügyi vitákat és személyes sérelmeket is nyilvánosságra hozott. A könyv sokáig beszédtéma volt a hazai rockszcénában, noha a zenekar hivatalosan soha nem reagált rá érdemben…
A jó menedzser nemcsak szervez – ő a zenekar sokadik tagja, védőangyala, karmestere és néha hóhéra is. Peter Grant brutális fellépései, Brian Epstein eleganciája, Malcolm McLaren anarchiája vagy Don Arden félelmetes uralma mind-mind megformálták azt, amit ma rocktörténelemnek nevezünk. És bár a reflektorfény sosem rájuk vetül, a rock valódi irányítói mindig is ők voltak…