Mindig üdítő, ha egy zenekar nem a könnyebb utat választja, ellenben keresi az új, addigbejáratlan, felfedezetlen területeket. A stílusilag behatárolhatatlan Yzzo tagjai még 2015-ben kezdték együtt a muzsikálást. Teljes egésszé viszont két évre rá vált a formáció, Galambos Dorina csatlakozásával. A bemutatásra feletébb érdemes csapat minden tagja rendelkezésemre állt , egy beszélgetés erejéig.
-Leesett már az embereknek a nevetek?
Vasaló Áron: Nem hiszem, de nem baj, én jót röhögtem, amikor Lac elküldte sms-ben ,minden komment nélkül. De lehet, hogy ez is olyan poén, amihez ismerni kell a kitalálóját.
Kolozsi Péter: Egy kommentre emlékszem, amiben megkérdezik, hogy “tudjátok, hogy a nevetek visszafelé Ozzy?”
-Dorina 2017-es érkezésével lett „éles” a zenekar. Hogyan találtatok egymásra?
V: Dorinát már rögtön az elején, 2015-ben is szerettük volna. Megkerestük és bár nem ért rá egy új projektre, de az egyből kiderült, hogy nagy az egymásra találás.
Szabó László : Amikor először szóltunk Dorinak, akkor még a River Of Lust egészen új volt és nem akart egy másik hasonló bandát. Aztán valahogy mégis itt kötött ki, és ezt egyik fél sem bánja szerintem. Az az igazság, hogy elég jó az összhang köztünk. Főleg hogy alig találkozunk.
Galambos Dorina: Azt szokták mondani, hogy mindennek eljön a maga ideje. Nagyon hálás
vagyok, hogy végül én lettem az YZZO énekesnője, mert roppant mód szeretem és tisztelem a fiúkat, úgy emberileg, mint szakmailag.
-Nehezen kategórizálható a zenétek. Albumon popos, koncerten viszont igazán rockosan szólaltok meg. Ezáltal talán több embert elérhettek. Viszont a zenéteknek a „sötétebb tónus” mellett van egyfajta pozitív kisugárzása. Egyetértetek?
V: Szerintem változó, kavargó a hangulat, de alapvetően dark, azt is mondhatnám hogy
nyomasztó. Ahhoz képest, hogy a próbákon mennyit röhögünk, ez egyébként elég fura.
L: Az INHALE/EXHALE készítése előtt és közben volt egy erősen szubjektív kép a fejemben, hogy a pop zenének milyennek kéne lennie. Próbáltam abba az irányba terelgetni a zenénket. Tehát igen, volt némi szándékosság ebben, de inkább kísérleti jelleggel. Több ember elérése nem volt kifejezetten a célunk, szerintem erre mi már nem vagyunk alkalmasak amúgy sem (nevet)
P: Dorina személyiségétől lesz pozitív kisugárzású a zenekar. Olyankor is, amikor nyomasztó dolgokról énekel, átjárja egyfajta derű, életigenlés. Ahhoz pedig, hogy koncerten rockosabb a sound,az is hozzátartozik, hogy technikailag egyenlőre így tudjuk megoldani. Illetve mindannyiunk zenei múltja kiütközik a színpadon.
D: Attól függetlenül, hogy alapvetően pozitív beállítottságú ember vagyok, néha nagyon jól esik terápiás jelleggel kiadni magamból a feszkót. Az meg már csak a hab a tortán, amikor azt a visszajelzést kapom a hallgatóktól, hogy ezt vagy azt az érzést mennyire elkaptam. Elmondják, hogy totálisan tudnak azzal azonosulni, amiről írtam, mert éppen olyan élethelyzetben vannak ők is.
-Tavaly jött ki az Octupus Dance klipetek. Hogyan jött az ötlet erre a nem szokványosan, spontán módon felvett videó forgatására?
V: Azért a kulturális bűncselekményért Peti a felelős. Semmiképpen nem akart úgy hazajönni a tavalyi csongrádi edzőtáborból, hogy nincsen videóklipes eredménye is a számírás mellett (nevet) Egyébként én szeretem, de nem kell azt túlgondolni, csak lazultunk egyet.
P: Bűncselekmény , mi? Akkor mindenki oda volt érte, most meg a fos visszajelzések miatt
letagadjátok! Szép…
D: Én csak annyit fűznék hozzá, hogy ami Csongrádon történik, az ott is marad…:)
-Úgy vélem fontos számotokra az egyediség, a fejlődés, a folyamatos innováció. Elképzelhető,hogy a következő dalaitokba újabb zenei elemeket „emeltek be”?
V: Én úgy hallom,hogy nagyjából marad ez a vonal, ami eddig, nem megyünk el Trap irányba vagy ilyesmi… Azt majd Lac a szólólemezén!
L: Készülgetnek már az új dalok, én azért minden téren érzem a fejlődést. Átgondoltabbak a strukturák, jobbak a soundok, valahogy jobban ül az egész. Az éneklés még csak ezután jön. Még persze millióféleképpen el lehet baszni, de azon vagyunk, hogy ne tegyük.
P: Sokkal több a zenekari, együtt gondolkodás Laci demóival kapcsolatban. Az előző lemeznél is lehetett farigcsálni, alakítani őket – főleg a keverés folyamatában -most viszont már felvétel előtt is belemászunk a dalokba és alakítjuk őket.
D: Jó sok demót szedtünk csokorba a múltkor, most már csak a szövegíráshoz kell felkötnöm a gatyámat. De szerencsére Pít is be van indulva a feladatra, jó ötleteket dob fel, és örülök, hogy segít, ha elakadok.
-Szinte mindenki érdekelt nálatok másik formációban is. Kijelenthető ,hogy az Yzzo a „fő” zenekarotok?
V: Nem, de az igen, hogy mindenkinek nagyon fontos!
D: Detto,ezt gondolom én is.
L: Nekem nem, de a többieknek igen! (nevet)
P: Én csak nyugdíjas bandákban játszom az YZZO-n kívül. Várom már, hogy ez is lehiggadjon. (nevet)
-Következő alkalommal is albumban gondolkodtok vagy a manapság „bejáratott”, dalonkénti megjelenés sem kizárt?
V: Jó kérdés, nehéz rá a válasz. A dalszerzésnél albumban,gondolkodunk, de a megjelenési
forma nem biztos, hogy az lesz. Ugyanis szánalmasan lerövidült az az idő, amit egy hallgató egy zenei produktumra fordít egy ültében. Már az 5 perces számhosszokkal is bajban vannak.
L: Vas, igazad van, de akik az 5 perces számhosszokkal gondban vannak, azok ne hallgassanak YZZO-t. Egy dal hosszúsága szerintem annyi legyen, amennyit az megkíván. Ha 30 másodperc, akkor annyi, ha 23 perc, akkor annyi. A következő lemez egyébként 3 és fél órás lesz, és csak egyben lehet majd meghallgatni. (nevet)
-Ezzel a fajta erősen rétegzenével meddig lehet eljutni, hogy látjátok van ennek piaca idehaza?
L: Nincs sajnos.
V: Nagyjából a közepes klubokat lehet majdnem megtölteni. Magyar szöveggel talán lehet
teltházazni, de ezt is csak sok év kitartó munkával.
P: Annál azért bőven van feljebb, ahol most állunk. Illetve fogyasztói lennének, de piaca valóban nincs. Értem ezalatt az ilyenkor általában előkerülő, “a nép kulturális félrevezetése” kritikát. Angliában ez rádiós zene lenne. Bár a magyar ember füle semmivel sem rosszabb, mint az angoloké, de sajnos lyesmiket szokás gondolni.
-Szinte lehetetlen a zene lényegét megfejteni, azt inkább érezni kell. Mégis egy megfogalmazás szerint, a zene: a dallam, a ritmus, és a hangszín csenddel való kombinációja. Mit jelent számotokra a jó zene?
V: Ezt nem szabad formalizálni, mert abban a pillanatban ezer ellenpélda lesz. Van nagyon
primitív, de kurva jó zene és van nagyon összetett, de kurva szar zene. Összességében ha
hülyének néznek, azt nem bírom elviselni, de ez minden művészeti ágra igaz,a filmtől az
irodalomig.
P: Én trash-death metal bandákban kezdtem el a zenélést, játszottam hardcore metalt, trip-hop-ot, stoner-grunge valamit, klasszikus rock-ot meg mindenféle crossover cuccokat. Mindegyiket élveztem egy pontig és bizonyos idő elteltével újra élvezni tudnám (egy bizonyos ideig). Zenehallgatóként is így vagyok ezzel.
D: Műfajtól függetlenül szeretem, ha egy zene úgy behúz, hogy nem tudok másra figyelni. Valami emléket tudok hozzá kapcsolni. Aztán még évek múltán is tudom elemezgetni, hogy mikor mi történik a hangszerelésben, hangszerekre lebontva.