Annára sok mindent mondhatunk, de azt nem, hogy egysíkú és unalmas előadó lenne. Ő az a Hölgy a hazai mezőnyben, aki nem csak küllemével, de a hangjával és előadásmódjával is meghódít bárkit, aki megtiszteli Őt azzal, hogy elmegy a koncertjére. Korábban több formáció élén megfordult, majd a The Voice elnevezésű tehetségkutatóból ismerhette meg a szélesebb közönség, azóta pedig egyre több helyen találkozhatunk vele. Az internet segítségével kaptam Őt klaviatúravégre, vajon mi is van Vele mostanában?
– Eléggé felpörögni látszanak a dolgaid az utóbbi időben! Kész a lemezed, több kliped megjelent, zajlik a turné is. Élvezed a pörgést?
– Igen, nagyon élvezem a pörgést, bár amikor hajnali 4-re érünk haza és nem szabadna aludni a sofőr mellett, másnap pedig újra topon kell lenned, az megvisel. Pláne, hogy videók, fotók készülnek a fellépésekről, megjelenésekről… De összességében nagyon szeretem, ha haladunk a zenekari dolgokkal és nincs állóvíz. Az egész életem ilyen.
– Amennyire én látom, azon kevés ex-tehetségkutatósok közé tartozol, akik nem a 15 perc hírnévből próbál magának sikert kovácsolni. Ha egyet értesz ezzel, akkor elmesélnéd nekünk, miért nem a könnyebbnek nevezhető utat választottad?
– Már a tehetségkutatók előtt kezdtem el zenélni, koncertezni, tapasztalatot gyűjteni. Ez csak egy újabb terület volt, ahol próbáltam kitörni a sok egyforma unalomzene közül. Ezért is nem mondhatnám, hogy 15 perces a hírnevem. Nem voltam előtte akkora sztár, nem kell félreérteni, de elkezdtem gyűjteni a közönségem és a rajongóim már jóval előtte. Azóta is folytatom a saját zeném népszerűsítését, de akár hiszed, akár nem, ez a -15 perces hírnév- is dobott egy lépcsőfokot az előrejutásban. A könnyebb utat nem választhattam, -hiszen az ezt már xy meg z elénekelte- popdalokkal már tele a világ és lehet, hogy az emberek még nem unják, de szerintem nem is emlékeznek azokra, akik ezeket előadják. Azt vettem észre magamon, hogy hallgatom a zenéket és nem tudom megkülönböztetni őket egymástól. És ez a könnyebb út, mert ez már bevált és megy a rádióban, tv-ben. Na de mi van, ha te a keményebb, bonyolultabb, érdekesebb zenét kedveled, ami nem mainstream? Így marad nekem a -nehezebb- út. Nem szeretnék egy 300. akárki lenni, aki olyan, mint a másik 299. A zenei stílus, amit képviselek, még nem épült ki Mo.-n, éppen ezért megosztó. Úgy gondolom, hogy ez egy hiányzó láncszem a magyar zenében… Ahol vannak a rádiós dalok és a köznyelvben –rockerek–nek titulált underground zenekarok. Mindkét véglet furcsán néz a zenémre… Egyikük sem tudja, hogy igazából most ez tetszik neki vagy sem, mert távol áll tőle, de mégis megtalálja benne a hozzá hasonló jegyeket. Tudom, hogy nem lesz könnyű a dolgom, de vállalom a nehézséget, mert meg lesz az eredménye. És különben is: a zene az életem, úgyhogy addig zenélek, amíg csak élek.
– Korábban több zenekarban is megfordultál, végül csak megcsináltad a saját zenekarod. Miért döntöttél így
– Eleinte nem tudtam még, mit szeretek pontosan. Hiszen imádtam pl. a Limp Bizkitet, de Beyonce-t is… Ezzel most mit kezdjek? Így először csak elindultam a zenélés, zenekarozás útján, hogy tudjam, mi vár rám. Nem gondoltam, hogy egyszer saját zenekarom lesz. Sok stílust kipróbáltam, megtanultam kezelni az emberi kapcsolatokat zenekaron belül, pénzügyeket és megannyi problémát, ami felmerülhet egy zenekar életében. Mivel egyik sem volt tökéletesen az, amit szerettem volna, ezért alakult úgy, hogy végül saját karrierbe kezdtem. Erre Tarcsai Ádám (mostani dobosom) buzdított elsőként. Felkeresett a tehetségkutató után és azt mondta, csináljunk egy Karai Anna nevű zenekart!
– Nem sokkal a megjelenés után mit gondolsz a lemezről? Elégedett vagy vele? Van róla abszolút kedvenced?
– Ez már a második kislemezem, ami megjelent. Elégedett vagyok vele, mindent kihoztunk belőle, amit ki szerettünk volna. Nincs kedvencem a zenéim közül, inkább azt mondanám, hogy az album a kedvencem, hiszen tökéletesen tükrözi az eklektikus zenei ízlésemet.
– Melyik dal született meg elsőként?
– Elsőként erről a lemezről a Blánjd c. dal készült el: -Te figyu! Írjunk már egy keményebb számot is!-
– Mi alapján válogattad a kísérőzenekart, illetve a közreműködőket?
– A zenekartagoknál az elsődleges szempont a szaktudás volt. Régen sokszor éreztem más zenekaraimnál, hogy be kell várnunk egy tagot, hogy felfejlődjön hozzánk. Most azt akartam, hogy én legyek az, akinek fejlődnie kell. Ne én húzzam felfelé a csapatot, hanem legyenek olyan jók, hogy én csak leadom a listát, és koncerten mindenki flottul nyomja! Úgy érzem, ez most sikerült végre és a zenélés egy következő szintjére léphettem azzal, hogy a még zenész fülnek is nüansznyi hibák miatt kelljen csak próbálni. A második legfontosabb, hogy emberileg kijöjjünk egymással. Ebben azért volt szerencsém, mert a zenészeimet régebb óta ismertem már, és ők is egymást, vagy valamilyen módon összefüggésbe lehetett hozni a korábbi zenei életünket. Lekopognám, hogy családias az egyetértés és a légkör, imádjuk egymást, ami nagyon ritka és felbecsülhetetlen.
– Miért éppen ezeket a dalokat választottad a klipekhez? Mely dalokra tervezel még?
– Az én fejemben előbb születnek meg a klipötletek, mint a dalok. A legutóbbi Vágjál hülye fejet c. dal is egy elképzelt klipötletre íródott. Szeretnék minél több dalhoz klipet készíttetni, de mint mindenki tudja, ezek luxuscikkek, rengeteg idő és pénz kell egy jó klip megvalósításához. A legközelebbi klip (bár még nem árultam el senkinek) egy meglepően lágy dalhoz fog készülni.
– Ha valaki abszolút nincs képben Veled, és a szólódolgaiddal, hogy mutatnád be Neki magadat, illetve a zenédet?
– Ez nagyon nehéz. Mivel a stílust megfogalmazni is nehéz, hasonlítani sem lehet egyik magyar zenekarhoz sem, ezért általában a barátaim csak ennyit szoktak mondani a tájékozatlanoknak: Tudod, a Voice-os csaj, aki hörgött a tv-ben! És még akinek nincs tv-je, az is úgy reagál, hogy: Jaaa, tudom! 🙂 A legegyszerűbb, ha el tudom csábítani egy koncertre és ott mindent megérez.
– Milyen arányban oszlik meg a bandán belül a dalszerzés? Tőled származnak a szövegek/ötletek, vagy a zene alapjait is Te találod ki?
– A dalok többségét Ádám írja, én, mint kreatív igazgató állok a dalszerzés felett. Érzéseket fogalmazok meg vagy témákat, hangulatokat. Ádámmal azonos a zenei ízlésünk, így rögtön tudja, mire gondolok. Ő egyfajta zenei ezermester! 🙂 A szövegeket eddig segítséggel írtam, de nemrég felfedeztük, hogy Nagy Zoltán gitárosunkban egy költő veszett el :P, így a következő szövegeknél ő fog alkotni.
– Mozgalmas lesz az októbered is, közös buli a Ganxsta Zolee és a Kartellel, a Fish!-el, a Rómeó Vérzikkel, hogy csak három példát említsek. Teljesen különböző csapatok, más közönséggel. Szerinted mindenkihez szóltok, vagy ez valahol egy teszt is?
– Ez teszt is, pontosan, hiszen előbb említettem a -nem tudom hova tenni- szindrómát, ezért nem lehet a közönséget se beskatulyázni. Lesznek, akik fogékonyak az újdonságra és lesznek, akik elítélik. A közös bulik barátságon alapulnak, mint általában (ahol nincs pénz). Zolival és Krisztiánnal a tavaszi turné alatt kötöttünk zenészbarátságot, a Rómeó Vérzik buli pedig Ádám ezer éves ismeretségének köszönhető. Mindannyiuknak nagyon hálásak vagyunk, hogy segítik a zenei pályánkat. Kevés NAGY teszi ezt meg –ismeretlen- zenészekkel…ingyen.
– A Fish!-halraj vezérével, Kovács Krisztiánnal több alkalommal is daloltál együtt, nem csak a lemezeden. A Proof Of Life-dalba hogy kerültél például? (Melyik ilyen kikacsintás a kedvenced?)
– Ez a formáció is ezer szálon összefügg. Egyik régi zenekarommal stúdióztunk a Proof Of Life billentyűsénél, a gitárost a Gitármánia táborból ismerem. Felkeresett a managerük, hogy pár számban közreműködjek, mert tetszett nekik a stílusom. És végül hab a tortán, hogy Krisztián énekelte a dalokban a többi részt.
– Mik azok a dolgok, amik inspirálnak, megihletnek?
– Néha csak úgy jön egy gondolat, ami inspirál egy új dal megírásában. Természetesen, mint mindenkinél ott vannak az életben tapasztalt dolgok, az életérzés, ami az egész életünkre rányomja a bélyegét, vagy egy hirtelen változás, a társadalom bírálata… Sokszor pedig elég egy dal. Meghallok egy dalt, ami kiszakít a mindennapok gondjaiból, vagy felnyitja a szemem és jön a Heuréka! Vagy fél füllel elkapom az egyik gitárosom riffjét, amit csak véletlenül pötyögött két szám között és -hé, játszd csak azt újra!-
– Van olyan film, könyv, vagy zene, ami bárhol, bármikor jöhet? Ami kikapcsol, megnyugtat? Mik a kedvenceid:
Film: Bud Spencer és Terence Hill filmek, Jóbarátok sorozat
Zene: Paramore, ha jó kedvem van és Limp Bizkit, amikor kinyírnék valakit 🙂
Könyv: J.D.Robb Halálos sorozata
Van pár formakérdésünk, amire nem kötelező válaszolni! Ha mégis megteszed, azt nagyon köszönjük! 🙂
– Jelenleg meg tudsz élni a zenélésből? Ha nem, akkor mivel keresed a mikrofonra és benzinpénzre valót? (Illetve el tudod képzelni, hogy megélj belőle?)
– Nem élek meg belőle sajnos, de szeretnék és minden erőmmel azon vagyok. Azt hallottam a nagyoktól, hogy ez nem olyan könnyű, sok nélkülözés előzi meg, mire eljutunk a megélhetés szintjére. Ezért nem túl jók a kilátások, de sosem adom fel, nem hiszek senkinek. Azonban vannak bizonyos határok… Mert van egy könnyebb útja a zenéből megélésnek, tudod… Ezt már kérdezted, de az nekem nem fér bele. Most egy jól menő üzletlánc ügyeit intézem, ahol rugalmasan állnak a zenei karrieremhez is. Szuper munkahely! 🙂
– Van olyan hobbid, amit szívesen megosztanál az Olvasóinkkal?
– Már sok meglepődött kérdést kaptam idegenektől, amikor megtudták, hogy nem vagyok olyan elkényeztetett, semmihez sem értő kis csajszika, mint elsőre gondolták. Szeretem szebbé tenni az otthonom saját kezűleg, azaz gondozom a kertet, lefestem, amit le kell stb. Csupa férfimunka lenne 😉 Imádok snowboardozni, bár régen volt rá alkalmam. Mozizni bármikor bármit és bármennyit. Rajongom az egyiptomi kultúráért, az erről szóló könyvekért.
– Kik azok a hazai előadók, zenekarok, akiknek sokat köszönhetsz, és szívesen megemlítenéd őket?
– Egyelőre a Fish! és Ganxsta Zolee, akiknek köszönhetem a tavaszi turnét, és az ebből adódó jó kapcsolatokat. A továbbiakban még számítok egy Supernem vagy Anna and the barbies közreműködésre vagy turnéra, de ezek még csak tervek.
– Kivel állnál szívesen egy színpadra, akivel még nem sikerült?
– Előzőek plusz külföldiek közül a Paramore és a Limp Bizkit, de itt még én is nevetek belül… ehhez nem keveset kell letenni az asztalra, hogy valaha is megvalósuljon.
– Üzensz valamit az Olvasóinknak?
– Hogy nem minden az, aminek látszik, nem mind arany, ami fénylik és csak magadban bízz, de légy nyitott és vidám, vágjál hülye fejet és mindenki bekaphatja! 🙂
– Köszönöm az interjút! 🙂
– Én köszönöm!