Utánpótlás Szeghalomról – Bemutatkozik a Bad System

A Bad System egy fiatal, feltörekvő csapat Szeghalomról. A „feltörekvő” jelzőt – bármilyen közhelyes is manapság –, esetükben tessék komolyan venni és szó szerint érteni! A modern vonalas srácok április 7-én adták ki bemutatkozó EP-jüket „Fények az éjben” címmel, amit még aznap be is mutattak élőben a szeghalmi Stone Clubban, földijeik, a Mudfield társaságában. A rendkívül igényes, kidolgozott témákat felvonultató anyag, valamint a telt házas koncert kapcsán Deák Levente frontemberrel beszélgettünk.

– Még 2020-ban, az első koncertjeitek egyikén találkoztunk a szeghalmi Stone Clubban. Akkor, a bulitok után arról beszélgettünk, hogy ha együtt marad a csapat és megmarad a rátok jellemző lelkesedés, úgy a kitartó, következetes munkának előbb-utóbb meglesz az eredménye. Elmondhatjuk, hogy bejött ez a jóslat, hiszen nemrégiben megjelentettétek a bemutatkozó anyagotokat, ami ráadásul igen pozitív fogadtatásban részesült/részesül a különböző közösségi média felületeken. Milyen út vezetett idáig?
Deák Levente: Megannyi élmény, mint jó, mint rossz értelemben. Fiatalságunk ellenére, szerencsére elmondhatjuk, hogy viszonylag sok koncerten vagyunk túl így együtt. 4 év távlatából elmondhatjuk: elértük azt a szintet magunkhoz mérten, hogy valami olyan dolgot csináljunk, amit eddig nem mertünk – kialakultak célok, elképzelések, és ezek eredményeként határoztuk el, hogy szeretnénk valami olyan anyagot kiadni, ami a mi nevünkhöz fűződik. Ezért is kezdtük el ezt a lemez projektet, ,,ideje lenne’’ címszóval. Mi is meglepetten nézegetjük a számokat, a kommenteket, és élvezzük a szintén meglepő kellemes fogadtatást a dalok iránt.
Mint mindenkinek, sajnos nekünk is közbe szólt a Covid, tartottunk egy nagy szünetet a zenekarral, azt hiszem fél évig nem is zenéltünk együtt, ezzel egy időben történt a zenekaron belül tagváltás is, viszont azóta fellélegeztünk és visszatért az eredeti felállásunk! Jelenleg pedig azon vagyunk, hogy minél több emberhez eljussunk, illetve szervezkedünk események, programok és persze új dalok kapcsán.

– A tavalyi évben feltűntél az egyik kereskedelmi tv-csatorna tehetségkutatójában, ami által az egész ország megismerhette a hangodat és a nevedet. Hogyan élted meg ezt a kalandot? Jelentett ez bármilyen előnyt – vagy hátrányt – a zenekarozás vonatkozásában? Érződött ennek hatása a Bad System működésén?
D.L.: Sokat álmodoztam korábban arról, hogy milyen is lehet ott állni azon a színpadon, amit eddig csak a tv-ből láttam, és gondoltam, megpróbálom! Nagyon para volt minden egyes színpadra lépés előtt az, hogy most nincs mögöttem az a megszokott csapat, akikkel egésznek érzem magam. Nehézkes út volt – szó szerint is –, mert rengeteget kellett utazni Budapestre a meghallgatások, interjúk, forgatások miatt, viszont nagyon jó kalandnak éltem meg. Rengeteg embert ismertem meg a műsor alatt, mint például Kovács Pali barátomat (Kovács Pál Barnabás producer, társszerző – a szerk.), aki nélkül most nem jött volna létre a lemezünk! Tapasztalatokkal, élményekkel, tanácsokkal gazdagodtam. Itt volt igazán lehetőségem megmutatni magam ország/világ előtt, a zenekar pedig maximálisan támogatott ebben. De tudtam jól, hogy akárhogy is alakul ez az egész, velük akarok maradni és a bandát tolni a magasba!

– Mikor kezdtetek el dolgozni a lemez anyagán? Volt előzetesen valamilyen kijelölt irány a zenét illetően? Bemutatnád röviden a dalokat?
D.L.: A dalok már egészen régóta készen voltak, azt hiszem, van olyan dal is, ami már 2 éve elkészült. Nem titok, hogy mi mint feltörekvő, kezdő zenekar, még nem igazán találjuk a hozzánk legjobban illő stílusirányzatot, ez valószínűleg a lemezen is hallható, sok témába bele-belenyúltunk. A dalok nagyrészt egy témát foglalnak össze, egy hosszabb kapcsolatom végét és az ezt követő idők érzéseit, a hiányérzetet, a fájdalmat, a dühöt. Sokat gondolkodtunk rajta, hogy melyik dallal kellene kezdeni a megjelenést, végül a ‘Fények az éjben’ lett a nyitó dal, ami egy videóklip formájában jelent meg. Ez a dal kapta eddig a legtöbb visszajelzést, és a koncerten is ez ment a legnagyobbat a közönség részéről. Ami hozzám a legközelebb áll, az második dal, a ‘Gondolkodj el!’. Ez tükrözi leginkább a márciusomat, amikor történtek az események körülöttem. A harmadik dal a ‘Múló állapot’. Ez az, ami 2 éve íródott, és véletlenszerűen pont ugyanabban a cipőben jártam, amikor ezt írtuk, mint amiben nem olyan rég. A negyedik dal a ‘Várj!’ ami pont azért is különleges, mert Kovács Pali közreműködésével jött létre. Az imént említettem, hogy sok stílusba belenyúltunk a dalok készítése során, ebben a számban ez abszolút megmutatkozik, hiszen a metal screamtől kezdve, a veretős breakdown-on át, egészen a verset éneklő kisgyerekig hallhatóak benne különböző megoldások. És van a záródal, a ‘Legvégén’, ami stílszerűen a lemez legvégén foglal helyet. Ez a dal pedig azért különleges, mert nem csak én éneklek benne, hanem Ervinnel (Erdős Ervin dobos – a szerk.), a dobossal felváltva válaszolgatunk egymásnak.

– Hol készültek a felvételek? Kik voltak a segítségetekre a felvételi folyamatok során, illetve milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtatok a stúdiózás alatt?
D.L.: Tökre vicces, mert Budapesten, azon belül pedig Csepelen, egy világháborúból fennmaradt atombunkerben vettünk fel mindent, Kovács Pali produceri segítségével. A videóklip pedig Szeghalmon, a Stone Clubban készült Rácz Geri, Virth Vivi és persze Pali közreműködésével. Nagyon furcsa volt mindenki számára a stúdiózás, bent ebben a bunkerben az időérzékünk teljesen elveszett; egyetlen ablak sem volt, csak 200 kilós ajtók, amiket így alig bírtuk ki-becsukogatni…
Tempóra pontosan feljátszani minden, türelmesen, alázatosan csinálni, na meg persze nekem is figyelnem kellett, hogy ne álljak meg minden mondat végén, hogy „vegyünk már újat, mert ez sz*r volt”. Így, hogy napokat töltöttünk a stúdióban, volt időnk beszélgetni is. Pali, aki már nagyobb tapasztalatokkal és zenei múlttal rendelkezik, nagyon sok dologra megtanított, és ráderített minket arra is, hogy döntsük el, mik akarunk lenni: egy garázs banda, vagy a banda, akik minden hétvégén több száz, vagy több ezer embernek játszanak. Mi természeten a második mellett tettük le voksunk. Remek csapatépítő volt a banda számára a lemezfelvétel, úgyhogy hamarosan folytatjuk és hozzuk a többi motyót!

– A szövegeid többnyire személyes hangvételűek, mégis olyan formában vannak megfogalmazva, hogy bárki magáénak érezheti, befogadhatja azokat. Miből merítesz, mi inspirál?
D.L.: A szövegek a valóságot és a tényeket mondják el, olyan érzésekkel átitatva, amiket mindenki érzett már, és olyan gondolatokkal, amik mindenki fejében megfordultak már. Nem titok, hogy úgy írok, hogy ne csak nekem mondjon valamit a szöveg, hanem az is tudjon vele azonosulni, aki éppen hallgatja vagy olvassa. Nekem mindig is ez adott megnyugvást az életben, ha bármilyen sérelem vagy öröm ért, én ebbe „menekültem”, verskezdeményeket, dalszövegeket irkáltam. Már általános iskolában is magával ragadott a költészet, a versek, a szép szavak, a rímek. Azt hiszem, 13 évesen írtam az első kis verseimet, akkor még papírra.

– Az EP-t hallgatva, ha nem is tolakodóan, de érzékelhetően jelen vannak a zenei hatásaitok – jelesül az AWS és a Mudfield dalaiban vissza-visszatérő markáns hangulatok azok, amik nálatok is tetten érhetők. Milyen hazai és külföldi csapatok, előadók voltak rátok hatással az évek során? Mely stílusokból szerettek meríteni és kikkel koncerteznétek szívesen a jövőben?
D.L.: Szerencsére, ahogy a mondás tartja, „ahány ház, annyi szokás”. Mi is ahányan vagyunk, annyi különböző zeneiség jellemez minket, persze mindannyiunkban megvannak a közös pontok. A dalok írásánál például pont azért is jó, hogy „nem vagyunk egyforma stílusban”, mert valaki mindig hozzá tud adni valamit a maga világából az egészhez, amitől más lesz a végeredmény. Természetesen inspirálódunk mi is, itthoni és külföldi előadóktól egyaránt. Rengeteg zenész, zenekar van, akik inspirálnak, de kiemelkedőek mondjuk az AWS, Koyo, Lazarvs – mind zeneileg, mind szövegekben. Kérdésedre válaszolva, hogy kikkel koncerteznénk szívesen, szerintem tökmindegy, csak koncertezzünk és élvezzük, de ha nagyon kéne valakit mondanom, akkor legyen a Bittó duó. (mosolyog)

– Április 7-én lezajlott az otthoni lemezbemutatótok, méghozzá a szintén Szeghalomról indult Mudfield vendégeiként. Hogy sikerült a buli?
D.L.: Rettentően vártuk, nagyon sokat készültünk rá. Rengeteget próbáltunk, a kollégiumból haza kellett jönnünk hétköznapokon is, hogy egy olyan műsort rakjunk össze, ami megállja a helyét. Érdekesség, hogy mindannyian izgultunk, amit próbáltunk jól kezelni, de ha nem is sikerült magunktól, akkor az a pár sör és a kis hármas’ Jägerek elűzték. (mosolyog) Szerencsére a setlist már most 90%-ban Bad System dalokból áll, és jól fogadta a közönség a nemrég megjelent új dalokat is, öröm volt nézni, ahogy velem együtt énekelték a szövegeket. Továbbá, Bencével kettesben játszottunk egy AWS dalt, a Lelket vennék címűt, és az volt számomra a legcsodálatosabb látvány, amikor mindenki elővette a telefonját és csak csóválták a vakut a színpad felé. A végén csináltunk egy fotót a közönséggel, szerencsére iszonyat sokan összegyűltünk, és óriási bulit sikerült csinálni!

– Kicsit maradva az otthon témájánál: milyen a viszony a két zenekar között? A „nagytesók” sikerei számotokra is motivációt jelentenek a jövőre nézve?
D.L.: Ők az élő példája annak, hogy lehetünk akárhol a világban, még itt a ,,Viharsarokban’’ is, kemény munkával, alázattal és türelemmel ki lehet törni! Ők ezt tették, és kívánjuk, hogy érjék is el, amit akarnak! A két zenekar kapcsolata szerencsére nagyon jó, azt gondolom, hogy példamutató banda, ők is rengeteg jó szóval és tanáccsal láttak el minket az évek során.

– Hogyan néz ki az idei koncertnaptáratok? Hol láthat titeket a közönség legközelebb?
D.L.: Előreláthatólag a tavasz végén és nyár elején is játszunk a Stone Clubban, illetve nagyon szeretnénk bejutni a Rockány és a Boszorkányfesztivál programjai közé, és még ezeken kívül a Fülesbagoly könnyűzenei tehetségkutatót is meg akarjuk próbálni.

– A zenészeknél gyakori „betegség”, hogy egy album elkészülte után sem tudják visszatartani a kikívánkozó zenei ötleteket. Nálatok is nyitva maradt a csap, formálódnak már az új dalok a próbahelyen?
D.L.: Szerintem nem árulok el titkot, ha azt mondom, igen! Nálunk is nyitva maradt a csap, annyira, hogy már most készülnek az új dalok, új témák és még ebben az évben szeretnénk kiadni egy albumot!