A Tengeri Püspök már 2024-ben kiadta 2025 egyik legjobb hazai (kis)lemezét. Kicsit zavarban vagyok, hiszen a zenekar saját definíciója szerint a Disconnected egy kislemez. De a 6 számos anyag 30 perc, manapság ez egyeseknél már ki szokta meríteni a nagylemez kategóriát. A Tengeri Püspök gyökerei azonban 1998-ig nyúlnak vissza, így az bizonyos, hogy a tagság tekintetében nem mai csirkékről van szó. Ez érződik a soundon, a dalokon, a muzsikáláson – abszolút jó értelemben véve. Téglás Zoli örökbecsű szavaival élve: ez régi zene öregeknek…tehát érdemes egy kicsit jobban is elmerülni az anyagban, ha öreg vagy és bírod a prog rock/grunge/pszicheledia/stoner szerű dolgokat.
Kezdjük egy erős kijelentéssel: a grunge zene kicsit elgondolkozósabb világát (Soundgarden, Alice In Chains) , majd a későbbi elszállós metál (Tool és annak mostoha gyermekei) irányvonalát egyértelműen képviselő veszprémi zenekar minden túlzás nélkül világszínvonalú, kreatív és magas hangszeres jártasságokat feltételező muzsikát prezentál , ráadásul mindezt angol nyelven.
Ezzel a csillagállással akár az online (de talán még az offline) világ kicsit nyitottabb felét is meg tudnák fogni, egyfajta magyar zenei exportot képezve, de lássuk be hogy egy magyarul is nagyon furán ható névvel ez eléggé kudarcos próbálkozás. A csapat egy korábbi Hammer interjúban azt nyilatkozta, hogy szerettek volna egy meghökkentő nevet, és poén szinten még a világ legrosszabb zenekar nevének megtalálása is felmerült. Nos, ez kétségtelenül sikeres próbálkozás volt, de akár, ha csak angol nyelvre lefordítanák a nevüket, máris jobb lenne a helyzet. A zenekar kapcsán született logók, fotók, mozgókép anyag mind magas nívóval bírnak, így egyértelmű, hogy nem csak a belbecs, hanem a külcsín tekintetében is megvan a zenekar azon képessége, hogy igazán mélyreható dolgot alkosson. Ezek fényében pedig különösen fájó, hogy az 1998-as zenekari alakulás és annak vicces névválasztási körülményei gúzsba kötik a brandet. Ráadásul, a zenekarnak azért (jóval) több inaktív, mint aktív éve volt, a Disconnected konkrétan 26 év után az első anyaguk. Mindamellett, a Tengeri Püspök egy fura félig hal, félig ember szerű élőlényről szóló északi legenda – így mondhatjuk, hogy az ő nevét felvevő magyar zenekar a hazai zenei élet Loch nessi szörnye, vagy jetije: hallottunk már róla, tudjuk hogy ritka és különleges, de idejét se tudjuk már annak se, hogy igaz e ez vagy sem.
A anyagon egy nagyon élő hangzás hallható, amelyről egyből lejön az a hallgatónak, hogy itt zenét szerető, és egymással remek kémiát fenntartó tagok nyomják: valószínűleg ezért döntöttek az egyben felvevős, analóg felvételeknél a dalok rögzítésénél. És milyen jól tették….nagyon süt az egész cucc.
A kiadványos szereplő 6 dal átlagosan 5 perces hosszal bír, és mindegyik track muzikálisan komplex, tömény és sűrű. „Normális” rockzenekar ennyi ének-és gitártémából és ritmusképletből két nagylemezt is kihozna. Idegen tollakkal ékeskedve: a Rich & Green szerkesztőségben Robi kolléga mondta azt, hogy egy baj van ezzel a lemezzel: az, hogy rövid.
És valóban: a szűk, két fertályórányi idő abszolút elviszi az embert egy másik világba. A srácokat azért lehet ismerni innen onnan (Hollywoodo, Soundgarden Tribute, stb.) – itt senki sem rocksztár, de mindenki introvertált, alkotó művész. A zene, és a dalszövegek bődületes erővel ragadják ki a hallgatót a mindennapok valóságából, és valamiféle földöntúli utazás élményét adják cserébe.
Egyszerre nehéz és könnyű kapaszkodókat ajánlani azoknak, akik olvassák ezeket a sorokat: A Wrath például egyértelműen, de nem cikin és másolósan idézi meg a Tool/Perfect Circle világát.
Frank Zappa is azt mondta, hogy a zenéről írni olyan, mint táncolni az építészetről, így ezt az írást is inkább befejezem egy 10/10-el – és mindenkinek azt javaslom, merüljön el a Tengeri Püspök zenéjében.