Rendezte: Antoine Fuqua
Főszereplő(k): Gerald Butler, Morgan Freeman, Aaron Eckhart, Rick Yune, Dylan McDermott
Történet: Az amerikai és a dél-kóreai elnök tárgyalni készülnek, amikor terroristák foglalják el a Fehér Házat… Ennyit bőven elég elmondani! 🙂 Nem akarok többet, mert még véletlenül sem szeretnék spoilerezni belőle! 😀
Az Olympus Has Fallen (Nem szeretném a szar magyar címet használni!) volt az a film, amiről rengeteg jót olvastam, de a trailer annyira nem győzött meg, hogy remegjek a lehetőségért, hogy megnézzem. Mikor láttam, hogy a Danubiusz Mozi műsorára tűzi Párkányban magyarul mégis úgy döntöttem: meglesem a filmet.
Volt bennem egy kis izgalom, hiszen jelen film esetében minden adott volt egy kiváló filmhez, mégis előszeretettel bántották néhány fórumon, kritikában. Jó színészek, jó rendező, a szkript alapján jó forgatókönyv… Mi kellhet még? mint kiderült: semmi.
A film egy olyan drámai jelenetsorral indít, amiről nem igazán tudtam, szükséges-e vagy sem. Kicsit feleslegesnek éreztem, ám, ahogy haladtunk előre a történetben, egyre inkább helyére billent. Azóta, hogy a film leülepedett, még inkább úgy érzem: kellett oda az a történés. Sőt, megkockáztatom, minden történés kellett bele, úgy, ahogy volt.
A történet elég jól meg van írva. Mikor a terroristák kvázi lerohanják a Fehér Házat, vagy az elején, mikor a repülő elkezdeni lőni az embereket az utcán, vagy a terroristák kegyetlen viselkedése, mind megdöbbentő volt és nem szokványos. Ráadásul ezúttal nem estek át a készítők a ló túlsó oldalára, vagyis az akció és a látvány nem ment a sztori rovására. A kettő teljes szimbiózisban volt.
A rendezésről is csak jókat tudok írni. Remek képeket kapunk már az első másodpercekben és ez később is így marad. A beállítások és a vágások nagyon hatásosak. Az akcióknak jó értelemben vett old-school feelinget kölcsönöznek. Fuqua már több alkalommal bizonyította, hogy remek rendező és ezt az OHF is csak tovább erősíti.
A színészek terén ismét csak a dicséret jön. Leonidász (Gerald Butler) kicsit megöregedett a 300 óta, ám a filmben egy másodpercre sem válik hiteltelenné. Karaktere kőkemény, brutális és merően hazafi. Kicsit olyan, mintha Bruce Willis tökösebb karakterét és beszólásait vegyítenénk a korai Seagal karakterek brutalitásával. Pazar. Morgan Freeman zseniálisan hozza a hirtelen válságba került „elnökpótlót”. Látszik rajta, hogy tényleg vívódik minden döntés előtt. Remekül csinálja. Aaron Eckhart pedig úgy játssza az Elnököt, ahogy kell. Ilyennek kell lennie egy Elnöknek krízishelyzetben. Újfent bebizonyította mindhárom, miért imádjuk őket. A többi színészen is végigmehetnénk, akár a Kangot alakító Yune-t, vagy bárkit mondhatnék, mind zseniálisan csinálja, amit kell.
A sok ömlengés után vonjunk konklúziót, amiben kivesézem a sok helyen a Die Hard-dal vont párhuzamot is. Igen, ha e film főszerepét Bruce Willis játszaná, joggal hívhatnánk Die Hardnak. De én megemlítenék még pár filmet: Vörös Hajnal (akár a régi, akár az új), Úszó Erőd, meg a hasonló retromozik, amiket anno és most imádtunk. Lehet köpködni azokat is és ezt is, hogy nem hiteles, vagy mint a TheOtherWorld csapat (akiknek egyébként hatalmas nagy LIKE, mert imádom és tisztelem a munkásságukat, még úgy is, hogy most nagyon nem értek velük egyet!) mondta: képtelen, lehetetlen és eltúlzott, ahogy elfoglalják a Fehér Házat, meg még rengeteg minden, Én nemes egyszerűséggel úgy döntöttem: leszarom ezeket a dolgokat. Jól akartam szórakozni. Sikerült? Igen. Akartam egy fasza akciófilmet. Megkaptam? Igen. Voltak benne tökös jelenetek és beszólások? Maximálisan.
Mindegy ki mit mond: Az Olympus Has Fallen egy kibaszott jól sikerült akciófilm, aminek már most várom a második részét és tuti vétel megjelenéskor.
10/9,5 Még sok ilyet kérnék! 🙂