A 2011-es évben – amennyiben a fesztiválokat nem számítom – életem két legjobb buliját a Subscribe, illetve az Insane szállította. Nem is csoda, ha ezek után nagyon is vártam, hogy idén novemberben együtt lépjenek fel szülővárosom (szerintem) legjobb szórakozóhelyén 🙂
Este nyolc órakor érkeztem a Roxxy-ba, amikor a Csakazértis zenekar már javában forrósította a hangulatot. Meg kell vallanom, ez a banda számomra kevésbé volt érdekfeszítő, így nem is sajnáltam, hogy elkéstem. Eszterrel türelmetlenül vártuk, mikor kezd már végre közös kedvencünk, az Insane…
Insane: Tudniillik, az Insane tagságában a közelmúltban több változás is eszközölve lett, így pontosan nem tudhattam, mit várjak tőlük. Az új album (Concord the World) ellenben nagyon is elnyerte tetszésem, így pozitívan álltam a dolgokhoz. Az Insane pedig jött, látott és győzött (engem legalább is meggyőzött). A felállás így is zseniális, az új album számainak hangulatát tökéletesen visszaadták a koncerten, miközben sikerrel hozták vissza a régi számokat is. Egy új, egy régi. Így az is örült (pl. Eszter), aki a régi számokat ismerte, és az is örült, aki most ismerte meg a bandát az új alkotások által. Képzelhetitek, én mennyire elégedett voltam (ismertem a régieket is, újakat is). A hangulat, az érzések átadása, az energia, egyszerűen fenomenális volt az egész.
Subscribe: A Subii már más tészta volt. Tudtam, hogy mit várhatok tőlük, illetve, hogy mire számítsak a bulit illetően (gondolok itt a hallgatóság viselkedésére). Tavaly óta sok minden változott velem kapcsolatban, így aztán most már szívesebben énekelek a tömeg szélén, vagy az első sorokban, mint hogy a tömegben pogózzak. A Subscribe azonban – szokásához híven – olyan bulit csinált, ahol az embernek nemigen maradt választási lehetősége. Az a mentális megigézés, amit sugároznak, egyszerűen ellenállhatatlan, és akarva-akaratlan mindenki táncra perdül egy ilyen bulin. Tipikusan az a banda, ahol már nem tudom elképzelni, hogy ennél jobbak is lehetnek..
Leander Rising: Leander bácsi az az illető, aki valamit nagyon jól csinált, hiszen nagyon rövid idő alatt nagyon magasra jutott. Ezen kívül munkásságáért (a koncertjein szerzett tapasztalataim szerint) nem csupán egy korosztály rajong. Sokkal nagyobb átlagban találhatóak meg itt középkorúak is, mint bármelyik, hasonló jellegű zenekar buliján. Ami azonban nem tetszett az előadáson, hogy százalékos megoszlásban túl sok volt a külföldi feldolgozás a magyar számokkal szemben (én pedig jobban szeretem az anyanyelvi alkotásait). A buli ennek ellenére frankó volt, a tömeg nem adott lejjebb vadultságából a Subscribe után.
Az Idoru zenekart már csak ülve hallgattam, már amennyire a megrongálódott hallásom engedte 🙂
Élménybeszámolóm sarkára pedig Halász Feri gondolatait szúrnám, aki idén márciusban fogalmazta meg véleményét:
„Azért jobb, egy ilyen koncertre eljönni, mint egy discoba elmenni, mert az emberek itt buliznak, kitombolják magukat, levezetik felesleges feszültségeiket és energiáikat. A discoban ellötyögnek, de a feszültség ott marad bennük.”
Gondoljunk csak bele, hol van több késelés, balhé, verekedés? Egy ilyen helyen, vagy egy discoban?