Budapest, Fukuoka, Seattle… Mi lehet az, ami ezt a három várost összeköti? Mi a kapcsolódási pont? A ZENE!!! Egy Budapesten székelő, de az egyik fő dalszerzőjét, énekesét Fukuokan tudó zenekar alapvetően seattlei grunge-ot játszik. Tudom, hogy sokan vitatnák, talán még maga a zenekar is, de számomra a Storm the Studio esszenciális grunge. Vannak olyan klasszikus magyar zenekarok, amit koromból fakadóan real timeban nem ismerhettem meg. Ilyen a legendás The Bedlam, melynek háromnegyede alkotja a Storm the Studio zenekart, kiegészülve Binges Zsoltival (basszusgitár) a Fish-ből. Illetve van még egy aduász, róla majd később.
A II. lemez négy évvel követi elődjét, a bemutatkozó anyagot. Ez hosszú időnek tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy ezalatt volt bő két év Covid, illetve a zenekari tagok közötti földrajzi távolságot, akkor rögtön érthető a hosszabb kihagyás. Az első lemez is egy teljesen érett és kiforrt anyag volt, de nem is nyeretlen tizenéves kölykök első próbálkozása, hanem a színtér öreg rókáinak egy új projektje. Az április 21-én megjelent új album gyakorlatilag mindenre rátesz egy lapáttal. Úgy sikerült szintet lépniük, hogy a debüt minden erényét megtartva színesítették, mélyítették a zenei repertoárt. A lemez úgy tud nagyon is egyedi és igazán „Storm the Studio-s” lenni, hogy közben ott van bennük fél Seattle. Tetten érhető a Pearl Jam drámaisága, az Alice in Chains ereje és a Soundgarden muzikalitása. De mindig csak érzésre, semmint direkt hatásként. A zenekart ért legfőbb változás Csányi Szabolcs bevétele volt ötödik, állandó tagnak. És ahogy szokás mondani kijött a Royal flush! Ha úgy tetszik a kirakós utolsó darabkája is a helyére került. Csányi Szabi vokáljai, illetve azok a jellegzetes, dúdolható szólói új dimenziót adtak az amúgy is rendben lévő összképhez.
Nehéz lenne egy-egy dalt kiemelni a többi közül, mert 11 jó értelemben vett slágert tartalmaz a lemez. Ha mégis meg kellene nevezni a csúcspontokat, akkor az egyik mindenképpen a Fehér című dal lenne. A dalszövegről, zeneiségéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Lehet, hogy túlzásnak tűnik, de számomra már most egyenértékű olyan klasszikusokkal, mint a Black a Pearl Jam-től, csak hogy stílszerűek legyünk. Egy nagyívű, fantasztikus refrénnel ellátott alkotás. Meg kell mindenképpen említeni még az Álmatlan című dalt is, aminek a jó értelemben vett játékossága és a dús vokáljai a King’s X legjobb dolgait juttatják eszembe. Mestermű! Vagy ott van a nagyon is aktuális dalszövegű Szellem a gépben. Ami az ember géppé válását, vagy a gép emberré válását taglalja. Eddig ez csak egy klasszikus sci-fi toposz volt, ami azonban most már az elképzelhető közeljövőnk, a mindennapi valóságunk! Vannak keményebb kötésű dalok is, mint a Meztelen, vagy a Drótokon című, amikhez hasonló zorkó szerzemények nemigen voltak az első albumon. Egyébként tényleg egységes színvonalú a lemez, gyakorlatilag bármelyik dalt ki lehetne emelni, valamilyen oknál fogva. Nálam is szinte naponta változik, hogy mi a kedvencem az albumról.
Amit még mindenképpen érdemes kiemelni, az Fodor Zoltán „Fodi” dalszövegei. Ez a fajta éleslátás, költői, de mégsem túldimenzionált, közérthető, de nem szájbarágós, nagyon ritkák az egész színtéren. Az összes szövegen érződik, hogy egy érett férfi gondolatai, aki tisztában van a saját és a világ hibáival, aki ezeken változtatni adott esetben nem tud, de a figyelmet azért szeretné felhívni rá! Elképzelhető, hogy túlzásnak tűnik, de kb. 10 évente, ha megjelenik egy ennyire markáns, jó lemez, ahol a szöveg és a zene ilyen tökéletes egységet alkot. Hangzása is kiemelkedik a mezőnyből, élő, lüktető, kristálytiszta, de nem nélkülözi a „dögöt” a zenéből. Minden hangszernek megvan a maga tere. Különösen jól szólnak a dobok és a basszusgitár.
Lehetséges, hogy sok zenekar meg volt említve ebben a lemezkritikában, de mint ahogy írtam is ezek mind csak érzésre jönnek elő. Valószínűleg ezt az albumot azért nem fogjuk egy évtized múlva klasszikusként említeni, mert másképpen működik már a zeneipar és az életünk, nem pedig azért, mert minőségben elmaradna. Az információs zajból sajnos már nem tud olyan erővel kiemelkedni egy-egy lemez, mint 20-30 évvel ezelőtt. A Storm the Studio nagyon is egyedi, nagyon is jó értelemben vett magyar zenekar, nagyon is lelkünkből szól ez az album. Az év lemeze? Igencsak esélyes, pedig még csak az első negyedév telt el. Maximális teljesítmény, óriási 10 pont!
A lemezt itt tudjátok meghallgatni: