Egykori szerepjátékosként nagy rajongója vagyok a fantasy műfajnak, legyen szó könyvről, filmről, vagy akár rajzfilmsorozatról, így nagyon várom, ha valami ehhez kapcsolódó dolog válik elérhetővé a „piacon”. Persze a műfaji előzményeket nézve, mindig elfog egy kicsit a félelem, hogy miért, arról érdemes egy kicsit bővebben beszélni.
A ’80-as években a szórakoztatóipar ezen szegmense szó szerint iparággá fejlődött, és minden szerepjátékok atyja, a Dungeons & Dragons ült az egésznek a trónján.
Kétségtelen, hogy rengeteg tartalom született a témában, amely a filmipar számára is rengeteg kiaknázható muníciót jelent. Ezt már 1983-ban is próbálták abszolválni, amikor a D&D jogokat akkor birtokló TSR, és a Marvel Production egy nemes egyszerűséggel szintén Dungeons & Dragons című 27 részes rajzfilmsorozattal próbálta mozgóképre vinni ezt a világot – bár az akkori kistinédzser réteg örömmel vette ezt, de azért kritikailag a „szar, de aranyos” kategóriába tartozott.
Ekkortól egészen 2000 -ig kellet várni, amikor egy szintén Dungeons & Dragons címet viselő egész estés mozi került a filmvászonra, vállaltan a szerepjátékos zsánernek való megfelelési célzattal, Jeremy Ironssal a főszerepben. Hiába a jó alapanyag, a nemes szándék, és a neves színész, ez az alkotás a legelvakultabb fantasy/szerepjáték rajongónak is úgy maradt meg, hogy egy összefércelt rémálom, a műfaj elgagyizásának csimborasszója.
A D&D monumentális birodalmának -pontosabban birodalmainak- egyik legnépszerűbb regényfolyama a Dragonlance krónikák 2008-ban kerül (rajz)filmesítésre – ez már egész jól sikerült, de valamiért a kritikai és anyagi siker is elmaradt.
Így egészen 2023-ig el kellett jutnunk, hogy valaki újra meglássa a lehetőséget egy D&D alapú filmben, és kockáztasson is egy nagy költségvetésű projektet ez ügyben.
A Betyárbecsület egy igazi nagy költségvetésű fantasy lett, vállaltan túl akar lépni a szerepjátékos és fantasy rajongók körén, és önálló mozifilmként ennél szélesebb réteget akar megszólítani. Ennek pedig maximálisan meg is felel. Ebben szerintem óriási szerepe van Jonathan Goldstein-nek, aki íróként és társrendezőként is rajta tartotta a kezét a projekt ütőerén.
A filmre abszolút nagyágyúk lettek szerződtetve: Chris Pine, Michelle Rodrigez, Hugh Grant- hogy csak a legnagyobb neveket említsük. Az ilyen kaliberű színészek nem olcsóak, de megérik a pénzüket. Pine az öregedő bárd, Grant pedig a még öregebb szélhámos szerepében játszi könnyedséggel lubickol, Rodrigez kisasszony pedig beleragadt a kemény csaj szerepbe, amit most autók helyett kardokkal és csatabárdokkal hoz le simán, de hát őt ezért szeretjük…
A nagyok mellett fiatalabb generációt képviselő aktorok is szerepet kaptak, akik közül Justice Smith – mint varázsló – és Sophia Ellis, mint druida lány különösen erős jelenlétet biztosítanak az általuk megformált karaktereknek- de úgy általában elmondható, hogy a mozi teljes castingja remekül sikerült.
Ez azért is fontos, mert ez alapvetően egy szerepjátékos gyökerű film, és itt a kulcsszó a szerep- a film alig több, mint két óra, mégis van idő a szereplők hátterének, motivációjának, egymás közti viszonyainak kibontására-és ez nagyon sokat hozzá tesz az egészhez, még akkor is, ha ez alapvetően egy kalandfilm…
…és akkor el is értünk a kalandhoz.
Nyilván 2023-ban egy látvány filmet nem lehet, vagy legalábbis nem érdemes leforgatni nagy költségvetés nélkül. Ezért kellett a készítőknek 19-re lapot húzni, és azt mondani, hogy itt vagy lesz egy rendes nagy büdzséből készülő film, ami CGI, VFX és minden más technológiai szempontból felveszi a versenyt a mostani blockbusterekkel, vagy nem érdemes bele se vágni. A stáb megkapta a zöld lámpát, és nagyon jó munkát végeztek: a D& D, és a későbbi AĐ&D legismertebb, és legnagyobb „szakirodalommal” bíró világába, a Forgotten Realmsbe helyezték bele a sztorit, ami azért jó, mert aki egyszeri fantasy rajongóként ül be a mozira, annak ismerős lesz a táj, aki meg nem, az minden gond és előismeret nélkül megismeri azt.
A világ bemutatása maga a klasszikus „dungeon” módszerrel történik: a főszerepben brillírozó csapatnak minden helyszínre el kell mennie, valamit meg kell szereznie, valakivel találkoznia kell, valamilyen problémát meg kell oldania ahhoz, hogy tovább tudjanak haladni. És persze mindeközben csaták, börtön, szökés, családi dráma, feltámadott élőholtak, és szinte minden faj és karakter archetípus -egyszóval minden van, ami kell egy jó „kalandmodulhoz”. A készítők remekül adagolták az akció versus dialógus arányt, és persze még sárkány is lett a végére, ami végülis a film címéből ítélve meglepő lett volna, ha kimarad.
A Đ&D alapanyag legmagasabb szintű filmes felhasználása ez, de a szélesebben értelmezett fantasy műfajban is egy remek alkotás lett a Betyárbecsület.
Nagyon remélem, hogy lesz folytatás, részemről 10/10