Premier – Álomsejt: Terecha

A jelenleg koncertek terén inaktív – a próbateremben viszont új dalok írásával és énekes kereséssel foglalatoskodó – Leponexx basszusgitáros-főnöke, Bede Attila nem az a sokáig egy helyben ülő típus. A zeneileg rendkívül kiművelt dalszerző a közelmúltban indította be Álomsejt névre keresztelt egyszemélyes instrumentális progresszív rock/metal projektjét, melynek első dala, a Terecha jelen interjú keretében debütál.

– Legtöbben a Leponexx zenekarból ismernek, de már régebb óta benne vagy a hazai underground vérkeringésben. Mikor fogalmazódott meg benned egy önálló projekt létrehozásának gondolata?
– Bede Attila: Ez már nagyon régen megformálódott bennem. Kb. amióta elkezdtem zeneszerzéssel foglalkozni. Mindig is a progresszív rock/metal mozgatott meg és leginkább ebben éltem ki a kreativitásom. Ezzel eleinte csak magam szórakoztattam és gyűjtögettem az ötleteket, hogy „majd egyszer csinálok egy ilyen zenekart és oda jó lesz”. Akkor leginkább a prog és az extrém metal különböző ágainak fúziójában gondolkodtam. Ezzel párhuzamban benne voltam egy zenekarban, ami igazából amolyan „garázs/szoba banda” volt. Az ottani zenésztársaimnak tetszettek az elképzeléseim és felvetődött, hogy komolyabban lehetne ezzel foglalkozni. Ezen az alapon jött létre első komolyabb célú zenekarom, a Dramatic Morals. Ez a csapat két kislemezt élt meg, szép emlékek fűznek ehhez az időszakhoz, de az élet mindenkit más irányba vitt, így feloszlott a csapat. Rögtön utána csatlakoztam a Leponexx zenekarhoz, ahol visszafogtam magam és kipróbáltam magam kicsit „egyszerűbb” terepen. Itt ugye azóta is tevékenykedem – és jól megbonyolítom az ötleteimmel. (nevet) De mellette újra elkezdtem agyalni, hogy más úton folytatnom kellene a „progolást”. Több fajta megközelítésben is gondolkodtam, de végül arra jutottam, hogy visszamegyek a műfaji gyökerekhez, és letisztult progresszív rock muzsikára fogok koncentrálni a saját ízvilágomban.

– A dalt hallgatva, egyértelműek a progresszív hatások, amelyek ilyen formában nem jelennek meg a Leponexx zenéjében. Ugyanakkor a basszusjátékodon korábban is érezhető volt ez a fajta megközelítés. Mióta rajongsz a 70-es évek progresszív rockzenéjéért?
– B.A.: Igazából nem csak a 70-es évek progrockja vált ki belőlem rajongást, a műfaj bármelyik korszakával elvagyok a kezdetektől a modern éráig. A progresszív zenével egy underground szupergrupp zenekaron keresztül találkoztam. Ez a finn Barren Earth volt, annak is a debütáló lemeze, a „Curse of the Red River” fertőzött meg. Tizenéves metal rajongóként kilóra megvett, hogy a dallamos death/doom zenét mindenféle szokatlan megoldással toldották meg. Így elkezdtem érdeklődni a progresszív death metal, majd a progresszív metal iránt, majd mélyebbre és mélyebbre ástam és eljutottam mindennek a gyökeréhez, a 70-es évek progresszív rockjához is. Az volt a műfaj igazi fénykora, hihetetlen, mit műveltek azok a zenekarok. Egy sajátos zenei univerzumot hoztak létre, amiben mindig jól esik elmerülni. Bár itt hozzátenném, hogy a Leponexx „Lent” című szerzeménye (aminek zenei részét szintén én írtam) azért kicsit hajaz erre a műfajra. Persze nem olyan töményen, de az majdnem prog. (nevet) Viszont az Álomsejt amolyan kalapemelés a 70-es évek előtt, de más hatásokat is belecsempészek.

– Igen figyelemfelkeltő nevet adtál a projektnek. Honnan jött az Álomsejt kifejezés?
– B.A.: Ez nem egy létező kifejezés. Mindenképpen valami furcsa/szürreális nevet akartam az egésznek. Az „Álom” szó, igazából arra utal, hogy ez az én kis vágyálmom volt, a „sejt” pedig a furcsa adalék. Egy pici darab abból, amit mindig is szerettem volna.

– Mit érdemes tudni a dalról? Régóta formálódott vagy hirtelen pattant ki belőled? Hol, milyen körülmények között került felvételre?
– B.A.: Inkább egy hirtelen jött ötletből született. Utána hónapokig csücsültem ezen. Mellette más tételeken is dolgoztam, amelyek szintén ehhez a projekthez kapcsolódnak. Nem túl kapkodós a munkatempóm. Majd, mikor befejeztem, elkezdtem érdeklődni, hogy hol is tudnám ezt rögzíteni (saját stúdióhoz sajnos nincs türelmem). Végül Békéscsabán, a B-Hive Sound Productions szárnyai alatt készült el, Éri Balázs (New Snake Revival) felügyeletével és nagyszerű munkájával. Maga a dal egy önálló single, amely egyfajta szárnybontogatás részemről. Fontos tudni, hogy ez nem lemezelőzetes tétel.

– Mire utal a dal címe, a „Terecha”? A kapcsolódó – igen tetszetős – dizájnnak mi a sztorija? Feltételezem, van mögötte koncepció, ami a címhez köthető.
– B.A.: A cím a lakhelyem, Köröstarcsa legrégebben feljegyzett megnevezése 1221-ből. Igazából ez nem volt koncepció, csak olvasgattam a település történetét, megtetszett ez a szó és arra gondoltam, hogy jó kis cím lenne. Mivel nincs szöveg, így azt gondol mindenki mögé, amit szeretne. Ami a dizájnt illeti, maga az artwork szentségsértő lehet a grafikusok számára, de egy A.I. képgenerátor „műve”. Valami sci-fi hatású dolgot akartam. Mivel nincs szoros koncepció, úgy gondoltam, hogy „miért is ne?”, hiszen imádom a sci-fit és a műfajhoz is illik. Viszont a logó és a végső verzió összeállítása már Zolnai Kata szuper munkája!

– Várható teljes album vagy EP a jövőben? Továbbra is egyszemélyes, illetve instrumentális projektben gondolkodsz, vagy esetleg tervezed bővíteni a felállást?
– B.A.: Mindenképpen lemezzel szeretném folytatni. Az még kérdéses, hogy ez kis vagy nagy lemez lesz. Ígérni nem ígérek még semmit. Egyelőre mindenképpen egyszemélyes vonalon gondolkodom, persze, mint szokták mondani, „soha nem mondd, hogy soha”. Ha találnék vállalkozó szellemű zenészeket, akkor szívesen színpadra vinném, még ha csak pár alkalomról is lenne szó. Viszont aktív zenekarként elsődleges helyen a Leponexx van. Másrészről, Békés megyében egyre kevesebb a muzsikus és közülük se tudok olyanról, aki bevállalna egy ilyen irányú dolgot. Ami az instrumentális részét illeti, azt sem zárom ki, hogy a későbbiekben ének és szöveg is megjelenjen a dalokban, viszont az lehet, hogy vendégénekesek közreműködésével fog történni. Igazából nem zárkózok el semmitől, mert bármi is lehet ebből. Legrosszabb esetben is kiélem a zenei szenvedélyem egy szeletét, akkor is, ha van mellettem valaki, akkor is, ha nincs.