Kevés lemezt vártam annyira a tavalyi évben, mint a Perfect Symmetry harmadik nagylemezét. Az előző korong tetszett, bár bevallom, nem hallgattam rongyosra. Mikor Kovács Attila énekes figyelmembe ajánlotta, hogy Ő áll a PS mikrofonja mögött, még inkább várni kezdtem a lemezt. A beharangozó EP remekül sikerült, éppen ezért voltam felcsigázva, vajon egy lemeznyi hosszban képes-e magával vinni a banda muzsikája.
Kicsit értetlenül álltam, hogy az EP mind a négy dalát felteszik a lemezre, és még így is csak tíz szerzemény lesz a korongon, de úgy voltam vele, kivárom a végét, mielőtt konzekvenciát vonnék le. Megjelent a Hammer, elballagtam az újságoshoz, vettem egyet, kibontottam, cd be a discmanbe. (Itt megjegyezném halkan: igencsak meglepődtem, mikor olvastam valahol, hogy átfedés van a Virrasztók és PS soraiban! Mindkettőt szeretem, de a zene gyökeresen más!)
Egy dolgot leszögeznék már írásom érdemi részének elején: NEM fogok hasonlóságokat és hatásokat keresni a zenében. Feleslegesnek érzem. Hiába lehet ráfogni, hogy itt-ott talán hajaz pár bandára, az összkép minden ilyet feledtet velem.
Már a nyitódalnál feltűnt, hogy a hangzás ugyanolyan hibátlan, mint az EP-n. Na igen, ezzel kapcsolatban is olvastam bődületes baromságokat sok helyen, igazából ezért vártam ennyit a kritikával. Kevés a zúzás, sok a billentyű, meg ilyenek. Szerintem mindenből annyi van és ott, amennyi és ahol kell. A dobok pazarul szólnak, a zongora/billentyű, a basszus, a gitár nemkülönben, Attila hangja a fülemben szintén hangszer, és az is kiváló! Az arányok, a mastering zseniális. Én nem tudtam belekötni. (Talán, de lehet ezt csak bemagyarázom magamnak, a négy korábban hallott dal mintha kicsit másképpen szólna… Nem zavaró, nem üt el, csak én mintha hallanék különbséget.)
A szövegek egy külön fejezetet érdemelnek. Attila énektudását már méltattam az Alapítvány lemez és az EP kritikában, nem akarok önismételni túlságosan. Hangja tökéletes, számomra messze a legjobb énekhangok egyike. A szövegei hihetetlen módon képesek megérinteni. Erre tökéletes példa az Újra egyedül leszek verse. Ezt már volt szerencsém elolvasni jóval a lemez meghallgatása előtt, sőt, mielőtt felvételre került volna. Annyi érzelem, empátia és megélt szomorúság-boldogság van ezekben a sorokban, amennyi egy emberben nem is tudom, hogy tud elférni. Egyszerűen minden szöveg, minden pillanat a lemezen egy felüdülés számomra.
A borító zseniális, és külön öröm, hogy egy hozzá illő köntöst, vagyis digipackot készítettek hozzá! Remélem mihamarabb beszerezhetem hozzá azt is! 🙂
Három hétig hallgattam, hogy fogást találjak rajta, kritizálni tudjam, nehogy valaki azt hihesse: ez valami bér-írás, egy felszopás, vagy nem is tudom minek nevezzem. Ám sehogy sem sikerült. Egyetlen dolog van, ami változott: napról napra jobban szeretem a lemezt… Mestermű. A címében hordozza milyenségét! Már most várom a következő lemezt! Gratulálok a zenekarnak!
Csúcspontok: Életjel, Változom, Miért nem vagy itt?, Vigyázok Rád, Hősök nélkül, Most másról van szó, Újra egyedül leszek
Mélypont(ok): Annyi groteszk, már-már Tim Burton-i feltételezés, hogy van ilyen ezen a lemezen!
10/Végtelen! 🙂 A tavalyi év legjobb lemeze! Vastagon!