Az ukrán Jinjer kétségkívül hatalmas utat járt be azóta, hogy 2009-ben megalakult. Hosszú évek tudatos munkájával, lépésről lépésre jutott el az előzenekari státusztól a globális headlineri státuszig és mára olyan névvé vált, akit a modern metalzenei szcénában mindenki ismer és elismer. Februárban jelent meg ötödik, „Duel” című albumuk, amelynek turnéja Budapestre is eljut, két kiváló előzenekar társaságában. Ennek apropóján beszélgettem a csapat barátságos és közvetlen dobosával, Vladdal; többek között a zenekart érintő friss történésekről és a kazetták iránti nosztalgiáról is szó esett.
Engedd meg, hogy boldog születésnapot kívánjak így utólag is. Mesélj, hogyan telt a szülinapod?
Köszönöm! Semmi különös nem történt, csak egy átlagos születésnap: barátokkal, otthon ünnepelve, de nagyon köszi, hogy megemlítetted.
A zenekar legutóbbi albuma, a Duel, idén februárban jelent meg. Mesélj róla egy kicsit: mi jut először eszedbe az albumról?
Nagyon jó lemeznek tartom. Elsőként a produkciós fázis, a lemezfelvétel ugrik be — de összességében csak pozitív érzéseim vannak vele kapcsolatban. Minden új album számunkra egy következő lépés, zenészként és együttesként is, most is ezt érzem.
Néztem a friss setlisteket, és feltűnt, hogy sok dalt játszotok az új lemezről. Ez azt mutatja, hogy ti is szeretitek játszani őket, és a közönség is fogadja, igaz?
Igen, jól látod. Hogy mennyi időnk van és milyen idősávban játszunk — például fesztiválon —, az mindig befolyásolja a dalokat a programban. Mindig én vagyok a setlistért felelős, és minimum öt dal van a repertoárban az új lemezről, de jellemzően inkább nyolcat játszunk, az előbb említett dolgoktól függően. Szeretjük az új dalokat, hiszünk is bennük és szerencsére a közönség is jól reagál rájuk.
Mik az új lemez kulcsdalai, neked melyek a személyes kedvenceid? Én imádom a Green Serpentet, a Kafka-t, és maga a címadó Duel is fantasztikus.
Ezt így nem tudom megmondani. Az én személyes kedvencem az első kislemezdal, a Someone’s Daughter. Nagyon szeretem az intenzitását, egyszerűen jó játszani.
Hogy reagál rá a közönség?
Ugyanúgy, mint a többi dalra: imádják, és ez mindig jó érzés (nevet).
Mesélnél arról, mi inspirálta az album címét, a Duel-t?
Jó kérdés — erre leginkább Tati tudna válaszolni, ő írja a dalszövegeket és általában a koncepciót is ő alkotja meg. Amit én tudok, hogy a történelem inspirálta: a régi korok, amikor a párbaj elfogadott módja volt a problémamegoldásnak. Általánosságban a történelem témája végigvonul az albumon.
Ez volt a negyedik lemezetek Max Mortonnal. Miben volt ez a felvétel más, mint az előzőek? Azt hallottam, hogy Tati most jobban felkészült a felvételre — mi a helyzet veled?
Számunkra is újdonság volt ez a felvétel, mert tulajdonképpen a próbatermünkben vettük fel az anyagot, és Max a saját stúdiójában keverte és masterelte a végeredményt. A dobokat, gitárokat, éneksávokat egy szobában rögzítettük, ezeket a nyers felvételeketaztán Dimitrij továbbküldte Maxnak. Emiatt az egész lemez másképp szól, új megközelítést alkalmaztunk minden hangszer esetében. Sokféle mikrofont használtam a gitárfelvételeknél, hogy egyedi hangzást érjek el, és már a felvételek előtt döntöttem, hogy változtatok a gitár setupon. Ugyanez a cél volt a basszussal, dobokkal és az énekkel is, kicsit legyen frissebb minden.
Miért dolgoztok ismét Max-szal? Mit ad ő a zenekarnak?
Nagyon szeretünk vele dolgozni. Nemcsak barát, de kiváló szakember is — mondhatni a zenekar ötödik tagja. Rengeteget beszélgetünk vele a stúdióban mindenről, nemcsak a technikai részletekről. Max pontosan ismer minket, a képességeinket, és tudja, mi a „Jinjer esszencia”. Teljesen megbízunk benne: mindig végigvezet minket a folyamaton, elmagyarázza, mit várhatunk egy-egy döntéstől. A közös munka vele nem csak munka, hanem egy nagyon jó élmény.
Beszéljünk a turnézásról. Turnéztatok már a Babymetallal, a Slipknottal, és nemrég a Sepulturával is. Milyen érzés volt együtt turnézni velük? Hatással vannak rátok zeneileg vagy inspirációként?
A Slipknot nagy hatással volt ránk; velük koncertezni egy megvalósult álom volt. Hálásak vagyunk, hogy magukkal vittek minket. A Sepultura is megtiszteltetés volt! Nekik nem vagyok nagy rajongójuk, de a dobosuk fantasztikus, és legendákkal turnézni óriási élmény. A Babymetallal nyáron turnéztunk; nem sokat beszélgettünk velük, de nagyon élveztük a három hetet, professzionális csapat. Ha engem kérdezel, az ő zenéjük nem igazán az én stílusom! (nevet).
Hamarosan a Triviummal indultok turnéra Észak-Amerikában. Várjátok már?
Igen, két hét múlva indulunk, másfél hónapos lesz a turné, és nagyon várom. Greyson (Nektrutman – a Sepultura jelenlegi dobosa) is beugrik segíteni, most, hogy Alex és a Trivium útjai különválnak. Már elkezdtünk készülni: napi próbák vannak, hogy a lehető legjobb formában induljunk útnak.
Jövő februárban visszatértek Budapestre is. Mi a legkedvesebb emléked Budapestről? Van olyan fellépés, amire különösen jó érzéssel emlékszel?
Gondolkodnom kell (nevet). A 2019-es koncert ugrik be, a turné utolsó állomása decemberben, a Barba Negrában — hatalmas hangulat volt, sokan voltak. Imádom a magyar közönséget, őrültek és szenvedélyesek.
Mit várhatunk a jövő évi turnétól? Láttam, hogy erős előzenekarokat hoztok: Textures és Unprocessed.
Imádjuk mindkét csapatot. A Textures végre újjáalakult, az Unprocessed-szel pedig az In Flames turnén ismerkedtünk meg. Lehetne akár „Progresszív Csomag” a turné neve is (nevet).
Milyen dalokkal készültök, lesz valami különlegesség?
A Duel-re koncentrálunk: minimum nyolc dalt játszunk róla. A setlist többi része a korábbi albumokból merít majd, összességében több mint 15 szám szerepel a műsorban.
Az előző albumotok a Covid idején jelent meg. Szerinted milyen hatása volt a járványnak a zeneiparra? Mit éreztetek zenészként?
Igen, 2021-ben jelent meg. A Covid sok olyan változást hozott, ami rosszul érintette a világot: a légitársaságok problémái súlyosbodtak, a turnézás sokkal nehezebb anyagilag és logisztikailag, az adók, a helyszínek és a merch szabályozások is megnehezítették a dolgokat. A nagy zenekarok arénákból profitálnak, de a kisebbek gyakran a merch-eladásokból élnek, és sok helyszín még ebből is vesz le részesedést, ami komoly gond. Összességében nehezebb lett a helyzete a zenekaroknak.
Nem gondolod, hogy nagyobb lett a kereslet a koncertek iránt az elmúlt években?
Attól függ. Bizonyos országokban lehet, de általánosságban szerintem a zenekarok helyzete rosszabb, pont az előbb taglalt dolgok miatt. Rengeteg változás történt az iparág szerkezetében az elmúlt években és az irány nem feltétlenül jó.
A bakelit visszatérése mit jelent számodra?
Szerintem jó dolog: jó kézbe venni egy lemezt. Hangzásban talán nem veri a digitálist, és ha veszel lemezjátszót, könnyen elmehet az összes pénzed a gyűjteményre. Nem vagyok nagy gyűjtő, de sok barátom az. Én még abba a generációba tartozom, akik kazettán hallgattuk a zenét, és az is hiányzik kicsit; a kazetta persze soha nem fog visszatérni olyan mértékben, mint a bakelit.
Engem is mindig lenyűgözött a kazettázás: másolás, visszatekerni…
Pontosan. Mi Ukrajnából jövünk, és ott sokszor csak kalózkiadások voltak, de sok kazetta ugyanolyan jó minőségűnek tűnt, mint az eredeti. Nehéz volt eredetit találni, mégis szerettük őket, megvolt a varázsa.
Ha visszatekintesz a Jinjer 16 évére, mire vagy a legbüszkébb?
Nehéz kérdés. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy továbbra is úgy készítünk zenét, hogy nem üzletként kezeljük: a zene áll mindig az első helyen, nem az eladhatóság.
Mik a tervek 2026-ra?
Tavaszi headliner-turné, és készülünk meglepetésekkel, amikről még nem mesélhetek.
Utolsó kérdés: hogyan látod a Jinjer-t öt év múlva?
Öt év múlva öregebbek leszünk öt évvel (nevet). Viccet félretéve szívesen fellépnénk újra a Downloadon — az hihetetlen élmény volt: százezer ember, és a színpad mögött James Hetfield headbangel. Ezt újra átélni fantasztikus lenne, meglátjuk, mit hoz a jövő.
A Jinjer február 16-án fellép a Barba Negrában Budapesten. Információ a koncertről és jegyek:
https://www.barbanegra.hu/jinjer_20260216
