Sok sok évvel ezelőtt láttam először a Fatal Error zenekart a Szolnoki Váróterem Rock klubban. Előzenekarként léptetek fel. Már az is nagyon szimpatikus volt, ahogyan a backstage-ben viselkedtetek, valami hihetetlen tisztelet áradt belőletek a zene iránt, aztán felrobbantottátok a színpadot. Felejthetetlen élmény volt számomra az az erő és lendület ami sugárzott rólatok. Már akkor érezhető volt, hogy nincs megállás, és igazam lett. Máris elérkezett a tizedik évforduló melyet egy dupla albummal ünnepeltek.
– Rendhagyó módon nem egyszerre jelent meg a Művirágok karneválja két albuma, mi az oka ennek a koncepciónak?
Jakó: Szerettük volna méltóképpen megünnepelni a kerek évfordulót, mivel koncertekkel nem tudtunk számolni egészen idáig, az új lemez kézenfekvő volt. Mivel ennél sokkal több ötlet, dalkezdemény gyűlt össze, úgy döntöttünk, bevállaljuk a dupla albumot. Két részletben, mivel annyira megváltoztak mára a zenehallgatási szokások, hogy egyszerre több, mint 20 dalt gyakorlatilag értelmetlen kirakni, mert sok dal méltatlanul elveszne az éterben. Sokkal könnyebben befogadható ennyi új dal, ha videóklipekkel együtt apránként csepegtetjük őket meghatározott időközönként. Nem mellesleg mi is hatékonyabban tudunk dolgozni, ha kevesebb dallal kell egyszerre foglalkozni.
– Az album első felének megjelenésével egyidőben jelentkeztetek a Kapaszkodj című dal klipjével is. A klip őrült és vicces, a dal tagadhatatlanul Fatal Error. Hogyan jött az ötlet illetve ki volt az ötletgazda?
Bence: A klip eredetileg lényegesen más megvalósítást kapott volna, minden különösebb történet nélkül, csak együtt repülünk egy gépen és valamiért lezuhanunk. Szerettünk volna papírból elkészíteni minden díszletet, de rájöttünk, hogy ezt borzasztó időigényes megvalósítani és egy sokkal nagyobb stábra lenne szükségünk. Igazából a klipforgatás előtt pár nappal azon agyaltam, hogyan lehetne egy korábbi ötletem összehozni a repüléssel. Ez az ötlet egy 90-es évekre jellemző családi tévésorozat főcímdala volt zenei klipre ültetve. Így jött az, hogy ne csak főcímdal, hanem egyben egy rövidke epizód is legyen, amiben a család elrepül valahova, lezuhannak, de csodával határos módon túlélik. Leírtam az elképzelést a srácoknak, Misivel beszéltünk telefonon, hogy megvalósítható-e mindez. Megírtam a forgatókönyvet szereposztással, és onnantól már ment az egész. Beszereztük a kellékeket, Ambrus Gábor barátunkat felkértük a pilóta szerepére, Bikali Sanyi leforgatta velünk az egészet zöld háttér előtt, majd Mirtse Kori és Misi fáradhatatlan és kreatív munkájának köszönhetően rákerült minden háttér, effekt és őrület.
– A Művirágok karneválján szereplő dalok meglehetősen széles skálán mozognak stílusukat tekintve, mégis egy olyan összhangot eredményez ez a kavalkád, amiből csukott szemmel is rátok lehet ismerni. A stíluskavalkád miatt lett az album címe Művirágok karneválja?
Zsola: Rengeteg dolgot rá lehet húzni erre a címre, hogy “Művirágok karneválja”, talán pont ezért kapta ezt a címet a lemez. Simán belefér a te olvasatod is a miértjébe, de a mi konkrét és őszinte elképzelésünk csak annyi, hogy talán ez a dal indította el ennek a lemeznek a felvételeit és együtt kötjük ahhoz a fura korszakhoz, amit érzelmileg adott 2020, illetve valahogy mindenkinek megtetszett annyira ez a dalcím, hogy egybefogóan lemezcím is legyen.
– A helyzethez képest egy egészen koncertdús nyarat tudhatunk magunk mögött, hogy érzitek, milyen volt újra színpadra állni? Hogyan készültetek rá?
Bence: A lemez és a klipek munkálatai, plusz a korábbi korlátozások elég sok időt elvettek abból, hogy a koncertekre próbáljunk, úgyhogy csukafejessel ugrottunk be a próbaterembe kockás hasúra gyúrni a dalokat élőben. Mivel idén 10 éves a banda, dalok terén igyekeztünk egy kicsit magasabb szintre emelni a koncertjeinek élményét is. Igyekszünk megújulni és közben önmagunk maradni.
Boti: Nem tudom, hogy a többiek, hogy vannak vele, de én nagyon izgultam, amikor újra beindultak a dolgok, szerintem jobban, mint a legelső színpadra lépésem előtt, hogy ennyi koncerthiány után milyen lesz újra koncertezni. Nagyon jó érzés volt.
– A Fatal Error minden tagjában eszméletlen energia rejlik, a koncerteken, a közönség csak kapkodja a fejét, hisz a színpad minden részén zajlik valami és kétség nem fér hozzá, hogy mindenki szívvel lélekkel odateszi magát a produkció minden pillanatába. A magánéletben is ilyen energikusak vagytok?
Jakó: Ez zenekaron belül változó, én például tudok nagyon visszahúzódó és csendes is lenni, nyilván ez az adott környezettől is függ. Persze mindannyian jócskán el tudunk fáradni, meg voltak nehezebb napok, időszakok, pláne a járvány alatt. Viszont bármikor találkozunk, és esetleg bárki kicsit rosszabb passzban lenne, a másik öt tuti felhúzza őt, mindig fel tudjuk tölteni egymást, ha egyszer egy társaságba kerülünk, tuti röhögés lesz a vége. Ha meg egyszer színpadra kerülünk és elindul az első szám, onnantól kezdve az adott időtartamra tényleg mindent kiadunk magunkból és minden mást a küszöbön kívül hagyunk.
Zsola: A magam “székéből nézve a filmet”, a többieket mindig is energikusabbnak láttam, többet mozognak, leszakad a fej stb. Irigylem is tőlük, mert én csak a szöveget mondogatva hadonászom bele az emberek tekintetébe a mondanivalót. Itthon persze nem így beszélgetek a feleségemmel, természetesen más a színpad és mások a kerti viszonyok. Szereted mindkettőt, de nem mindkettőre mehetsz ki meztelenül következmények nélkül, szóval itthon csak akkor vagyunk annyira energikusak, ha feladatot kapsz, illetve, ha nagyon muszáj.
– Ha jól tudom mindenkinek van a zenélés mellett polgári foglalkozása Botinak pedig nemrég megszületett a kisfia. Hogyan tudjátok mindezt összeegyeztetni azzal, hogy a lemezkészítésben a klipforgatásban és most már a koncerteken is ezer százalékosan ott vagytok?
Bence: Erre azt szoktam mondani, hogy az embernek mindig arra van ideje, amire időt szán. Nyilván a polgári foglalkozásokat nem tudjuk és nem is akarjuk elengedni egyelőre, kell a stabil talaj a lábunk alá, pláne az elmúlt időszak után. Úgy gondolom, a zenélés mindannyiunk szerelme, mindig mindent megoldunk valahogy. Párjaink támogatnak minket, türelmesek és ezért mi nagyon hálásak vagyunk nekik. Boti kisfia pedig egy csoda, Ő is zenekartag, szóval akkor remélem néha a koncerteken is ott lesz!
Boti: Ott lesz Bencém! Amúgy teljes mértékben egyetértek. Mindenesetre a saját részemről most elhatároztam, hogy megpróbálom az egyensúlyt tartani, bár hozzáteszem, hogy nagyon nem egyszerű, és kell hozzá megértő, elfogadó környezet (akár családról, munkáról vagy épp a zenekarról beszélek). A lemezkészítésnél ugyanígy volt, mikor melyik oldalról megy el az idő? Ebben az esetben nyilván vagy a család vagy a munka részéről, de a zenekar is az életem része, szóval meg kell oldani.
– Az utóbbi időben a koncertek mellett jutott idő arra is, hogy befejezzétek a Művirágok karneválja második részét. Sok munka volt még hátra, vagy tulajdonképp már elő volt készítve minden a megjelenéshez?
Misi: Sok. Amikor belevágtunk a duplalemez elkészítésébe, nem feltétlenül gondoltuk át, hogy mekkora volumenű munkára vállalkoztunk. Miután elkészült a lemez, picit úgy érezte mindenki, hogy most lesz egy-két hét/hónap pihenni. Hát nem volt, azonnal el kellett kezdeni foglalkozni a lemez második felével. Egyébként könnyebben kigurult, mint az első korong. A dalok is rockosabb hangszerelésűek, ami hozzánk közelebb áll, bár a koncertek újraindulása mellett, nem volt egyszerű végigcsinálni, de elkészültünk vele.
– Az album első részének stíluskavalkádja után a második rész kisimultabb, ám sokkal zúzósabb, komolyabb, mélyebb értelmű dalszövegekkel. Ez a koncepció része volt, vagy így alakult?
Zsola: Igen ez a koncepció része volt, hogy az első rész után egy kicsit zordabb hangvételű legyen, és pörgősebb dalok szerepeljenek rajta. A dalok egy részének már korábban megvolt az alapja, de születtek teljesen új dalok is a lemezre. A második korongon például ilyen utolsó pillanatban elkészült dal az Idő és a Forradalom, míg a Magamban beszélek egy jó ideje már a „fiók” mélyén hevert, több, mint egy évig finomítgattuk.
Misi: Sokféle stílusú zenét szeretünk, ezért olyan dalokat írunk amiket mi is szívesen meghallgatunk, vagy legalábbis próbálkozunk olyat írni (nevet), talán ezért is lett színes ez a duplalemez
– Az első „pihenő” az album hetedik, Eső című nótájánál jön el. Ez líraibb hangvitelt képvisel, egy kis lélegzetvétel. Az emberek itt egy sablonos szerelmes dalra számítanának, de ez nagyon nem az! Sokkal mélyebb, olyan, mint egy visszatekintő, emlékekben kutató elmélkedés, ami valóban megérint és úgy kúszik be az ember bőre alá, mint az eső. Mi volt az inspiráció?
Zsola: Konkrétan elmondtad a választ. (nevet) A dal úgy született, hogy otthon éppen nem tudtam hangoskodni, így egy nyugodtabb lelkiállapotban ültem le alkotni, közben arra gondoltam, hogy de jó lenne a barátokkal találkozni a városban, természetesen akkor éppen esett az eső. Ez volt az inspirációm. A dal zenei része egyébként a többi dalunktól teljesen különbözik, hangulatában és hangszerelésében is kicsit kakukktojás. Bízom benne, hogy meg lesz a saját kis útja.
– A két album borítója más-más hangulatot képvisel, az első könnyed és vidám, a második sötét és komor, ám mindkettő elgondolkodtató, rendkívül aprólékos és minden részlete másról mesél. Hogyan álltak össze ezek az illusztrációk?
Misi: Barna Joci barátunkat kértük meg, hogy a lemez címadó dalához készítsen egy grafikát. Ő egyébként az ország egyik legjobb grafikusa. A minta alapja, a szív és az indák a mi ötleteink voltak, és ebből kiindulva készült el az első borító, ami részletesebben ábrázolja a fő motívumokat. Majd ezek után adta magát a koncepció, hogy a második ennek a komorabb oldala legyen. Nagyon szépen köszönjük Jocinak! Tökéletesen eltalálta, hogy mit szeretnénk.
– Tudom, nehéz most tervezni, hisz nem tudhatjuk mikor fújják le újra a rendezvényeket, de ha a legjobb verziót nézzük mi a menetrend az év hátrelévő részére?
Misi: Ha minden a tervek szerint halad, akkor az utolsó hónapban elmegyünk pár állomásra a Tankcsapdával, és december 27-én Budapesten, a Fészek Kulturális Központban tartunk egy zenekari karácsonyt, koncerttel, közönségtalálkozóval és egy közös ünnepléssel, ahova szeretettel várunk mindenkit.
– Jövő évi tervek? Vagy erről még korai beszélni?
Zsola: Ha lesz lehetőség koncertezni, akkor természetesen szeretnénk a lemezt minél több helyre eljuttatni. Termékeny a brigád, szóval biztos lesznek új dalok is, majd meglátjuk. Most egy-két hónapig jó érzés ülni az elmúlt év gyümölcsén.
Misi: 2021-ben adódott jó pár lehetőség, amikor más irányokban kipróbálhattuk magunkat. Ilyen például a feldolgozás, amit Nagy Feró születésnapjára készítettünk, vagy a DAL-os extraprodukció, amit Keresztes Ildikóval csináltunk év elején. Jó lenne hasonló izgalmas kihívásokban részt venni, de persze meglátjuk, mit hoz a jövő.
Jakó: Szeretnénk az akusztikus műsorunkat is közönség elé vinni, nagyon szeretjük azt is csinálni. Szívesen nyomnánk egy ilyen turnét.
– Ez nagyon izgalmasan hangzik. Szorítok, hogy sikerüljenek ezek a tervek, és hát természetesen találkozunk a következő Fatal Error koncerten.
A zenekar Facebook oldala: https://www.facebook.com/fatalerrorzenekar