„Nem minden napellenző vámpír, de minden vámpír napellenző” – Bloody Holly and the RicketZ interjú

A 2020-ban alakult Bloody Holly and the RicketZ nevű horrorpunk zenekar véresen komolytalan dalaival úgy kúszott be a hazai zenei színtér eme műfaj adta résen, mint a Children Of The Sewer dalukban megénekelt apró entitások.  Idén jelent meg Slashes to Slashes, Guts to Guts című bemutatkozó EP-jük és több fellépést tudhatnak már maguk mögött. A kvartett egyetlen férfi tagját, Kirsch Andrást,kérdezem zenéről, az együttesről, tervekről.
– Nem túl gyakori a női hangszeres szekció, valamint a horrorpunk koncepció.  Mesélj kérlek, hogyan alakult a zenekar?
– A kapuzárási pánik egyeseket a legextrémebb reakcióra késztet: vannak, akik önszántukból Észak-Koreába utaznak, mások megveszik életük első gördeszkáját, megint mások pedig horrorpunk-zenekart alapítanak. Arra gondoltam, mennyire menő már, hogy míg a kortársaim szombat este kényszerből nézik a Bogyó és Babócát, addig én kimázolt fejjel arról üvöltözöm, hogy nyugodtan bedönthetünk egy korsó vért, hiszen az AIDS már jó ideje kiment a divatból. Ezen felbuzdulva elkezdtem zenekar után kutatni, mikor is az exgitárosunk, Máté Évi szólt, hogy csináljunk valamit közösen. Én szívem szerint fehérorosz culágerekkel zenéltem volna, viszont Évi rendszeres fellépője volt a Dáma Lárma nevezetű koncertsorozatnak, így jóban volt megannyi zenészcsajjal és igencsak keresztülhúzta a számításaimat. Végül szakember segítségével feldolgoztam, hogy három nővel leszek összezárva a próbateremben. Utólag azt kell mondanom, egészen elviselhető, bár a saválló szkafander rohadtul kényelmetlen a nyári hónapokban. Viszont a viselete elengedhetetlen, a xenomorfok ugyanis nem ismernek irgalmat. Ami pedig a horrorpunk-koncepciót illeti, az utóbbi pár évben rákattantam erre a vonalra: a Misfits eleve gigászi kedvencem volt, aztán jött a The Other, Nim Vind, a Blitzkid, a Calabrese, és feltűnt, hogy itthon abszolút hiánycikk ez a vonal.
– A pandémia idején indultatok. Mennyire volt nehéz a kezdés ilyen szempontból?
– Távol álljon tőlem, hogy bármilyen szinten ajnározzam a lezárásokat, de 2020 márciusában épp kapóra jött, hogy nem volt koncertélet és dalok híján nem kellett kívülről nyalogatnunk a nutellás üveget. Szóval elkezdtünk szerzeményeket írni, és amikor a covid nyaralni ment, már kész programmal tudtunk színpadra lépni. Amikor pedig ősszel újra rákerült a klubokra a TUTO-lakat, újfent dalszerzésbe fogtunk. Mondjuk az este nyolcas hazaérkezéssel akadtak kihívásaim, nem is értettem, hogyan csináltam ezt gyerekkoromban. Személyesen egészen jól éltem meg a lockdownt, sokat mosolyogtam otthon – akárcsak Norman Bates a kitömött madaraira. Valamint a Lloyd, a pincér és a fürdőkádban rothadó nő is remek társaság volt.
– Idén jelent meg Slashes to Slashes, Guts to Guts EP-tek. Mennyi idő alatt készült el, hogyan írjátok a számokat, ki a fő dalszerző? Esetleg magyar nyelvű szövegek is készülhetnek a jövőben?
– Na, az EP elkészítése előtt egy meglehetősen egzotikus szitu állt elő, ugyanis tavaly ősszel gitáros és próbaterem nélkül maradtunk. Mivel ekkoriban már Czakó Dani sem koncertezte szét az agyát a Junkies-zal, vállalta, hogy beszáll hozzánk sessiongitározni és dalt szerezni. A Children Of The Sewer és a Stop The Masquarede alapját egy az egyben ő hozta, a másik három dalt közösen dobtuk össze. Végül fel is rántottuk őket februárban Dani hordozható házistúdiójában egy hét alatt. Ami pedig nagy általánosságban a dalszerzést illeti: a Sid Vicious Zeneművészeti Akadémián végeztem, így általában én hozom az alapokat basszusgitáron és sztenderd humorforrás a próbákon, amikor megkísérlem eljátszani őket. Ezeket a többiek kipofozzák vagy annyira átírják, hogy rá sem lehet ismerni. Nem valószínű, hogy magyar szövegekkel kísérletezni fogok, ugyanis vér-bél-halál-szifilisz témakörben pofonegyszerű nagyon rosszul hangzó sorokat írni. De aztán ki tudja…
– Hogy fogadta a közönség az eddigi fellépéseiteket, milyenek a visszajelzések? Találkoztatok már kritikus felhangokkal?
– Igen, egyikünk – hadd ne áruljam el, ki – elhívta a nagymamáját első fellépésünkre, én pedig feldobtam a szolid délutáni sminkemet és adtam önmagamat. A koncert végén a néni odalépett hozzám és elmondta észrevételeit a színpadi tevékenységemmel kapcsolatban. Nem mondhatnám, hogy eközben nyugalmi állapotban volt. Leginkább az átkötő szövegeket érte kritika, amire egy szolidabb pártállami gyomorideggel reagáltam. Miközben lelki szemeimmel láttam magamat egy kőbányában csákányozni, próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez a rakkenroll része, de nem különösebben mutatott érdeklődést. Viszont tanultam az esetből, azóta nem lépek színpadra feszület és kihegyezett karó nélkül. Szerencsére azt is egyre gyakrabban halljuk, hogy összeállt a produkció – na, nem a nagyitól, szerintem őt elvesztettük.
– Mennyire követitek a klasszikus zenekari eljárásokat? Gondosan megtervezitek az előadásokat vagy improvizáltok? Gondolok itt pl. az átkötő szövegeidre…
– Leginkább színpadi outfit és dekorációk terén jönnek újabb és újabb ötletek, de folyamatosan gondolkodunk egyéb, kivitelezhető horror-showelemekben is. Ilyenkor ütközik ki leginkább, hogy mennyire felszabadító az az infantilis hülyegyerek-létállapot, amiben folyamatosan leledzünk. Az átkötő szövegek nagy része improvizáció, vagy hónapokkal korábban elsütött dumák, amit a többiek már halálosan unnak. A „nem minden napellenző vámpír, de minden vámpír napellenző” benyögésért már valószínűleg elküldenék a szerveimet a rászorulóknak.

– Mindenkinél fontosak a zenei hatások. Mennyire vagytok e téren egy hullámhosszon? A Ramones nyilván tagadhatatlan ..
– Zeneileg eléggé heterogén társaság vagyunk. Anita pl. szektás Foo Fighters-rajongó, szerintem sutyiban kavar is Dave Grohllal. Marielle mindent meghallgat a francia hiphoptól Marilyn Mansonon át a Motörheadig. Vivien black-death-thrash metalon szocializálódott és akkora Slayer-felvarró feszül a farmerdzsekije hátán, mint a Halálcsillag. Én pedig sutyerák punk-rocker vagyok, Misfits, Ramones, korai Clash, Dead Kennedys, Bad Religion, GBH… De imádom a 80-as, 90-es évek metalklasszikusait, sőt, majdnem a teljes Black Sabbath-életművet is. Szóval pusztán a zenei hatások alapján valami gigászi katyvaszt illene játszanunk, de a témák valahogy mégis összeállnak komplett egésszé.
– Mik a jövőbeni terveitek? Lemez., videoklip?
– Én jövő hétvégén megyek fát hordani a Bakonyba anyámék telekszomszédjához, aztán megjavítom náluk a kerítést, mert a tacskójuk folyton átszökik a Völlingerékhez. Ja, hogy zenekari tervek? Nos, december 10-én az S8-ban toljuk a HeyHo, Let’s Go fesztiválon, többek közt a Hisztéria társaságában, 29-én pedig a Tetovált Állatmentők fesztiválján jótékonykodunk a Vörös Yukban. Aztán ráállunk a dalszerzésre, ami azért is lesz izgalmas, mert Vivien, mint „új tag” először folyik bele az ún. munkálatokba. Hogy ezeket aztán milyen formában vesszük fel, arról egyelőre nem tudok nyilatkozni. Aztán készül első videóklipünk a Children Of The Sewerre, Labrosse Dániel keze munkáját dicséri majd, aki egy totálisan nemnormális grafikus animátor.
– Szeretnéd, ha megemlítenénk valamit zárásként?
– Nézzétek meg a Halloween Kills-t, überfasza lett! Michael, a gumiarcú dumafranci pályafutása legjobb aranyköpéseit ejti meg benne.

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás