NatGeo a képzeletnek, avagy a látvány, ami valóbb a valónál: Avatar: A víz útja

Mit tud Cameron, amitől ennyire megosztja a népet? A válasz talán az, szenvedéllyel készít filmet. A kanadai rendező sosem volt ismert kíméletes módszereiről, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a stábja után most a mozigépeket is kikészíti, jóllehet ez utóbbiakat talán nem szándékosan, egyszerűen nem bírják azt a tempót, amit a Víz útja kíván meg. Szép teljesítmény ez, életre hívta a gyilkos gépeket, most pedig kiirtja a gépeket, ej James! Node milyen is az Avatar 2?

 

Egyetlen szóval: Lélegzetelállító. Amit a mozi tud 2022-ben (és még vagy 6-7 évig) azt ebben a filmben látni lehet. Olyan realisztikus, lélegzetelállító látványa van, hogy ember legyen a talpán, aki nem könnyezi meg azt a vizuális orgazmust, amit átélhetünk a film közben. Aki kicsit is engedi magát elvarázsolni a mozi által, az itt csodát él meg.

 

Jóllehet immunissá váltunk már a CGI-ra erősen, és éppen az első Avatar hozta el azt, amitől azzá váltunk, de aki még nem látott minden bűvésztrükköket leleplező videót, és ez okból kifolyólag nem fanyalog minden trükk láttán, hogy, oké, de csalás az egész, annak ez a film maga lesz a varázslat. IMAX mozikat annak idején a monumentális természetfilmekhez építették, hogy a víz alá bukva ott érezd magad, és szabályszerűen kopoltyúkért könyörögj, mikor nézed, vagy épp a bőrödön érezd a nap perzselő erejét ahogy épp keresztül kalauzolnak a Saharán. Az Avatar éppen így vezet keresztül egy elképzelt világ vizein és fás rengetegein keresztül. Cameron maga is búvárkodik, és amikor egy ennyire elkötelezett ember két fő szenvedélye találkozik, akkor születik olyan mestermű, mint az Avatar 2. Olyan részletgazdag, kimunkált vízi élővilág tárul elénk, hogy nincs is mit csodálkozni azon, hogy egyes nézők a világ szabályosan depresszióba estek a film után, mert rájöttek ez a csoda itt véget ér, a való életben sosem láthatják. És hogy tényleg ennyire megérint-e a víz? Igen. Ha 5 évente egyszer adsz pénzt nagyobb, hangosabb vetítésért, akkor ennek MOST van itt az ideje, mert amit kapsz a pénzedért, olyat valóban nem kapsz a következő pár évben, és jó eséllyel 13éve nem is kaptál. A látvány, és hangzás, zene tehát csillagos ötös? Van-e egyáltalán hibája az Avatar 2-nek? Természetesen.

Először is, a történet most is kisebb hangsúlyt kap, hogy szabatosan fogalmazzak, nem lesznek benne Beniot Blanc féle csavarok, és agyalás, flashback, és puzzle összeállás, mert A-ból B-be tart a sztori, és egyszerű, mint egy csiga emelő. Gonosz ember jönni, bántani nép, menekülni messze, ott is megtalálni, végül nincs más, mint harcolni, uff! Testvérek győzni. Nyilván árnyaltabb kicsit, és tart rétegeket, de amennyire fine dining élmény a szemnek, annyira szalámis kenyér a történetet tekintve. De szögezzük le, a szalámis kenyér jó! Először is, kirándulásra el tudod vinni, mert a minősége nem romlik a legforróbb nyári napokon sem, míg egy kacsamájas bagel elvérzik pár óra alatt? Mit jelent ez? Azt, hogy a jók jók, a rosszak rosszak felállás működik, és amíg lesz a világon történetmesélés, működni is fog! Alig alig láthatunk karakterfejlődést, legalább is közel sem annyit, amennyit a monstre 195perc kibogozhatna, de itt nem ezen van a hangsúly. Így sem fapados a történet, csupán már láttunk hasonlót, sőt, jóllehet ezt magát is láttuk, konkrétan 13 éve, és a film címe az volt: Avatar. Némi meglepetés, pici rejtély és ennyit haladt előre a sztori. De épp ez adja a szépségét: a két mondatban elmesélhető történet faék egyszerűsége teret enged a rácsodálkozásnak, és ámuldozásnak. Sok ismerősöm kesergett a játékidő miatt, na ők azok, akiket már nem érdekel a varázslat, csak a cinikus kielégülés, amikor a bűvész bakizik, és a trükkre fény derül. Nekik nem kell mozi, elég a streaming szolgáltatók kényelme. Én úgy ültem végig a műsort, (előző este sikerült 3 órát aludni, tehát nem napokat készülve a mozira) hogy elröppent a három óra, és tudtam volna még nézni.

Akkor most jó vagy nem? Ezt úgy vélem mindenki szépen eldönti, de az biztos, hogy a film teljes élvezetéhez el kell engedjük magunkból a felnőttet, és vissza kell térjünk a mindig kíváncsi, és csodálkozni a szívével képes gyermeki önmagunkhoz. Akkor életünk egyik meghatározó élménye lesz a film. Elvárások nélkül, csak sodródunk az árral, és a Víz útja elvisz egy csodás világba.

A cikket Orvos György írta!

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás