A Nevem Miszter kritika sikerén felbuzdulva úgy döntöttem, feltöltöm a már elkészült másik két írásomat is. Sokat beszélgetem Zsoltival errõl a két lemezrõl. Tudja, hogy nekem az EHB jobban tetszett, mint a Nevem Miszter. Pedig ez így ebben a formában nem is biztos, hogy igaz…
Ennek oka igen prózai: Az EHB kevésbé depresszív számomra, mint elõdje. Míg az jóval több mélyen szántó gondolatmenetet tartalmaz, addig ez a lemez a könyedebb hangvételt képviseli, ha léteznek ilyen skatulyák ebben a mûfajban.
Az EHB Zsolti másik arcát mutatja a Nevem Miszterhez képest. Ugyanis a sok betokosodott barom véleménye ellenére igenis több arca van. Mivel barátok vagyunk már pár éve, ezért Õ is tudja, hogy sosem rejtettem véka alá a véleményem, és mindig megmondtam, amit gondoltam. Ez most sem lesz másképpen! 🙂
Legnagyobb örömömre ismét cd-tokban érkezett a korong. (Még mindig nem digipack, de az hatalmas többlet költség, szóval csendben maradok.) A grafika talán itt a legjobb eddig, bár az elõzõ coverje is pazar volt. A kihajtható borító, a színvilág, a korongminta remekül harmonizál egymással. Ezúttal a skit-ek is egy kicsit „könnyedebb” hangvételû mûbõl, a zseniális Maffiózók sorozatból kerültek a track-ek közé. (Nem is tudom, ezt kitõl kaptad kölcsön anno Bro!;) )
A feat-ek, a master, az alapok mind odabasznak. De ezen a szinten már csak így lehet. (Bár azt már több alkalommal megfigyeltem, hogy az én fülemhez Hibrid mastere illeszkedik a legjobban. Ennyire egy hullámhosszon lennénk?) Kibaszott jó lemez, nincs ezen mit ragozni!
Csúcspont(ok): Nem adom (álomhármas együtt! mekkora nóta???), Hova temettek?, Minden, amit akarok, Nap, nap után, A Csajozós Nóta 4, Nekem aztán mindegy, Csodás napot! (A többi is odabasz, de nekem ezek a legnagyobbak!)
Mélypont(ok): Hogy mik??? Még ha a Bonus track nem is a szívem csücske, ha élhetek ezzel a szófordulattal, akkor sem nevezek mélypontnak egy olyan nótát, mely másnak a legnagyobb „slágerénél” is jobb… 😉 😛
10/10 Mi más?