A 3 évvel ezelőtt törölt kelet-európai ADTR turné végre mégis ideért. A Budapest Park helyett most a Barba Negra adott otthont az eseménynek, ami azért volt jó, mert így a zenekar csinált egy telt házas bulit – és ezzel együtt egy remek hangulatot is. Koncertbeszámoló, elvakultan.
Viszonylag ritkán kapnak el a kifejezetten metalos dolgok, de a Polaris pont pár hónapja egy üdítő kivétel lett a playlistemen. Ezért roppantul örültem, hogy ők lesznek a vendégek ezen a turnén. Mondhatnám, hogy ez a tipikus két legyet egy csapásra esete. Az pedig tetézte az örömforrást, hogy a 18.00 órás kapunyitásra megérkezve láttam a sorba álló kígyózó sorokat – bevallom őszintén, a Facebook esemény visszajelzései, és egyéb internetes aktivitások hiánya arra engedett következtetni, hogy ez egy méltatlanul alul látogatott buli lesz – nos nem az lett, sőt, talán ennyi embert még talán sosem láttam a Barbában.
A Polaris hajszálpontosan és roppant energikusan kezdett, az első dalnál ugrálás, a másodiknál közönségénekeltetés, a harmadiknál már circle pit… inkább hasonlított egy folyamatos 45 perces headbangre a sztori, mint egy prog-metal sessionre – de azért a ráadás dalban lett olyan gitártekerés, ami túlmutat a sima szórakoztató zenén – így villantották azt is, hogy miért teszik őket inkább az utóbbi kategóriába a zenekritikusok. A srácok a rájuk eső időt és a rájuk kíváncsi majdnem telt házat tisztességesen kiszolgálták – a sok közönségéneklés arra engedett következtetni, hogy van itthon rajongói bázisuk, így vélhetően járnak majd még erre.
Ezt követően kis szünet, majd a meghirdetett időpontban percre pontosan megjelent a kedvenc kaliforniai punk rock bandám, egyenesen a napfényes Floridából. A szokásos „töröröröröttö” kezdés után a közönség már az első refrént boldogan énekelte – és ez így maradt a buli végéig.
Volt egy prekoncepcióm, mely szerint az ADTR egy itthon kevésbé ismert és alulértékelt banda, amit csak én , meg pár zeneileg „műveltebb” arc ismer hazánkban – nos szerencsére, nincs igazam. A srácok dalait igen szép számú honfitárs ismeri és üvölti tele torokból, ha van erre lehetőség.
A banda egy igazi Best of műsort nyomott, felelevenítette a legnagyobb slágerek mellett az régi, korai idők dalait és az új lemezük sikervárományos nótáit is. Mindeközben volt circle pit, crowd surfing, Pantera gag, Kelly Clarkson cover, nyereménypólót lövöldöző Super Mario, füst, konfetti és minden más…
A tökéletes zeneiség mellett volt (NBA meccset idéző) show, meg akusztikus gitáros emocionális rész is – szóval, aki bírja, ha minden értelemben Tiszta Amerika van a színpadon, az mindenképp menjen egy egy A Day To Remember koncertre – reméljük, minél hamarabb lesz rá lehetőség…
A koncertről kijőve az volt az első gondolatom, hogy ez egy olyan koncert volt, amit itthon a Fish! szokott nyomni, csak angolul énekeltek… és kik álltak a hátsó sorban? A Senior meg a Szapek… na ennyit erről, viszlát és köszi a halakat (mindenkinek minden értelemben).