Live Forever – Az Oasis felemelkedése, bukása és feltámadása
A Jaffa Kiadó gondozásában megjelent könyv nem egy steril zenekari biográfia, hanem a britpop rocktörténelem áttekintése is. John Robb nem elégszik meg a Gallagher-fivérek unalomig ismert botrányainak felsorolásával, kötete mélyfúrást végez, hogy megértesse az Oasis nem a semmiből jött, hanem dacos, munkásosztálybeli fiatalok kiállása volt a Thatcher éra végének szarságai ellen.
A könyv egyik legnagyobb erénye, hogy az Oasis felemelkedését a teljes manchesteri szcéna figyelembevételével mutatja be, tisztelegve például a Joy Division és a Stone Roses vagy a Happy Mondays öröksége előtt is. A kötet megjelenése méltó a tartalomhoz, szép kiállítás és minőségi nyomás jellemzi, öröm kézbe venni. Ugyanakkor nehéz elmenni a képek teljes hiánya mellett, ami egy ilyen vizuálisan is ikonikus korszaknál a parkák, az Adidas Sambák és a flegma arckifejezések világában kifejezetten szomorú hiányosság. A szöveg szerencsére kárpótol, a fordítás kifejezetten bravúros, tűpontosan adja vissza a manchesteri „lad culture” nyers, mégis emelkedett hangvételét. Bár a stílus rendkívül olvasmányos, az alaposság miatt néha el lehet veszni a nevek sűrűjében, a mellékszereplők, zenészek és roadie-k hada pedig próbára teszik a memóriát. Ennek ellenére a mű hitelesen festi le Noel dalszerzői zsenijét, Liam ellenállhatatlan karizmáját és Bonehead kitartását. A Live Forever kötelező olvasmány mindenkinek, aki érteni akarja miért lett öt manchesteri „bunkóból” a világ közepe, és hogyan vált a rock and roll újra a tömegek vallásává a 90-es években.
Az Oasis legjobb leírása, amit valaha olvastam magától Noeltől származik: „Mi csak rock and roll zenekart akartunk csinálni. Nem akartunk forradalmat. Csak dalokat akartunk írni, amiket az emberek énekelnek.”
U.I.: Készülőben van egy Oasis giga cikk a R&G-re, ez csak egy kis ízelítő belőle. Június elején élesedik majd.