(Léon)
Rendezte: Luc Besson
Fõszereplõk: Jean Reno, Gary Oldman, Natalie Portman, Danny Ailleo
Ismét egy klasszikus. Egy olyan klasszikus, ami nagyban meghatározta késõbbi filmes ízlésemet. És meghatározza ma is. Bármikor hajlandó vagyok újranézni, és bármikor képes vagyok izgulni, vajon mi lesz a vége. Remekmû. De ne szaladjunk ennyire elõre!
Sztori: Leon profi bérgyilkos. Õ az, aki mindig elvégzi a munkát, ráadásul tökéletesen. Egyedül él, nem ismerkedik. Két barátja van: Tony, a munkaadója, és a növénye. Egyetlen szórakozása növényén kívül a mozi. Abban is csak a régi musicalek. Ám egy élete gyökeresen megváltozik. A szomszédjában élõ kislány szüleit és családját lemészárolják, Õ pedig beengedi a vásárlásból hazaérkezõ Mathildát, és ezzel megmenti az életét. A lány megkéri, tanítsa meg Õt a mûvészetére, hogy belõle is bérgyilkos lehessen, és megbosszulhassa családját…
Lehetne még ide írni sok mindent a történetrõl, de itt nem az a lényeg. Jean Reno bizonyította már párszor, hogy tud Õ, ha akar, Natalie Portman is zseniális, Gary Oldman-rõl nem is beszélve. Talán ez az a szerep, amit igazán Neki találtak ki.
Besson rendezése kiváló. Nagyszerûen megõrizte francia gyökereit, ami által teljesen új atmoszférát kap a történet, és vele együtt a film is. Eric Serra zenéje annyira kiemeli a pillanatok varázsát, hogy az ember észre sem veszi, és már el is tûnt a filmben.
Ezen elemek hatására szinte észre sem veszi az ember, hogy elröppent a játékidõ. A nem túl boldog végkifejlet, mely számomra minden idõk egyik legzseniálisabb befejezése, olyan hamar köszönt ránk, hogy szinte könyörögnénk: Még egy kicsit! Még egy kicsit! De nem, majd legközelebb, mikor újra megnézzük. Mert meg fogjuk, azt garantálom!
Csak azt sajnálom, hogy Besson zsenialitását talán itt érezhetjük igazán utoljára. Sajnos…
10/100000 Nem is lehetne kevesebb!