Nem kis meglepetésként ért, amikor megláttam, hogy a Tirpunk (ma TimeBomb) gitáros Tim, azaz Lauer Gábor könyvet írt. Igazából nincs a meglepetésnek különösebb oka, hiszen Gábor dalszövegileg is mindig fifikás és nagyon jó szösszeneteket írt, de azért a próza mégis más. Kíváncsi voltam, mégis mire számíthatok, hát elolvastam a könyvét.
Az Út sehová egy novelláskötet, ami hét írás tartalmaz. Ezek között van olyan, ami tényleg csak pár oldalas írás, viszont van, ami már-már kisregény terjedelmű. Az összkép is elég vegyes, mert bár felfűzhetőek az írások egy irányvonalra, ugyanis hangulatilag egyiket sem mondanám könnyedebb darabnak, mégis elég eklektikus a felhozatal műfajilag, ami határozottan előnyére válik a kötetnek.
Azt már az első, határozottan horrorisztikus írásnál megállapítottam: Tim tud írni. Nincs ezen mit kertelni, vagy kifogásokat keresni: abszolút ért hozzá, hogy hangulatot teremtsen és úgy játsszon a szavakkal, hogy akarjuk tovább olvasni a sztorit és esetleg a bőrünkön érezzük mondjuk a fogorvosi rendelő fojtogató atmoszféráját. (Nekem ez egyébként is régi parám.) Mind a földhöz ragadt, mind pedig a kicsit elszállósabb írások olyanok, amikben nehezen tudnék kivetnivalót találni. Igen, persze hogy vannak esetleges hibák, néhol picit kiszámítható végkifejlet és hasonlók, de egyik sem olyan, ami levonna ezek értékéből. Minden sztori üt, van, ami kifejezetten emlékezetes marad (Fullánk), de olyan nincs, amire azt mondanám: nem fájna a hiánya, nyugodtan kimaradhatott volna.
Természetesen egy debütáló kötetnél az ember elkezdi latolgatni, vajon kik hatottak a művészre? Szerintem ha nagyon akarunk, találhatunk rengeteg lehetséges nevet, de az a két úr, akit én egyértelműen felfedezni véltem, mint hatást és nem mint „eredetit”, az Stephen King és Dean R. Koontz. Nem is tudom, hogy mondtam-e valaha hazai író által elkövetett műre, hogy ezen bizony érezhető a King-féle iskola? Szerintem még nem. A hatás elsősorban nem is abban mutatkozik meg, ahogy Tim írja a sztorikat, hanem abban, amilyenek ezek. Sokszor éreztem, hogy hasonló hangulat fogott el, mint amikor e két nagy Öreg felvázolja, hogy mi is az ábra. Ez számomra mindenképpen jó jel. Az pedig különösen, hogy emellett Lauer Úrnak bizony érezhetően van saját stílusa, vagy legalábbis erre való törekvése mindenképpen, ami kétség kívül üdvözlendő.
Nem állítom, hogy az Út sehová hibátlan, mert attól azért messze van, azt viszont igen, hogy az egyik legjobb debütálás, amit hazai írótól olvastam mostanában. Ha szereted a rövid, de hatásos sztorikat, némi nyomasztó borzongást, akkor a legjobb helyen jársz. Ez a Hét kis döfés Téged is eltalál majd, azt garantálom.
10/9. Nagyon várom a folytatást! Köszönet a kötetért a szerzőnek!
Itt tudjátok követni Tim-et és a munkásságát:
https://www.facebook.com/utsehova/
Itt pedig megrendelni a könyvet:
https://undergroundbolt.hu/ut-sehova