Sokáig úgy voltam ezzel a sorozattal, hogy biztosan valami gagyi, másodvonalbéli, elõször vicces, aztán már uncsi dolog. A vélemény (amely látatlanul képzõdött) abból fejlõdött ki, amit azok az emberek is tudnak, akik egy részt sem láttak. „Így jártam anyátokkal” – a cím árulkodó, egybõl kiderül, hogy az egész történet arról szól, a fõszereplõ hogyan ismerte meg a késõbbi feleségét. Ez egy-két évad erejéig még rendben is lenne, de kis utánajárás után kiderül, hogy már a hetedik évadot tapossák, ez miatt számomra eléggé visszataszítóvá vált.
Be kell vallanom, tévedtem. Egy uncsi decemberi napon, mikor már tényleg nem volt mit nézni, a Született Feleségek is épp téli szüneten volt, úgy döntöttem, hogy megnézem az elsõ részt. Ha nem tetszik, nem folytatom. 20 perc igazán nem sok idõ az életembõl. Azonban ahelyett, hogy abbahagytam volna, egyre csak többet akartam.
Az alapszituáció valóban pofon egyszerû, adott egy apuka, aki a gyerekeinek meséli azokat az idõket, amikor még nem ismerte az édesanyjukat. Visszaugrunk 2005-be (a sorozat is ekkor kezdõdött), ahol egy baráti társaság (Ted, Marshall, Lily, Robin, Barney) mindennapjait élhetjük át.
Az elsõ, és legfontosabb dolog, ami miatt nagyon megszerettem a sorozatot: telik az idõ. Rengeteg olyan kreálmányt ismerünk, akár élõszereplõs, akár nem, ahol nem telik az idõ, a sorozat már megy 6 éve, de még mindig ugyan azt az évet írják. Itt ehelyett folyamatosan telik az idõ, és mindig szinkronban van a valósággal (a 6. évad végén már 2011-ben jártak).
A második fontos dolog, ami tetszik: vannak olyan poénok, amiket még az elsõ, vagy második évadban lõttek el, és mire elfelejtenénk, visszahozzák õket. Nem arra kell gondolni, hogy ismétlik magukat, hanem a visszatérõ poénokhoz fûznek még valamit, amitõl még viccesebb lesz.
A harmadik fontos dolog: nem tévednek el a visszaemlékezések során. Rengeteg alkalommal történik visszaemlékezés, akár egy olyan dologra, amit a nézõ is láthatott korábban, akár olyan dologra, amit nem, a hajszínek, testalkatok, minden apró részlet valóban megegyezik az akkorival. Számomra ez fontos, mert így tudhatom, hogy odafigyelnek az apró részletekre is.
A karakterek remekül ki vannak formálva, a nézõk gyakorlatilag azonosulni tudnak a szereplõkkel, mert nem légbõlkapott és teljesen szokatlan tulajdonságokat vittek bele a sorozatba, hanem teljesen hétköznapi, általunk is ismert szokásokat.
Fontos azonban, hogy ez a sorozat folytatólagos. Az ember csak akkor érti teljesen, ha a legelejétõl látta az egészet (számomra ez is pozitívum). Én a hatodik évad végéig láttam a sorozatot, és még nem volt olyan rész, amin ne nevettem volna végig.
Száz szónak is egy a vége, ajánlom mindenkinek, aki szeret nevetni, és kedveli a sorozatokat.
Magyar cím: Így jártam anyátokkal
Eredeti cím: How I met your Mother
Kiadás éve: 2005
Évadok száma: 6 teljes, a 7. évad folyamatban, 8. évad a szerzõdések szerint várható.
Részhossz: 20 perc
Rendezõk: Carter Bays, Craig Thomas
Szereplõk:
Josh Radnor – Ted Mosby
Jason Segel – Marshall Eriksen
Cobie Smulders – Robin Scherbatsky
Neil Patrick Harris – Barney Stinson
Alyson Hannigan – Lily Aldrin
https://www.imdb.com/title/tt0460649/
Nálam 10/9.
U.I: Ezt a sorozatot tényleg megéri szinkronnal nézni 🙂