Most írjam le Nektek újra, hogy mennyire a kedvencem lett ez a sorozat? Felesleges. Úgyis tudjátok. Ric$ vagyok, 28 és fél éves. (Csalok, már majdnem 29.) Howard-függő vagyok. Úgy érzem, tudjátok. A hamarosan megjelenő HMKE-kötet előtt ismét kaptunk egy novellát Holden Rose-tól ajándékba, én pedig szorgalmasan el is olvastam
Az a jó ebben a sorozatban, hogy ha egy kicsit is nyitva tartjuk a szemünket, esélyünk sincs elveszteni az érdeklődést, ugyanis Mr. Rose annyira jól csinálja a marketinget, hogy már-már muszáj odafigyelnünk ezekre a kis rosszcsontokra, akkor is, ha éppen nyugiban vannak. Az eddig megjelent kötetekben az volt a jó, hogy teljesen mindegy volt, milyen sorrendben olvassuk őket, minimális ide-oda utalgatás mindig volt, viszont kellő magyarázat is mellé, hogy mindent megértsünk. Ezúttal sincsen ez másként. Ha eddig még egyetlen HMK sztorit sem olvastál, akkor is simán kezdheted ezzel az ismerkedést, teljesen képben leszel.
A sztori ezúttal egy kicsit megint más, ismét egy kicsit komplexebb, de mégis ugyanolyan könnyen emészthető, mint eddig. Nita ugyan ezúttal kimenőt kapott, csak Howard és Gil nyomoznak, vagyis csak belecsöppennek egy ügybe, mint mindig. Gil, az Ő Édesapja (Frost nyomozó) és Howard éppen egy játékboltba igyekeznek, ám útközben Frost nyomozó beugrik egy helyre, ahol éppen egy kis rendőri munkája akad. Howard pedig megint sokkal inkább résen van, mint azt a felnőttek gondolnák…
Az a helyzet, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor az Aranykapuról írok Nektek. Egyrészt: hatalmas nagy dicséret illeti ismét Holden Rose-t, mert megvan az a fejlődés, amit mindig is vártam és kaptam a sorozattól. Alig harminc oldalban, de benne van minden, amitől ez a sorozat az, ami, és amiért nagyon szeretem. Másrészt: megint egy olyan sztori ment el novellának, amiből én nagyon szívesen olvastam volna könyvet, ugyanis szerintem lehetett volna bőven fejtegetni ezt a történetet. Harmadrészt: Ismét azt kell mondjam: Holden Rose nagyon tudja, mitől döglik a légy, hiszen novella terjedelemben benne van minden, ami kell, és nem lett túlzsúfolt a sztori. A mellékszereplők szerintem most lettek a leginkább életszerűek, ahogy maga a cselekmény is, filmszerűen pergős, logikus, mégsem válik egyetlen percre sem kiszámíthatóvá. Meg merem kockáztatni, hogy eddig ez volt a legjobb Howard Matheu sztori, éppen ezért sajnálom, hogy nem lett belőle regény. Hiába lett most minden egy picit modernebb, a klasszikus felfogás és történetvezetés éppúgy megmaradt, ahogy eddig. Ismét csak a kedvenc párhuzamaimat (Csukás István, Nógrádi Gábor, stb.) tudnám felhozni.
Tekintve, hogy hamarosan érkezik a harmadik (negyedikként megjelenő) kötet, azt hiszem semmi okunk nem lehet panaszra, mert kiváló ráhangolódást kaptunk addig is. Remélem, hogy a Fáraó jogara is hozni fogja ezt a szintet, amit az eddig megjelent epizódok. Magam részéről én már alig várom, hogy a kötet megérkezzen, és arról is írhassak Nektek! Remélem Ti is így lesztek vele! Addig töltsétek le és olvassátok el ezt. Alig várom, hogy pár év múlva Elláknak, a Fiamnak olvashassam! 🙂
Novella lévén a pontozástól eltekintenék, de ha kellene, ismét csak maximális lenne. Kétségkívül.
A novella ingyen letölthető a sorozat weboldaláról (link lentebb!), a sorozat kötetei pedig kaphatóak az esztergomi Babits könyvesboltban! (https://www.facebook.com/babitsbolt)
Rajong, követ:
https://www.facebook.com/howard.matheu
https://www.facebook.com/fonixkonyvmuhely
Letöltés, egyéb infók:
https://howard.hu/2016/az-aranykapu-rejtelye/
https://fonixkonyv.hu/