Rendezte: David Ayer
Főszereplő(k): Brad Pitt, Logan Lerman, Shia LaBeouf, Michael Pena, Jon Bernthal
Történet: (HIVATALOS változat): 1945 áprilisa. Miközben a Szövetségesek utolsó nagy offenzívájukat indítják el Európában, Wardaddy (Brad Pitt), a harcedzett őrmester és ötfős csapata egy Sherman tankban halálos küldetésre indul mélyen az ellenséges vonalak mögé. Óriási túlerővel szemben és egy újonc katonával a fedélzeten Wardaddy és emberei szinte a lehetetlenre vállalkozva próbálnak csapást mérni a náci Németország szívére.
Parádés szereposztás, kiváló rendező, csábító sztori, hangulatos előzetes. Kb ennyit tudtam a Haragról előre, mielőtt nekiültem, hogy meglessem. Féltem tőle, nagyon is. Imádom a háborús filmeket, de sajnos a világ mindig is jobban kajálta az olyan bazári popcornfilmeket, mint a Ryan közlegény megmentése, vagy a Pearl Harbor, mint a ténylegesen valósághűségre törekvő alkotásokat. (Mint például Az Őrület határán, a Sztálingrád német változata, vagy a Szakasz.) Nyilván ezekkel az alkotásokkal sincs a világon semmi gond, ha az ember nem tényleges (és talán valósághűnek mondható) filmre vágyik, így pálcát sem török felettük. Nem igazán tudtam, hogy a Fury melyik kategóriába fog tartozni.
A félelem pedig azért volt, mert bár Ayer kivételes tehetségű írónak tartom, és remek rendezőnek, de azért valljuk meg: eddig eléggé egy téma köré csoportosította a filmjeit. Azt tudjuk, hogy egy korrupt zsarus filmet zsigerből és csípőből összerak, ráadásul az átlagosnál jobb is lesz, ám nem tudtam, hogy ez a Fury esetében inkább drámát, vagy inkább akciót fog eredményezni. A végeredmény valahol a kettő között áll meg, vagyis a dráma javára billen a mérleg nyelve. A történelmi hűségbe, hihetőségbe nem akarok belemenni, elvégre nem vagyok én történész, viszont azt hozzáteszem: a szokásos amcsi pátoszosság ezúttal mellőzve lett, ami kifejezetten előnyére válik a mozinak. (Engem konkrétan a kicsit heroikusra vett befejezés sem zavart, sőt!)
A színészi alakítások egyenesen pazarok. Logan Lermantól nem tudtam, igazán mit is várhatok el, hiszen sem a Percy Jackson, sem az új Három testőrbeli szerepe nem éppen Oscar-esélyes kategória, de ezzel az alakítással engem teljesen megvett. Shia LeBeouf hozza a kötelezőnek mondhatót, hiszen nem egy alkalommal bizonyította már tehetségét (Fékezhetetlen – Lawless, vagy a Sasszem – Eagle Eye), akárcsak Brad Pitt, aki szintén remek választás volt Wardaddy szerepére. Kiemelhetnénk egyesével mindenkit, de úgy érzem, hogy Ayer ezen a téren is kihozta a maximumot mindenkiből. A forgatókönyv nekem végig a hihetőség határain belül mozog, a befejezés korábban is említett heroikussága pedig már-már szükségszerű, hiszen kell valami, amibe a fanyalgók beleköthetnek majd, meg hát mégiscsak egy amcsi filmről beszélünk. A rendezés, akárcsak Ayer korábbi filmjeinél tisztes iparosmunka. Nincsenek még meg a felismerhető, tipikusnak mondható kézjegyei, viszont az összhatása, mint mindig, ezúttal is a tökéleteshez közelít. Még ilyet. Sokat!
A magyar szinkronnal mindössze az előzetes erejéig próbálkoztam, nem erőltettem a dolgot inkább. Eredeti hanggal ellenben remek szórakozás, megdolgoztatja a hangfalakat rendesen. A képminőség is teljesen rendben van, bár egy 2014-es filmnél ez elvárás is. A korong sajnos teljes mértékben extramentes, amit csak egy nagy büdös középső ujjal tudok jutalmazni, ugyanis megérdemelt volna pár werkfilmet, audiókommentárt, ilyesmit. (Bár a DVD kiadás sem kapott semmi plusz tartalmat, akkor is kicsit felháborító ez. 2015 van Haverok!!!)
Ha konklúziót kell vonjak, márpedig a végén azt mondják szokás, akkor azt mondom: A Bíró mellett a Harag a tavalyi év legkellemesebb meglepetése. Felzaklat, kétségbe taszít, majd feloldoz, hogy újra lehúzzon, és a végén… Á, azt majd meglátjátok! 😉 Ezt ugyanis mindenkinek látni kell, aki akció helyett háborús filmet akar. Ígérem, nem fogtok csalódni!
10/10