A kritikusnak kuss, legalábbis a Hal! új lemezének címadó dalában ezt mondta Senior Hal, de én csak azért sem kussolok, hiszen roppantul érdekelt, hogy a remekül sikerült Sav! után megbüdösödött-e a Hal!… 🙂
A Világ végén Ep nem volt annyira ütős, bár sok zenekar legjobb teljesítményét utasította maga mögé, ám a Fish!-től az mindössze csak időhúzásra volt elég a szememben. Szokás mondani, hogy a harmadik lemez majd eldönti, hogy mennyire jó egy banda, blablabla. Nos, a Konzervzene már a negyedik lemez, ami egy kicsit megcsúszott, hiszen alapból májusra lett beígérve ugyebár. A stúdiós videó és a telefonos Ki van kivel? klip kellően felcsigázott ahhoz, hogy várjam is a lemezt. Eddig nem lőttek mellé, három lemezből három odabaszott.
Még 22-én letöltöttem a lemezt és széthallgattam, de írni csak akkor akartam róla, ha a Konzerv és a póló is megérkezik. Mivel ma meghozta a postás, gondoltam ideje klaviatúrát ragadnom. A kiállítás igazán impozáns, kibaszott nagy ziccer volt ez a konzervdobozos ötlet és a bankártyaszerű mini-dvd. Egyedül azt sajnálom, hogy ha egyszer kinyitjuk, akkor annak nyoma marad ugyebár, illetve egy bookletet még el tudtam volna viselni, de ezt csak azért mondom, hogy belekössek valamibe! 😀
A hangzás ezúttal is kiváló, minden úgy dörren meg, ahogy kell! Sőt, megkockáztatom, hogy most még jobban is szól a cucc, mint a Sav! esetében. A 11 dal, ami 29 percet és 42 másodpercet ölel fel, számomra olyan volt, mint egy közel fél órás orgazmus… Csak hogy valami kellően szar hasonlattal éljek! 😀
Bármennyire szeretnék, nem tudok belekötni a dalokba. Krisztián fanyar humorú, nem enyhén szarkasztikus szövegei most is ütnek, remek rímekkel. Az egyik legjobb frontembernek, szövegírónak és énekesnek tartom Őt itthon. Nem is csodálom, hogy átváltottak magyar nyelvre, hiszen ezeket a poénokat nem lehetne lefordítani semmilyen más nyelvre…
Sokat gondolkodtam, mit kéne még írjak a Konzervzenéről, hogy ne csak egy nagy ömlengésnek tűnjön az írásom, de a jóról csak jót lehet írni. A Fish! képében adott egy banda, aki kiválóan példázza, milyen, ha egy bandának van önkritikája, tudják mi az önirónia, illetve élőben olyan bulikat tudnak prezentálni, hogy megy a boogie ezerrel. Az biztos, hogy az őszi turnén több helyen is találkozunk! Az év/évtized/évszázad/évezred (a megfelelő rész aláhúzandó!) hazai lemeze megszületett! Köszönöm szépen!
Csúcspont(ok): A első másodperctől az utolsóig!
Mélypont(ok): 29:43-tól a Replay gomb megnyomásáig.
10/10 Hibátlan!