Rendezte: Geoffrey Sax
Fõszereplõk: Michael Keaton, Deborah Kara Unger
Történet: Keaton felesége eltûnik, majd holtan kerül elõ. A temetés után felkeresi egy férfi, aki azt állítja, hogy felesége az úgy nevezett fehér zajok segítségével kapcsolatba akar lépni vele. A férfi egyre megszállottabbá válik, ami sosem jó…
Sokáig kerültem ezt a filmet, ugyanis hajlamos vagyok hinni az ilyen dolgokban. Aztán Tomi barátom rábeszélt, hogy tekintsem meg. Kábé azt kaptam, amit vártam tõle.
Biztosan haragudni fognak a film fanatikusai, ám a szkeptikusok imádni fognak. Nem mondanám rossznak a filmet, csak jónak sem. Erõsen felejthetõ kategória, ami öncélú ijesztgetésekkel próbál maradandót, értékelhetõt hagyni a nézõben. Bennem nem sikerült. Pedig a téma roppant jó. Sõt. Nagy dolgokat lehetett volna kihozni belõle.
Michael Keaton sem éppen a legjobb a szerepében, a rendezés is csak tisztes iparos munka, semmi több. Kiemelkedõ momentumokkal nem igazán találkozunk. Sajnos.
A magyar dvd kiadás egész jó. A szinkron tûrhetõ, az extrák között pedig ott a werkfilm, amit érdemes megnézni, és az audiókommentár is ajánlott! Lehetett volna még pár dolgot ide pakolni, de így sem keserû a szájíz. Csak ettõl még nem lesz jó a film! 🙂
Csináltak neki anno második részt is, amit nem láttam még ugyan, de egyszer talán arra is sort kerítek…
10/5,5 (És ebben sajnos a kiadás is benne van.)