A George Lucas által megálmodott Star Wars univerzum egy generációkon átívelő popkult mérföldkő lett, már az 1977-es induláskor is. 2012-ben bombaként robbant a hír, hogy a galaxis atyja eladja a brandjét. A világ egyik legnagyobb szórakoztatóipari konszernje, a Disney vásárolta meg az aranytojást tojó tyúkot (több milliárd zöldhasúért). Az új éra 2015-ben, az Ébredő Erővel indult, és nagyon messze volt attól, hogy a fanok várakozásait kielégítse… az elmúlt 12 évben a nagyra nőtt egér aztán térdig gázolt a nem túl hízelgő Csillagok Háborúja kritikákban és anyagi buktákban, legyen szó egész estés filmről, sorozatról, vagy akár videójátékról. A gödör alját vitathatatlanul az idei Acolyte érte el, de aki azt hitte, hogy innen már csak felfelé vezet az út, és a Kóbor Alakulat megtalálja a kifelé vezető „hiperűrútvonalat” a katyvaszból, azoknak van egy rossz hírünk…
A Kóbor Alakulat (eredeti angol címén: Skeleton Crew) nem értelmezhető önmagában a szélesebb kitekintés nélkül – ennek az ok pedig a már említett gödör és annak az Sarlacc mélységű alja: az elmúlt évek nagyon rossz, vagy legjobb esetben is megosztó SW tartalmai után egyfajta utolsó utáni esélyként egy nagyot és egyértelműt kellett volna gurítani ahhoz, hogy a rajongók visszanyerjék a bizalmat.
Ez a misszió -bár még csak az első három epizód streamelhető – de már látszik, hogy sem kritikai, sem kattintás szám tekintetében nem tekinthető sikeresnek.
Valamiért a Disney vezetősége azt gondolja egy bő évtizede, hogy az, ha kiírjuk a plakátra és a főcímre, hogy Star Wars és minden alkotásba beleerőltetünk egy kis fanservice-t,az mindent elad, a woke propagandától a koncepció nélküliségig. Nos, ez nagyon nincs így… Persze, az egyre növekvő számú alkotások közt szinte természetes, hogy hullámzanak a teljesítmények, és az univerzum szélesítési törekvés is érthető, de pusztán statisztikai és közgazdasági alapon érzékelni kellene, hogy az elmúlt évek stratégiája, kreatív tartalmai nem működnek – sem az újkori célokat nem érik el, sem a rajongók vágyainak nem felelnek meg. Az egész brand egy légüres térben lebeg, és egyre látványosabb módon zuhan…
5 mozifilmből 1 – a Zsivány Egyes – volt igazán ütős, és igazán Star Wars, a sorozatok terén pedig egyedül a Mandalorian tudott közel kerülni a fanok szívéhez. A Boba Fett, az Obi-Wan egyértelműen alapanyag pocséklás és bukás, az Andor és az Ashoka a jóindulattal elmegy kategória, a már említett és sokat szidott Acolyte pedig maga a Sötét Oldalra való áttérés… nagyon sok rajongó egyszerűen elfogult a gyerekkorát jelentő és adu ásznak tekinthető franchisetól – ez pedig nem csak lejárató Youtube és TikTok videók tömkelegében jelenik meg, hanem a nézők számának csökkenésében, és legutóbb már a reklámidőt kifizető vállalkozások szerződésbontásaiban is…
Ilyen előzmények közt érkezett tehát a Messzi-messzi galaxisba a Kóbor Alakulat, amiknek feladata lett volna a sokszor csalódott rajongók visszacsalogatása, és az erősen megkopott brand újra felvirágoztatása is. Így sajnos túl nagy, és önmagán túlmutató terhet cipelt a vállán ez a kedves kis kalandozó csapat…
Az már a trailernél is sejthető volt, hogy egy a spielbergi hagyományt követve az alkotók most a ’80-as évek gyermek kalandfilmjeit próbálják meg átültetni a Star Wars univerzumába – eszünkbe juthat erről az Kincsvadászok című klasszikus, vagy akár az E.T., de a Stranger Things is ezt a zsánert vitte sikerre, ha napjaink sikeralkotásait nézzük.
Lehetett volna ez egy működő koncepció – lévén Spielberg és Lucas közös alomból jönnek – mégsem sikerült ezt a két fajta irányvonalat egybe gyúrni: már a nyitó képsor is egy nagyon erőteljes fanservice, ami megidézi a klasszikus trilógia egyik jelenetét – ezt azonban nem elegánsan, vagy szerethetően, hanem erőltetetten teszi… innentől kezdve még nagyon sokszor vannak hasonló vibe-ok. Érteni vélem a célt, de sajnos, még hardcore Star Wars rajongóként sem az az érzésem, hogy ezek a részek behúznának, vagy magukkal ragadnának, hanem az, hogy az ötlettelenséget próbálják leplezni. A másik oldalról megjelenik a történet kiinduló pontjaként az unatkozó gyerekcsapat az „amerikai” kisvárosban – persze BMX helyett antigravitációs motorral közlekednek- de ez az egész felütés azonban sehogy sem illik a Star Wars világába – nagyon messze van ettől a tatuini kis Anakin, vagy más, korábbi gyerekszereplő megjelenítése.
Főhőseink persze egy véletlennek köszönhetően kirepülnek az űrbe – innentől kezdve pedig mindenféle kalandokba keverednek – ezt viszont roppant hihetetlen, hiteltelen és infantilis módon teszik – még úgy is, hogy azért a Lucas alkotásait mindig jellemezte egyfajta gyerekes szimplaság, meg azért ez mégiscsak egy sci-fi, ami elvileg sokat elbírna….de itt a jelenetek, dialógusok, és az egész story-line ennek ellenére röhejesen együgyű, kiszámítható és gagyi. Jude Law egyébként remekül hozza a központi szerepet, csak egyszerűen, ez az Erő-érzékeny Lando Calrissian már karakterként sem jól van megírva. Kvalitások ide, rendezői instrukciók oda, ez szemmel láthatóan egy nyugdíj alap növelő muszáj szereplés, nem egy karriercsúcs. A gyerekszínészek pedig remekül hozzák a ’80-as évek színvonalát, csak, 2024 van, itt már azért nem elég egy nagy kerek bociszem, pár hangos sikítás a’la Kevin…
A korábbi (mellék) szereplők és tárgyak felbukkanása szintén a rajongók „otthonosság” érzését hivatottak szolgálni, de ez nagyon sokszor úgy történik meg, hogy magát a kánont borítják fel. Amikor pedig a nagy gyermekmozi készítési igyekezetben már Harry Potter világa is beröppen a fedélzetre egy beszélő űrbagoly képében, akkor az ember kínjában már legszívesebben a saját fénykardjába dőlne…
SPOILER nélkül nehéz erről többet írni, és egy viszonylag friss alkotásnál illik kis időt hagyni az érdeklődőknek arra, hogy leak nélkül megnézhessék és véleményt alkossanak róla.
A nyolc részesre tervezett sorozat (évad?) első három része van kint, hátra van még öt epizód, így még jelen sorok írójában is él a remény, hogy a végére alakulhat ez az alakulat (haha) valamerre, de így közel a felén túl azért azt már kijelenthetjük, hogy nem ez lesz minden idők legsikeresebb SW sorozata, és a galaxis megmentője sem…egyfajta karácsonyi ajándék gyanánt örültem volna egy, hosszú évek utáni normális, vérbeli Csillagok Háborúja BÁRMINEK, de ezt biztos, hogy ezt nem teszem be a fa alá.
Az Erő Legyen velünk, igazi fanokkal, mert a jövő egyre inkább ködbe burkolózik…