Mikor még középiskolába jártam, volt egy osztálytársam, akinek az anyukája szinkronrendező volt. Már akkor kérdeztem tőle, hogy miért van az, hogy a filmeknek sokszor teljesen más címet adnak, mint az eredeti. Neki is az volt a véleménye, hogy nem kéne ilyen mennyiségben átírni, ahogy szokták, de sokszor van, hogy kulturális különbségek miatt az eredeti cím semmitmondó nekünk, illetve lefordítva számunkra borzasztóan érdektelenül hangzik, így valami figyelemfelkeltőbbet kell kitalálni, hogy az embereket bevonzzák a moziba (ismerjük ezt manapság: kattintásvadász címek néven). Ez néha elsülhet jól is, de a legtöbb esetben nagyon elferdített lesz a végeredmény. Úgy gondolom, hogy ennél a filmnél is eléggé messzire került az eredetitől fordítók agyszüleménye.
Ugyanis a fim eredeti címe War Machine (harci gép vagy hadigépezet), miközben magyarul kaptunk egy Ismeretlen támadók fantáziakölteményt. Nekem ez több okból is gázos. Egyrészt az eredeti címhez képest eszembe sem jut, hogy itt valamiféle gépről lehet szó, hanem hogy tutira élőlények lehetnek az ismeretlenek. De ez ketté is válik, mert egyfelől lehetnek emberek, de akár űrlények is, s mivel támadók van írva, így ezért nyilván azonnal többre gondolunk. Viszont a War Machine azt mondja, hogy egy szem gépünk van (majd később legyen meglepetés, hogy mégse), és semmiféle ismeretlenségre nem utal, főleg nem idegenekre, hanem az ember által épített valamilyen szerkezetre, vagy akár robot is szóba jöhet. De ez az okfejtésem akkor hat igazán, ha semmilyen előzetest nem láttunk róla, viszont ismerjük az eredeti címet is. Én pontosan így ültem le a televízió elé, s a filmre kattintás előtt már felhúztam magam a pusztító „fordításon”.
Na de nézzük magát a filmet. Azt már hihetetlenül unalmasnak találom régóta, hogy az amerikai filmek nem tudnak klisék nélkül élni. Ha valami tini filmet nézünk, és lány a főszereplő, akkor biztosan csúnya, akiből majd később bombázó lesz, ha fiú, akkor a suli lúzere, aki hihetetlen átalakuláson megy keresztül és winner lesz. Ha felnőttek vannak, akkor tuti, hogy a főszereplővel a múltban történt valami, amit nem tud soha elfelejteni és ez meghatározza a jelenét is. Nos ez a klisé most is megvan, a film elején egy ismeretlen őrmesterrel (Alan Ritchson) történik valami – amit nem látunk teljes egészében –, hogy aztán bánatában jelentkezzen kiképzésre (és vezeklésre) a 75. Rangers ezredhez, ahol is megkapja név gyanánt a 81-es sorszámot. A múltban őt érő tragédia annyira erős lehetet, hogy minden arcizma ettől begörcsölt, mert az egész filmet egyetlen ábrázattal játssza végig, érhesse őt bármilyen inger is. De az a szerencséje, hogy a rendezőtől az egész színészi stáb nem kapott olyan utasítást, hogy az Oscar-díjra rá kell gyúrni, így aztán mindenki egy korrekt, de közepes, erősen feledhető alakítást nyújt a filmben. Nyilván mondhatjuk, azt, hogy a kemény kiképzés alatt ki a fene akar mosolyogni, de ezek a beállított arcok reakciók nélkül az egész film alatt eléggé lehangoló. Még egy nagy név van a színészi stábban, Dennis Quaid, aki kiképzők főmuftija, s a való életben már 71 éves, de hát egy kiképző főtörzsőrmester nem lehet nyugdíjas, ezért aztán agyon van sminkelve, hogy kb. 20 évvel fiatalabbnak nézzen ki. Így viszont olyan, mint akin egy maszk van, s ő sem akar kilógni felfelé, ezért nála is minden érzelemmentes, néha úgy tűnik, mint akinek egyáltalán a beszéd is nehezére esik.
A kiképzendő csapat tagjai közül sokan természetesen kihullanak a rostán a nehéz feladatok után, s a végső megmérettetésre már csak egy maroknyi újonc marad. Ez az utolsó már csapatmunka, ahol ismét kapunk egy klisét. Ugyanis 81-es az elejétől fogva nem akart csapatvezető lenni – pedig a rendfokozata alapján lehetett volna –, s most itt őt teszik meg (okkal), leváltva a régit. Természetesen innentől kezdve az egész csapat utálja, mert nem bíznak benne, hogy beválik. A küldetés során, mikoris a célterületre érnek, kell életre a War Machine, ami előző este érkezett meg gyakorlatilag a fejük felett hatalmas fénycsóvával, s becsapódott a távolban. Az eddig langyosan folydogáló cselekmény innentől kezdve átcsap egy végeláthatatlan üldözős jelentbe, ahol hőseinknek nem sok esélyük van. A gép a legelején a fél csapatot elintézi és nem lehet őt lerázni mert bulldogként követi a maradék menekülő embert. Lelőni nem tudják, mert a kiképzés miatt csak vaktöltényük van, viszont az idegen szerkezet totálisan fel van szerelve, így aztán hőseink hullanak is, mint ősszel a falevelek. Még egy reményük marad, mert az előretolt bázison – amit sikerül elérniük, de már csak por és hamu –, találnak egy harci járművet, amivel tovább menekülhetnek. Ekkor kiderül, hogy az ellen elpusztíthatatlan, mert a páncélozott jármű 50 kaliberes gépfegyvere semmit sem ér ellene. Ezalatt a 15–20 perces jelentsornál látjuk a leghitelesebb színészi alakításokat, mert az egész film legfeszültebb és legizgalmasabb részénél járunk, s ekkor tényleg elhisszük a szereplőknek, hogy mindenki halálra van rémülve. A végére már csak ketten maradnak, 81-es és a miatta leváltott előző vezető őrmester, a sérült és mozgásképtelen 7-es. A menekülés itt már kilátástalan, de természetesen van végső megoldás, ami minő meglepő, a 81-es múltjában gyökeredzik. Hősünk meg is teszi, amit tenni kell, az idegen gép elpusztul, hogy aztán 81-es beteljesítse a saját maga által felállított küldetést egy újabb klisés jelenetsorban, ami miatt belépett a 75-ösökhöz. A film végére azért fény derül a magyar című többesszámra, ami miatt úgy fejeződik be a film, hogy akár folytatni is lehetne.
Ez a film semmi újat nem mutat, sőt a régieket se valami épületesen, még a körmeinket sem rágjuk le idegeskedésünkben, egyedül talán csak abban az említett 15–20 percben. Alan Ritchson a fapofa ellenére is a hátán viszi a történetet (a szó szoros értelmében többször is), a többiek elhanyagolhatóak, hiszen senkiről semmit nem tudunk meg, de még Alan figurájáról, a 81-esről is alig valamit, hiszen még nevek sincsenek, csak számok. A harci gépről sem derül ki semmi, hogy miért érkezett ilyen pusztító szándékkal, vagy az öldöklésen kívül van-e valamilyen más célja is. Igazából nincsen szerethető karakter se, még a főszereplő sem, mert mi is csak rezzenéstelen arccal és semleges szemmel tudjuk követni mindenkinek a ténykedését. Akciójelenetes oda-vissza lövöldözéseket egyszer látunk, mert az idegen gép által ez egy egyoldalú mészárlás, így aztán izgalom nincs, hiszen majdhogynem borítékolható az elejétől fogva, hogy ezt alig éli túl valaki. Egy estés bárgyú szórakozásnak elmegy, de nem hiszem, hogy megnézzük többször is, hátha felfedezünk valami újat, amin elsőre esetlegesen átsiklottunk. Abban azért reménykedek, hogy a folytatást sejtető befejezés ellenére nem látunk War Machine 2.0-át, mert szerintem az igen rosszat tenne az emésztésemnek.
4/10
A film megnézhető szinkronnal és magyar felirattal Netflix streaming csatornáján.